Kedves! Megkérlek, ha részletet közölnél a blogomból, jelöld meg a forrást, ezzel is támogatva Alapítványunk tevékenységét. Köszönöm, szeretettel: Virág
Szabó Virág új blogot indított – a Mesehonlapon, Ficánka címmel! (Tudatos Gyermek-és Önnevelés)
Még több írás ITT.

sleepIma – Hozzád (4. rész) – Születésnapodra

Egy éve volt, hogy először a karomban tarthattalak.
Volt persze kalandunk már előtte is: táncoltál és meditáltál bennem, méhemet bearanyozva készülődtél a földi találkozásra. Mi pedig beszéltünk hozzád, szólítgattunk, simogattunk és mesét is kaptál, minden este.
És aztán megpillantottalak…
Emlékszem jól, egymásba simulva feküdtünk a kórházi ágyon. Már akkor sem tudtam levenni rólad a szemem. És te visszanéztél rám. Egymásba tekintettünk, sőt, egymás fölé – lelki beszélgetés volt, szerepeken túli. Mélységes, végtelen-tágas, közös csöndesség, szentélyáhítat. Aranyba fordult akkor a világ, és te finoman simogatni kezdtél… Az első érintések hárfa-rezdülései, angyalmuzsika.
Azóta is így érezlek. Néha, amikor a mellemen pihensz, lágy ritmusra táncolnak az ujjaid a bőrömön, édesen csiklandoznak, és én csak nevetnék. Valamiféle megfoghatatlan, égi természetű boldogság szalad végig rajtam, és felébreszti a szívemet: itt vagy, valóságos vagy…
Emlékszem arra is, amikor először hagytam el a lakást, amelyben újszülöttként ringatóztál. Zuhogott az eső, és én nem kértem esernyőt, úgy lángolt bennem életed tüze… és a könnyeim heves fogócskába kezdtek az arcomon: megszülettem, mint anya…  – ez dobogott bennem, és tánclépésben róttam a másodperces szabadság utcáit, így köszöntem a lehetőséget az Istennőnek…
Ma éjjel pedig Édesapád arcát nézem, miközben elmerül szépségedben. Szerelmes.
Hozzátok bújok, mint a kismacska a meleg kemencéhez. Doromboló hazataláltság.
Szép így átaludni magunkat a második évedbe…
(szabovirag)

rainbItt vagyok, ragyogok!,
avagy egy “földönkívüli” vallomása…

 

Ha úgy érzitek, OSSZÁTOK!
Itt vagyok, ragyogok!,
avagy egy “földönkívüli” vallomása…
 
Ismerek egy embert. Mindig gondosan magára zárja az ajtót, mélyre engedi a redőnyöket, és még a kapuját is lakat alatt tartja. Hatalmas falakkal zárja körbe monoton, kihívásoktól mentes, magányos életét. És fél, folyamatosan. Rideg, napfénytől is óvott, megközelíthetetlen zárkájában.
Ismerek egy másikat. Kitárt szívvel, kíváncsian fogadja a vendégeket, akik bármikor betoppanhatnak hozzá ajándékaikkal. Finom süteményillat járja át a világos teret, élet van otthonában, és hangos nevetés. Ez az ember lelkes, ha számára szokatlan gondolatokkal találkozhat, mert nyitott az újra, a tanulást izgalmas kalandnak tartja, és élvezi a változást, a belső gazdagodást, a közös meséléseket. Nem fél. Kíváncsi. Nincsenek benne előítéletek.
 
Mindkét út járható – döntés kérdése az egész.
 
Mert tény, hogy kegyetlen a világ (mi magunk tettük azzá) – de tekinthetünk úgy is erre az állapotra, mint kihívásra: saját pozitív irányú változásaink által harmonikusabbá alakíthatjuk, így példát mutatva azok számára, akik nyitottak a jelenlétünkre. Lépésről lépésre.
 
Számomra a spiritualitás ezt jelenti, nem mást.
A minden-pillanatos elhatározást, hogy a második utat járom.
Azt jelenti, hogy nem adom fel az életemet.
Megpróbálom élvezni a jelent; igyekszem jól lenni, mert így talán kevésbé bántok másokat (és magamat).
Hiszem, hogy egyre táguló harmóniám által egy kicsit minden nappal jobbá tehetem a világot.
 
Tétovázom, amikor rákérdeznek kíváncsiskodók: “és te hiszel ebben a spirituális izében?”.
Mert igen. És mert nem.
 
Merthogy a spiritualitás skatulyájába beletömtek mindenféle kacatot. Főleg giccses apróságokat – “keep smiling” (akkor is, ha belehalsz épp a fájdalomba); rózsaszín-szalagos királylányság, azaz a herceg rajongása igenis “jár neked”; csinálj pénzt némi hókuszpókusszal, ami biztosan megvált minden betegségtől, fájdalomtól és szerelmi átoktól. Ára van, de kényelmes: neked nem kell semmit tenned érte, csak ülni, várakozni és hinni mások erejében. Miközben elszalad melletted az élet, álomvilágod építése közben pedig eltávolodik tőled a valóság…
Valaki azt mondta egykor (antireklám), ez a spiritualitás. Persze sokan elhitték (egyre többen, mert az ember mégiscsak szeret hinni). Csapdába ejtették így nemcsak önmagukat, de a lehetőséget is, az ébredésre. A tudatos, “munkás” boldogságformálásra.
 
Merthogy spirituálisnak lenni – számomra – azt jelenti: járni az Utat.
Úgy élni az életet, hogy a búcsú percében azt lehessen mondani: érdemes volt. Gazdagabb, teljesebb vagyok, mint amikor a Földre pottyantottak.
 
EZ A SPIRITUALITÁS. MEGTÖLTENI TARTALOMMAL AZ UTAZÁST. És ez egyetlen módon lehetséges: ha nyitottak a kapuink, ha bátor a szívünk a befogadásra. Ha készek vagyunk tanulni, változni. Feladni megkövesedett eszméinket, szokásainkat, meggyőződéseinket – (ki)engedni a fájdalomból, a félelemből, hogy könnyedebb, szeretetben erősebb lehessen az élet.
 
És persze, hogy hibázunk. Sokat.
Mert nincs félelmetesebb kaland, mint a szembenézésé – majd a győzelemaratásé (önmagunk felett).
 
Idealista vagy utópiát dédelgető, aki spirituális utat jár? Csak azért, mert hisz a szív-vezérelte létezésben?
Ha nem hinne – nem küzdene, vért izzadva azért, hogy harmonikusabbá tegye önmagát; elengedjen ott, ahol súlyos sziklákat hordoz; megbocsásson annak, aki egykor beletaposott.
 
A változáshoz, a fejlődéshez erő kell és égig-érő bátorság. Ki kell nyitni a kulcsra zárt ajtót, le kell verni a lakatot a kapuról, le szükséges rombolni a falakat. Meg kell nézni, milyen élményekkel vár minket az ismeretlen külvilág.
 
Ez a spiritualitás – felvállalni a saját utunkat, ami egyedi, és amelyhez még receptet sem adhat más. Legfeljebb bizalmat – hogy elhiszi, sikerülhet nekünk. Hogy jelenlegi önmagunk fölé nézve meglátja bennünk a Lehetségest, a Nagyot, az Istenit, ami még csak rejtőzik, amit talán még magunk sem ismertünk fel. Ez pedig Szeretet (a szívnyitottság bizonyossága) – tudni, hogy a másiknak is jár a boldogság. És mi együtt ünnepelhetjük azt.
 
Ha mindenki, egyenként, elköteleződne saját fejlődése mellett – az önszeretet virágzásnak indulna, és eltűnne a versengéskényszer, ami a háborúkat szüli a világban. Mert nem kellene többé bizonygatni saját értékünket – a szerethetőségünk tény volna számunkra, a megfelelési kényszerünk felolvadna egyediségünk bizonyosságában.
 
Jobb világ volna… És megvalósítható. Lépésről lépésre.
 
Elindultam, jó régen már. Sokak szemében vagyok földönkívüli, “hurrá-optimista”, idealista “pink lady” . Nem baj.
Vállalom, legyen: spirituális vagyok, és idealista, mert a gyermekemre szeretnék igazabb, biztonságosabb jövőt hagyni… és hiszem, hogy ez lehetséges. (Másként vajon lett volna bátorságom igent mondani az anyaságra?)
 
Ez az én spiritualitásom – ez az én Utam, és hazudni másról önmagamnak már nem szeretnék.
A Szívem vezet.
(szabovirag)

VÁLASZÚT

mamainIma – Hozzád (3. rész)

Nincs nap, hogy áhítatos, hála-érlelt monológ ne hangozna fel bennem, ahogy Téged nézlek, Kislányom. 
Igen, van, hogy fáradt vagyok, kimerült, nyúzott, és jólesne sírni – persze, hogy van ilyen. A világ a mamákat sem kíméli.
De a bizonyosság, hogy vagy, és a nevetésed, ami betölti időről időre a teret, még a legfájdalmasabb pillanatokban is erőt adó. Mert látsz engem, és mintázol: hogyan engedhetnék meg kitartó kétségbeesést vagy önsajnálatot magamnak? Hogyan adhatnám fel a földi léttel járó küzdelmeket, amikor épp most tanítom Neked, hogyan kell és igenis érdemes a jó ügyért kiállva változást inspirálni a világban?
Hozzám bújsz, érzem az illatodat. Finom kézzel simogatsz, és már hallani vélem azt, ahogyan tisztán kiáltod felém: Mamanya… Megtörtént. Minden nap csodát hozol. 
Szebbé alakítható a világ, hiszem (hittem mindig is) – de most már érted is dolgozom.
Minden nap egy kis lépés, előre, a szeretet beteljesülése felé – minden nap egy kicsit fényesebbé váló jövő, Neked.  
Álmodom, hogy egy hajnalon minden ember ezzel az elhatározással ébred: a gyermekeinkért ma egy hangyányit jobb emberré válok, megvívom egy harcomat, önmagammal. És holnap megint egyet… 
És amikor felkel a Nap, érzékeljük, ragyogóbb a fénye, mint valaha…
A gyermekeinkért, legalább értük, összefoghatnánk végre. Megvalósíthatnánk egy jobb világot, hogy nekik édesebb legyen a létezés.
Alakítasz szüntelenül. Mert szeretném, ha neked már könnyebb lenne, ezért elkötelezetten dolgozom, magamon. Tettem eddig is, tenném nélküled is – de vagy, és ez szerelmetesebbé teszi a célokat. 

Nézlek. Látlak. 
Megmagyarázhatatlan ez a szövetség. Áldás van rajta, Gyermekem.
(szabovirag)

Ima – Hozzád (2. rész – az 1. részt lentebb olvashatjátok)

mamadaugVarázserővel bírsz, ez nem kétséges. Akkor is felolvasztod a szíveket, amikor a legfagyottabb, legkeményebb teleket idézné épp a külvilág.
Rám nevetsz, lényed minden ártatlansága és önfeledtsége a vállaimra omlik, mint valamiféle mágikus köpeny; védelmi páncélként oltalmaz. És így már nem fáj többet a pillanat; csak az öröm marad és a gyönyörködés Benned, ami nem más, mint Ima – a Teremtőhöz. Aki hozzánk engedett, küldött Téged. Szerencsésekhez. Mondogatjuk nap mint nap Papával. Jó karma. Megtalálni és felvállalni egymást, így, hármasban.
Aranyalma-gyermek, fényben tündöklő Tündérlány, aki még tudja az Igazságot: mindenen érdemes kacagni egy kicsit. Csillagtekintettel. És ha lehet jó hangosan, gyöngygurulós áhítattal. Hogy a fortyogó elméből kiradírozódhassanak a sötét fellegek. Merthogy szükségtelenek – pirítasz rám, amikor épp megfeledkeznék égből hozott Tanításodról.
Olyan jó, hogy te mindig a nevetést választod. Fénylő jelenléteddel, mintha tudatosan keresnéd a lehetőséget: boldogságot inspirálni, bármerre is járunk.
Egyéves leszel. Évezredes bölcsességgel a válaszaidban. Apró, kecses testben mindentudó lélek. Aki tanulni jött bizonyára, és máris folyamatosan tanít. Aranyfürtösen, kék szemű ragyogással. És olyan világbizalommal, ami minden félelmet felülír, bennünk, felnőttekben.
Mert ilyen Veled az élet.
Anya vagyok. Ízig-vérig. Annak minden rétegzettségével. Te tettél azzá, lényed fénye minden nap emlékeztet: jobb emberré, igazabbá, boldogabbá válni – ez a hivatásom. És nincs, nem lehet ennél fontosabb.
Mert itt vagy, és figyelsz, szünet nélküli odaadással ellesve tőlünk, a földön épp tapasztaltabbaktól a világ nyelvét. Felelősség és lehetőség egyszerre – hogyne volnánk szerencsések, áldottak, hogy részünk lehet ebben a csodában?
Felnövésed folyamatát követve a mi gyarlóságaink is gyurmázódnak, kisimulnak – mert az öröm, az áhítat gyógyító. Ahogyan az első, még bizonytalan, de eksztatikus lépéseidet teszed, ahogyan egyre tudatosabban formálod a szavakat,  vagy épp sajátos humorodat megosztva velünk sütkérezővé formálod a szürkülő perceket.
És még mindig nem tudok könnyek nélkül mesélni Rólad…

(szabovirag)

pozLégy éber! Ha negatívan reagálsz egy személyre, egy élethelyzetre – még akkor is, ha előtörténeteid elővigyázatosságot kívánnak tőled -, a fájdalmat, a félelmet erősíted, és nem a fény útját járod. Túl könnyű a másik oldal erőit szolgálni, észrevétlenül a csapdájukba esni, pusztán azért, mert fájdalomtesteink, sebeink megtorlást követelnek, és néha bizony erősebb a “hangjuk”, mint a szív megbocsátásra kész rezdülései. (szabovirag)
 …
wingsLehettem volna jobb, igazabb, megfelelőbb.
De így sikerült.
Akkor és ott erre voltam képes.
Ne haragudj, ha okoztam fájdalmat vagy félelmet – biztosan volt rá okom. Személyes. Kishitűség. Leginkább. Szótlan rettegés. Megnémult szorongás.
Amit titkolni vágytam. Önmagam elől is.
Ilyen az ember. Hibázik, eltéved, elbukik – aztán, ha van ereje, talpra áll. És ha még bölcsessége is van hozzá, tanul. Sérüléseiből, szégyeneiből a legtöbbet.
Így válik Emberré, nagybetűsen. Isteni hírnökké, Tanítóvá. Gyémánt-csiszolódásai által.
Ehhez kell a bátorság, ehhez kell a tudatosság, ehhez kell a belülről fakadó önszeretet… és a Hit. Mélységes mély.
Áldott Utazás ez, amelynek a lényege a felfedezés: az elindulás vakmerősége, a meglépés rendíthetetlensége és a belátás eksztázisa.
Szép így… Nehéz így… Emberi. Isteni.
Istenemberi. (szabovirag)
szereteHa a saját fényedben állsz – legyőzhetetlen vagy. Szerelemben lenni önmagaddal, a létezéssel és a mindenben ott rejlő istenmaggal, a legnagyobb gyógyerő, inspiráció és – nem utolsósorban – kihívás a világ számára. Sokan fognak csodálni, sokan gyűlölni emiatt, de te szabad maradsz a megítélésektől, mert Önmagadhoz hűen éled az életed. A szabadság azt jelenti: élsz, ahogyan a szíved vezet, és jó utat, áldást kívánsz minden élőlénynek, akihez találkozáshoz segít az élet, anélkül, hogy belevesznél rólad alkotott véleményük, személyes drámájuk lángoló tüzébe. (szabovirag)

lovingsmileAz életnek vannak törvényei, amelyek valamennyiünkre elkerülhetetlenül vonatkoznak. Ilyen a karma működése: amilyen magot vetsz, olyan termést aratsz. Amilyen gondolatokkal, érzelmekkel, tettekkel a világra reagálsz, olyan élmények találnak meg téged is. A boldogság titka végtelenül egyszerű: szeress – és ennek megfelelően kommunikálj. Megváltani a szenvedéstől csak te tudod önmagad. (szabovirag)

selfNe add fel az életet!
Merj változni és változtatni, ha új tapasztalásra hív a pillanat.
Azt hisszük, hogy a “majd holnap” működik – és nem.
Azt hisszük, valaki időben felráz minket.
Aztán megkapjuk az Univerzumtól az üzenetet, és mi süketek maradunk rá.
Egy helyben toporgunk, unatkozunk vagy szorongunk, menekülünk, nem találjuk a helyünket.
Amikor pedig harsányan és egyértelműen boldogságra szólít fel az Isteni Terv, meredt tekintettel bámulunk: “engem? ugyan már! tévedés. nem lehet… csalódást okoznék”. Kinek? Azzal, hogy betöltöd a számodra elrendelt szerepet?
Bebetonozottan sajnáljuk és sajnáltatjuk magunkat, energiáért a másik embernél koldulva.
És csodálkozunk, hogy egyre kiégettebbek és betegebbek vagyunk.
A legtöbbször már későn jön a ráébredés: elszaladt mellettünk az élet… Megtehettük volna, de…  A megszokást választottuk az öröm szimfóniájának hangoztatása helyett.
Elindulni csak “itt és most” lehetséges. Megújulni. Felragyogni. A bátorságpróbák mentén, gyermeki nyitottsággal kóstolgatva a Kalandot, amiért a Földre érkeztettük önmagunkat.
(szabovirag)

smilingHa tanulási lehetőségként kezeled életed minden helyzetét, konfliktusát – nyugalom költözik a szívedbe, és egyre közelebb kerülsz a szüntelen boldogság állapotához. Játszótérré válik a világ, és te benne önfeledt gyermekként kergeted az élményeket.
(szabovirag)

hintaAz életünket boldogabbá varázsolni, döntés kérdése.
Szakítani kell hozzá negatív szemléletünkkel: önsajnálat és panasz, illetve mások okolása, hibáztatása helyett belépni a hála és az öröm áramába.
Másként fogalmazva: le kell mondanunk bizonyos függéseinkről – például az áldozatszerepről -, amelyek helyébe így a felelősségvállalás lép.
Az energia ettől a pillanattól nem mások érzelmi manipulálásából és saját önpusztításunk felett érzett győzedelmeskedésünkből érkezik hozzánk, hanem az Univerzumból bármikor elérhetővé válik számunkra, ami egyet jelent a szabadság élményének megélésével.
Akiről sugárzik az öröm és a Világszerelem – az nem kiválasztott, szerencsés – csupán döntött: a külső hasztalan keresés és várakozás helyett inkább boldoggá teszi önmagát, itt és most.
(szabovirag)

joyMegfigyelted már?
Akkor engeded be a világodba a leginkább a negatív energiákat, amikor kimerültté válsz, és már nincs erőd szelektálni a téged megtaláló hatások között. A kimerültséged okozói persze nemcsak a cselekedetekkel túlzsúfolt napok lehetnek, de a pesszimista, téged nem tisztelő környezet, vagy saját gondolatokkal, érzésekkel túlfeszített lényed, az önutálat örvényei. Védened kell magad, határaidat – az öröm, lelkesedés által -, másként könnyedén a másik oldal áldozatává és ezáltal követőjévé válsz…
(szabovirag)

floatingSzeretetben vagy önmagaddal, a világgal? Egyre tágasabban, egyre mélységesebben, egyre szabadabban? Belefeledkezve a MOST csodájába, önfeledten lubickolsz mindennapjaid aranyfényű óceánjában?
 
Vagy pedig a szorongásaid nőnek, a félelmeid erősödnek, és az elvárásaid fanatizálódnak – belesodorva az ellenségtudat egyre tombolóbb viharába? Türelmetlenül kergeted a bizonyítékként szolgáló élményeket, amelyek arra utalhatnak, haladsz az Úton,és közben megfeledkezel a jelen pillanat megismételhetetlen áhítatáról, a tapasztalás mindig-fellelhető gazdagságáról?
 
EMLÉKEZZ:
 
Az Életedet arra érdemes kormányozni, ahol az örömhullámokra fekve átadhatod magad ÖNMAGADNAK… Minden más kitérő a Hazafelé vezető úton…
(szabovirag)


Woman-In-Grass_-154165484-790x350A boldogság, az öröm megélése nem adottság, hanem DÖNTÉS kérdése.
Az ára pedig: a kilépés az áldozatszerepből, az önsajnálatból, a hatalmi harcokból, a megfelelési kényszerből, a mások fölötti győzni vágyásból. Másképpen fogalmazva, az élet szívből jövő élvezete: az önazonosság, az önszeretet fészkében születik.
A megvilágosodás pedig gyakorlati szemléletváltás – elfogadom, hogy ami történik, az mind rendben van (és értem van). Tudatosan felvállalom az élet felém áramló lehetőségeit, és dolgozom azon, kreatív energiáimat használva, hogy belőlük a legjobbat hozhassam ki. Játszom az életet – a szeretet hullámait meglovagolva.
Vajon akkor is félne az ember élettől és haláltól, ha a földi útját annak kezelné, ami? Színpadi szerepkísérletnek, szolgálatnak, amely – amennyiben azt bátrak, inspiráltak vagyunk szüntelen fejlődési törekvésünknek alárendelni – egy még izgalmasabb főszerep, egy még kiteljesedettebb szolgálat felé vezethet bennünket. Ráadásul a játszótársak is visszatérők, csak épp – hozzánk hasonlóan – ők is új jelmezt viselnek, ezért nem mindig egyszerű felismernünk őket (pedig bizony sokszor még a szövegük is ismétlődik – és a velük alkotott szituációk szintén -, szerepről szerepre, életről életre).
Vajon akkor is félnénk, ha tudnánk, hogy játék az egész – és azáltal, hogy élvezzük, emelhetjük önmagunkat a megingathatatlan boldogságállapot felé?
(szabovirag)

Az életre kimondott IGEN csiszolja a szárnyaidat alkalmassá a repülésre… (szabovirag)

Ima – Hozzád (1)

mamadaughterNézlek. Melegít.
Látlak. Áldott állapot. Virágba borult tekintetemmel simogatlak, úgy csodálom létezésed fényét…

Szeretném őrizni a LÁTÁSOMAT Feléd akkor is, amikor épp viharosra tépáz az élet… amikor megrémülök, mert nem úgy válaszolsz, ahogyan az számomra biztonságos… vagy amikor úgy érzem, egyetlen lángba borult szavad által lerombolódik mindaz, amit önmagamról gondoltam vagy hittem…
…mert lesz biztosan ilyen is.

Istennő-adta lehetőséged, hogy megkérdőjelezd a múlt elavult, megkövült dogmáit, és mozgásba lendítsd a világot… hogy túlszárnyald azokat, akiknek szárnyai alatt nevelkedtél. És utazz, nagyokat, önmagadban – ismeretlen vizekre, olyan tájakra, ahol mi még talán nem is járhattunk…

Adj erőt, ne féltselek annyira, hogy akadályozód legyek az önfelfedezésedben… emlékeztess majd, azért vagyok, hogy támogassalak a kiteljesedésben, hogy szívemet kitárva melletted álljak akkor is, amikor az én határaimon túli birodalmakban barangolsz éppen – így tágítva tapasztalati meződet…

Egyetlen kívánságom, hogy a Saját Utadat járd. Minden más csak körülmény, ami szüntelen formálható.
Az élet képlékenységét, gyurmázhatóságát megmutatni számodra – megtiszteltető küldetés, és ijesztően hatalmas feladat.
Bizonyítani saját létezésemmel, hogy az öröm,  a boldogság a helyes irány – mert ez az, amit üres szavakkal elhitetni lehetetlen.

Őszinte törekvésem (van, volt és lesz), hogy minden nap minden pillanatában előbbre jussak önmagamban, tévedéseimet erővé alakítva, hogy ezzel is ösztönző példát adhassak számodra. Nem rád erőltetve tapasztalataimat, csak szelíd hangú inspirációként jelen lenni neked, hogy tudd, bármikor hazatérhetsz.
Mindig tűzhely-meleg vár, “boldoganya”, aki nem felejtett el ember és nő lenni, és aki hisz, nagyon hisz a változás szépségében.

Bízom benned, Gyermekem.
(szabovirag)

magany

“Ha ordítok – azért van, mert úgy érzem, hogy nem hallja meg a világ, amit üzenni próbálok. A fájdalmam a félelmem keserű gyümölcse: az elhagyatottságtól tartok, attól, hogy nem kellek úgy, ahogy vagyok. Ezért támadok, ezért ugatok, ezért karmolok és ezért utasítom el azt, akivel találkozásra kényszerít az élet.”
Eszedbe jutott valaha, hogy ellenséged egykor hozzád hasonló, önfeledten mantrázó, reménytől gömbölyödő, csodálkozó tekintetű újszülött volt, csak épp élményei mentén feladta, és talán már nem talál nemes válaszokat a létezésre (egyedül a szívében-elméjében elhatalmasodott rosszindulatot…)? Csak az bújik méteres védőfalak mögé, és küld ágyútüzet a közeledőre, aki képtelen megbirkózni az ön-szeretetlenséggel…
Nézz a szemébe és találd meg Őt – az elfogadásért szűkölő, sokat kínzott kisgyermeket, és értsd meg:
kizárólag a Szeretet fénye képes kioltani a harag, a neheztelés és az öngyűlölet megkövült erejét…
(szabovirag)


healingwSzabad elfáradni. Szabad kétségbeesetten ordítani, ha túl nagyra nőtt odabent a fájdalom.
Mert a lényeg: az őszinteség, a hűség, Önmagadhoz. Az, hogy átmeneti összeomlásod után van erőd, hited – a felismert tanulságok mentén – újrakezdeni. Így válik hőssé az ember, lépésről lépésre, kalandról kalandra. Nem a tökéletesség álarca avat éretté és bölccsé bennünket, hanem a sebhelyek felvállalása és a hitelesség az öngyógyítás folyamatában.
(szabovirag)
… 

schoolgirlFelelősséget vállalni önmagunkért, a gondolatainkért, az érzéseinkért, a döntéseinkért, a megtett és meg nem tett lépéseinkért – nehéz feladat, de enélkül nincs megváltás, enélkül felnőtt lét sincsen. Légy elnéző és megbocsátó a benned élő kisdiákkal, aki bukdácsol néha, de törekszik és boldogságot akar. Van persze, hogy nem sikerül neki az élet, mert nem hallja tisztán belső hangját, vagy mert félelmei vakká teszik, személyisége kimunkálatlanságai eltérítik. Van és kell is a kudarc, hiszen a mélyen megélt katarzisok képesek arra leginkább, hogy valóban átformálják az embert és nemesebbé tegyék botladozó önmagánál. Merj kísérletezni, és tudd, ha bukás a vége, akkor is megérdemled a vállon veregetést, mert legalább megpróbáltad. A Bölcs kész felállni vereségei után, és tanulni a történtekből – elfogadva, a világot csak azzal változtathatja meg, ha ő közelebb kerül a Szeretethez.
(szabovirag)

szarnyA valódi, Szívben fogant Szeretet abban mutatkozik meg, hogy képes az egó elvárásain felülemelkedve a Szabadság mellett dönteni. Mert mindkét fél láncokat visel – az is, aki fogva tart és az is, aki börtönben sínylődik. Szárnyassá inspirálni egymást és önmagunkat – a legnagyobb odaadás, ami két ember között megszülethet.
(szabovirag)

sulySúlyos idők járnak – kell az őszinte ima, ami tiszta hangon szól, és mindannyiunkért. Nem hagyhatsz ki senkit áldásaidból, másként nem a fénnyel és nem a világért dolgozol. Bocsáss meg… Mázsányi haragot cipelve nincs esélyed a felemelkedésre.
(szabovirag)

A szerepek cserélődhetnek, ám a lényeg állandó: összetartozunk.
(szabovirag)

Az emberi természet ilyen: szereti a másik gyengeségeire fordítani a figyelmet, mert ezzel tovább leplezhetők saját tökéletlenségei. Miért nem mondjuk azt inkább, amikor az élet rávilágít egy-egy tévedésünkre: “épp tanulásban vagyok” – és máris szerethetőbbé válna a történetünk.
(szabovirag)

empathyA Gyakorlati Szeretet egyik iránya, hogy elismered: ami veled történik, az a másik emberre is hatással van – és mindez visszafelé is igaz. Ideje volna a szívbéli jókívánságoknak, az odaadó imáknak és az együtt-érző mosolyoknak, tetteknek – vagdalkózás és háborúzás helyett -, ha valóban szebb jövőt kívánunk magunk köré. (szabovirag)

 


warriorAzt az Utat érdemes választani, amelyik közelebb visz Önmagadhoz, az általános Szeretethez.
Ahol a megfélemlítés, a manipuláció, az érzelmi zsarolás a kommunikáció nyelve – ott sebzett emberek élnek, önismeretük hiányába bonyolódva; könnyen magukkal rántanak bizonytalanságuk ingoványába, így visszafogva téged is a fejlődésedben. Hagyni magad – identitásvesztés.
Ám ha ez mégis megtörténik, akkor sincs baj – van, hogy épp az átmeneti pokoljárás előzi meg a legmakacsabb felemelkedést.
Ami fontos: légy tudatos – lásd tisztán, ami történik, és fordíts irányultságodon, ha a negativitás győzedelmeskedne feletted (is).
Az igaz harcos is elfáradhat, elbukhat, de kitartása, a Cél iránti hűsége végül Beteljesedéshez vezet. (szabovirag)

happyraindanceFelejtsd el az önharagot. Mindaz, ami volt – idáig hozott; a jelen pillanatból kiindulva bármit felépíthetsz, amit itt és most megálmodsz magadnak. Tanulj, légy nyitott és odaadó az Univerzum üzeneteire, engedd el fanatikus meggyőződéseidet, amelyek idáig is tévutakra vezettek. Úgy érzed, hogy a nyomodban kullog a múltad? Sötét árnyékként vetül rád? Egyetlen oka lehet: még nem sajátítottad el a leckét. Amint ez megtörténik – felszabadulsz, és terheid nélkül táncolod végig a napjaidat. Boldogan. (szabovirag)

confident-woman-cougarMég a legfájdalmasabbnak tűnő bukás is győzelemre emel, ha kész vagy tanulni tévedéseidből; változtatni azon, ami nem működik az életedben. A tapasztalat, megértéssel társulva – Erő, amely elvehetetlen tőled. Még akkor is, ha utad bizonyos állomásain a látszat azt mutatja, csatát vesztettél, vagy mindaz, amit addig elértél, összeomlott körülötted és benned – tudatosodásod révén mégis egyre közelebb kerülhetsz diadalmas Önmagadhoz. Az, aki a szemedre veti múltad ballépéseit, hibáit – képtelen megbocsátani önmagának, ezért rád vetíti fájdalmát, hogy így tegye elviselhetőbbé az önszeretet teljes hiányába fordított életét. Légy büszke arra, hogy végigjártál utakat, majd vond le a tanulságokat, és e felismeréseket bölcsességgé sűrítve formáld éretté arcodat. Jó lesz, egyre jobb lesz így az élet – mert mindinkább a sajátodnak érzed majd. A törhetetlen magabiztosságot nem a külsőségek, hanem a megvívott önismereti háborúk adják. (szabovirag)

Unhappy woman lying in couch

Valahol vár rád az életed. A teljes. Az áramló.
De ha máshol vagy éppen – az a hely, ami rád van szabva, üresen áll, vagy épp más tölti be, boldogtalanul.
Te pedig szintén valaki más helyét bitorlod – reményvesztetten, feszülten, mert legbelül érzed, a szíved tudja, – minden önáltatás ellenére tudja -, hogy nem vagy “otthon”. Hogy hiányzol – önmagadnak.
Találj Haza, hiszen ezért vagy itt.
Ha nem lubickolsz a mindennapjaidban, csak arra jelzés, hogy eltévedtél… valahol, valamiben.
És az, ami, vagy pedig aki erre emlékeztet – nem ellenség, hanem iránytű; inspiráció vagy provokáció – az ébredésedért.
(szabovirag)

goodbyAz Út a Szeretet felé visz – ha hagyod. Mindig.
És ha éppen nem, változtatni szükséges. Kilépni – mintából, konfliktusból, játszmából, és van, hogy kötődésből, kapcsolódásból is.
Nem árulás menni hagyni azt, aminek lejárt az ideje.
Hűtlenség azonban eltérni az Isteni Tervtől; külső hatalomnak engedelmeskedni a szív sugallata helyett – félelemből, megfelelési kényszerből.
Sose várj a másikra – érezd meg, számodra mi a helyes lépés. A karmáidat kioltani nem tudja más helyetted, felelősségvállalás nélkül ez nem lehetséges.
Az őszinteségből megtett lépések emelnek a Boldogságba…
(szabovirag)

maszkJátszani érkeztél, szerepeket és helyzeteket próbálgatni, hogy a tapasztalás által végül a letisztult Szeretet állapotába juthass, ezzel hazatérve Otthonodba. A Te döntésed volt, hogy itt légy – ne panaszkodj; inkább élvezd a tanulás folyamatát. Ha pedig épp eldurvulni készül a színpadi világ – változtass, váltsd meg magad, hiszen ez az egész földi felhajtás célja. Bonyolulttá te teszed. (szabovirag)

A young girl prays at sunset raysSzerethetnél – de inkább háborúzol, lerombolva emberi kapcsolataidat.
Ez az önszeretet hiányának legélesebb figyelmeztetése. Ideje talpra állni, és lényedet ölelve megtanulni ÉLNI.
Mert csak a Szeretetet viszed értékként magaddal…
(szabovirag)

heartErőszak az is, ha nem fogadod el, nem tiszteled a másik döntéseit vagy életútját. Saját arcodra formálnád az övét, talán éppen jóakaratból. Soha, egyetlen ember nem mondhatja meg neked, hogyan éld az életed, mert az egyedi és kizárólag a belső hangod instrukcióit követve tartható a helyes Úton. Azt pedig nem hallhatja más, csak te magad (amennyiben felszámolod önmagad elleni agressziódat is, amellyel megfélemlíted szívbéli lényedet az elméd, az egód diktatúrája által). (szabovirag)


brokenAmíg másokhoz hasonlítod önmagad, amíg a kintről jövő vélemény túl nagy jelentőségű számodra – a megfelelési kényszer hajtja mindennapjaid “malmát” -, addig nem a saját utadat járod, nem a saját életedet éled.
Minden ítélet kishitűségből fakad. Könnyű egy személyt megbélyegeztetni a világ által (a teljes igazság ismerete nélkül) – mert az emberek szomjaznak a kárörömre, míg félnek a tökéletlenségtől, és attól, hogy egy nap szembesülniük kell saját szépséghibáikkal.
Pedig a tévedés ajándék: lehetőség a tanulásra, a növekedésre, a belső gazdagodásra.
Ne félj felismerni ballépéseidet. Ünnepeld inkább, hogy képes vagy rálátni önmagadra, őszintén, ugyanis ebből nő ki a fejlődés virága. Az illúziók szilánkokra törése elengedhetetlen az önismeret és az önszeretet útján.
(szabovirag)

jogiKi mondhatja meg, hol tartasz a Hazafelé vezető Úton?
Minden tapasztalás egyedi – és történik, mert szükséged van rá.
Ne ítélj meg senkit, mert azzal, hogy minősíted – akár kezdőnek, akár haladónak -, máris bezárod a múlt egy tömlöcébe, skatulyát állítasz fel köré, és magad köré is.
A te figyelmed ezáltal kifelé fordul, önmagad szüntelen tökéletesítése helyett. Minden összehasonlítás – illúzió, ami visszavet fejlődésedben. /Hacsak nem épp erre a csapdára van szükséged egy következő ébredéshez. Minden úgy jó, ahogyan van./ (szabovirag)

tanitvanyVan, hogy elfáradsz, vagy kételyek hullámai csapnak össze a fejed felett. Emlékezz: ez is csak a tapasztalás egyik arca – ha megéled, gazdagabbá válsz általa. Minden, amit integrálsz magadban, közelebb visz a célodhoz. Hogyan is lehetnének így elvárások az önfelismerés, önismeret útján? Van, hogy elfáradsz, vagy kételyek hullámai csapnak össze a fejed felett. Emlékezz: ez is csak a tapasztalás egyik arca – ha megéled, gazdagabbá válsz általa. Minden, amit integrálsz magadban, közelebb visz a célodhoz. Hogyan is lehetnének így elvárások az önfelismerés, önismeret útján? Minden lépés – legyenek azok akár nagy kerülővel megtettek -, Hazavezet… (szabovirag)

mesterFelelősséget csak saját magadért vállalhatsz. Nincs ember, aki akarata ellenére megváltható lenne, és olyan sincs, aki más által, passzív jelenléttel kiléptethető volna saját karmájának megéléséből. Fogadd el, hogy te inspiráció, provokáció lehetsz az embertársaid életében, de meggyógyítani, boldoggá tenni kívülről nem lehet azt, aki nem áll készen erre.  Amikor a másik helyett cselekszel, terheket emelsz magadra, miközben őt is hátráltatod haladásában, elvéve tőle az önállóvá, a felnőtté válás lehetőségét. Az igaz tanító tudatosan csak példát mutat, iránytűként vezet a cél felé – de soha nem kényszerít arra, hogy kövesd, és főleg soha nem foszt meg a tanulás, tapasztalás, ráébredés katarzisától. (szabovirag)

selfAz önismereti munka egyik fontos és kihagyhatatlan szakasza: megtanulni önmagadról gondoskodni. Aki mindig csak ad, szolgál másokat, az előbb vagy utóbb kiég. A kiüresedés természetes velejárója pedig egyfajta depresszív, vagy épp türelmetlen, ítélkező állapot, amiből másnak osztani, energetikailag nem éppen segítő tett.
Spirituális út nincs önszeretet nélkül – ennek hiányában csak az energiaszerzés álruhás játszmája zajlik: szüntelenül születőben benned az áldozat, az agresszor vagy épp a megmentő. Önáltatás mindegyik, hiszen különbséget tesz ember és ember között, miközben a felébredés lényege annak a megértése, hogy egyenrangúak, egyek vagyunk. Nem önzés az öngondoskodás – ellenkezőleg: a Bölcs tapasztalati felismerése; eszköz a tudatosodás útján; létszükséglet. (szabovirag)

Mothers-LoveAnya vagyok. Nézem a gyermekem, karomban ringatom, és ragyogóbb világot kívánok neki. Teszek is érte, tudatosan, azáltal, hogy magamat tévedésről tévedésre törekszem jobb, boldogabb, teljesebb emberré, nővé varázsolni.
Anya vagyok. A Világé. Inspirálok, provokálok, földi mostjaimban – akár akarom, akár nem -, formálok, nevelek, alkotok, miközben magam is tanulom az élet művészetét. Hatok, és hatásokat befogadok.
Anya vagyok. Önmagamé. Néha édes, máskor mostoha. Van, hogy eltávolodom gyökereimtől, és saját fényem alá zuhanok. Máskor pedig megtartom magam akkor is, ha épp lehetetlennek tűnik a fennmaradás.
Az összekapcsoltság – felelősség.
Szárnyaim alatt óvom, vigyázom, szeretem hát a Létezést. És ha ez épp nem sikerül, mert elgyengülök, túl nagy számomra a kihívás – megpróbálom újra. Megsimogatva kitartásomért a bennem kiabáló kisgyermeket – erőt adón.
Mert Anya vagyok. Nem adhatom fel.
(szabovirag)

selfloveSzeretgesd és tiszteld önmagad, mert szükséged van rá. Ha nem érzed magad biztonságban, ha nem töltődsz rendszeresen pozitivitással, hogyan is tudnál erős lenni a világ hozta kihívások fogadásakor? Ha te nem tudod, hogyan öleld át lényedet, miért vársz el mástól másfajta bánásmódot? Saját szeretetnyelvedet csak te mutathatod meg embertársaidnak – “nézzétek, velem így kell kommunikálni, mert ebből értek”… és aztán elkeseredsz, mert méltatlanul kezelnek mások, holott ők csak a te “használati útmutatásodat” tanulva fordultak feléd. Minden az önszeretetnél kezdődik… (szabovirag)

kerdesÉlhetőbb volna a világ, ha az emberek ítélkezés helyett kérdeznének. Meglepő tanulási folyamatokban részesíti önmagát, aki véleményalkotás helyett a másik szemébe néz, és befogadóvá válik embertársa történeteire. Mesélni szívből – és ezeket a meséket végighallgatni, az elme teljes nyitottságával: tiszta út a gyógyuláshoz. Ami felett pálcát törünk, az előbb-utóbb saját élményként köszön vissza ránk. Fejlődésünkben akasztjuk meg magunkat, ha úgy véljük, jogunk van bírálni mások döntéseit. (szabovirag)

wiseeyesAz önszeretet hiánya készteti az embert arra, hogy másokat sötétre fessen, rágalmakkal illessen számára irritáló személyeket, felhívja a figyelmet azok vélt vagy valós gyengeségeire. Ahol hangosan csámcsog a rosszindulat, akár ártatlannak ható, ám mégis sértő megjegyzések mentén formálódnak ítéletek, onnan bölcsebb a lehető leghamarabb továbbállni, mert a megbetegedett szív nem kímél senkit – a legváratlanabb pillanatban csap le bárkire, megfertőzve maga körül mindent és mindenkit. Az, aki saját középpontjában áll, nem kívánja kényszeresen törpének mutatni a másik embert, miközben óriásra fantáziálja önmagát – nem hivalkodik, nem dicsekszik, és nem becsül le, nem beszél ki másokat. Ő csak szemlélődik, így tanulva, tisztelve a hozzá beköszönő Istenarcokon keresztül önmagát.  (szabovirag)

lovers-heart-lightMindenki lábbelije szorít időnként, és sáros nyomokat is hagy maga után a szőnyegen. Nem érdemes illúziókat kergetve kimenekülni a jelenből, és más életére vágyakozni. Nincs ember ugyanis a Földön, aki kihívások és megoldásra váró feladatok nélkül érkezett volna, vagy akinek személyisége tökéletesre lenne formázva. Fölösleges köröket futsz, ha irigységgel, féltékenységgel, kritikai észrevételekkel vagy önromboló csodálattal szemléled valaki útját; fordítsd figyelmedet inkább arra, hogyan tehetnéd áramlóbbá saját létedet. A spiritualitás nem más, mint tudatosan keresni a benned rejlő fényt, és elszántan közelíteni ahhoz. A fény neve pedig: Szeretet. (szabovirag)

white-womanNincs olyan kihívás, amelyet büntetésből küldene Rád az Univerzum. Amit kapsz – legyen az bármilyen súlyosnak ható élethelyzet vagy állapot -, próbatételként érkezik hozzád. Képes is vagy kihúzni a méregfogát, de csak úgy, hogy közben tágítod teredet, túlnősz addigi önmagadon. Ha egyszer eldöntöd a győzelmedet – a szükséges erőt és módszereket is megkapod hozzá. Csak aki vakon jár és feladja, annak sorskísértete a szenvedés. A “lehetetlen” az elme lustaságból, kényelemből, félelemből alkotott kalitkája. (szabovirag)

footNincs mire várni, ha változásra szólít fel az élet. Minél tovább húzod-halasztod a szükséges lépések megtételét, annál nehézkesebb lesz az új irányba való elindulás és annál kihívásosabbak lesznek a körülmények is. Az Univerzum így dolgozik – először csak sejtet, súg; aztán nyomatékosan közöl; majd egyértelmű jeleket küld; végül pedig kirántja a talajt bebetonozott személyiséged alól.  Minél korábban reagálsz pozitívan üzeneteire, annál fájdalommentesebb a folyamat – hiszen az Isteni Tervet követve minden áramlóvá válik. Szimbólumok mentén halad az Utunk. Ha képesek vagyunk értelmezni őket, és komolyan venni útmutatásaikat – életünk olyanná válik, mint a megtisztított patakmeder: folyékony aranyba borul a létezés. (szabovirag)

tired-morningNe adj, ha nincs miből. Az áldozatszerepbe való belemerülés betegít,
és konfliktusokba hajszol önmagaddal, másokkal.
Ne adj, ha épp csak a túlélésért küzdesz. Előbb építsd fel magad, töltődj élettel, örömmel – másként megosztásaid mérgezőek. Ismernünk kell önmagunkat annyira, hogy meglássuk, mikor van ideje az öngyógyításnak. (szabovirag)

Bántani vágyó indulat csak azt táplálja, aki sérült önszeretetében, törött méltóságát nincs hite gyógyítani, elveszítette minden kapcsolatát a Forrással. Akiben Szeretet van és Isten-bizonyosság, az még ha el is esik néha, kész talpra állni, és belátni – mind Egyek vagyunk, Összetartozunk. Vigyázni egymásra szabadságunk és természetes kötelezettségünk. (szabovirag)

self-love-picHa az emberek szeretnék, tisztelnék, elfogadnák önmagukat, a másikat sem bántanák. Béke lenne a Földön, ragyogás a Szívekben. A Világszerelem táplálná az Ölelő Holnapot. (szabovirag)

szeretHonnan tudod, hogy valóban önismereti utat jársz? Hogy nem csak kergetőzöl démonjaiddal, a spiritualitás álruhája alá rejtőzve?
Egyértelmű a jel: a szíved egyre tágasabbra nyílik, egyre odaadóbban SZERET. Befelé és kifelé. Minél mélyebben megismer valakit, valamit – vagy éppen önmagát -, annál erősebb hővel ég. Elfogad és megbocsát, elvárások helyett. Képes lángra gyúlni, hitét így bizonyossággá formálva segítő tettekbe forgatva fényét.
Nem elég a jó szándék – a mögötte lévő energia legalább annyira számít.
(szabovirag)

pureAkiben szeretet és bölcsesség van, az nem nyúl a múlt árnyai után, felemlegetve régi történeteket. Tisztában van azzal, hogy minden ember VÁLTOZHAT, hiszen ezt teszi ő maga is.
Inkább megfigyel, csöndesen, talán szavak nélkül: imával átitatott hálamosollyal nyugtázza a másikban lezajlott sikeres transzformációt, mert tudja, ettől máris jobb hely lett a világ.
Ha pedig a régi, fájdalmat keltő mintára talál – elfogadja, még idő kell annak oldódásához. Szelíden vár tovább, megadva a bizalmat a másiknak arra, hogy száz és ezer elbukás után is SIKERÜLHET.
Ne félj hű lenni önmagadhoz… (szabovirag)

veilNem vagy egyedül.
Magányod csak elméd játéka: elzárkózás a külvilágtól – önvédelemből.
Nem vagy egyedül.
Meg kell látnod másokat is. Az egyformaságot és a különbözőséget.
És azt, hogy mindenkinek van tanulnivalója, és mindenkitől van mit tanulnunk. Segíthetjük egymást (merthogy ez volna a lényeg).
Ítéleteid a Te félelmeidről mesélnek, mindarról, amivel még nem volt bátorságod szembenézni – önmagadban.
Rágalmazni, pletykába bocsátkozni, a múlt történéseivel példálózni azok szoktak, akik tartanak saját gyengeségeik leleplezésétől és a változástól. Hangos szavaik álruhák, általuk elterelve a figyelmet – sajátjukat és másokét – lényük el nem fogadott árnyalatairól. Mert a szégyent és a megszégyenítést elviselni a legnehezebb; abba időről időre belehal az ember…
Ne félj a vagdalkozóktól – önmagukról beszélnek. Tartanak attól, hogy egy nap saját tökéletlenségük is napvilágra kerül.
Nem tudják, minden egyes gyarlóságunk felismerése – ajándék. Bátorságot kér ugyanis, emberfelettit. És nincs más Út a Tisztasághoz, mint démonjaink megvilágítása a fény ereje által… Ehhez azonban először meg kell látni, és el kell fogadni őket, ezáltal – és csakis ezáltal – válnak megszelídíthetővé.
(szabovirag)

fatylasnoEmberből vagyunk mind, ezt fontos elfogadni.
Hibázhatunk, és tesszük is, számtalanszor. Sőt, néha akkor hozzuk legeltévelyedettebb döntéseinket, amikor azt hisszük, épp helyesen cselekszünk.
Nem az a hős, aki sosem véti el a lépést; hanem az, aki mer szembenézni tévedéseivel, bukásaival, és kész a tanulásra. Bármit is tett, bárhogyan is gondolkodott, vagy érzett – felismeri démonjait, és győzedelmeskedik felettük. Ez az igazi bátorság, ez az igazi harcos-magatartás. Saját sötétségünket megvilágítani, fénybe borítani.
Ne bántsuk egymást, büntetjük így is eleget önmagunkat.  A szeretet az egyetlen, ami képes kisimogatni belőlünk a barázdákat. Ha van tér, amibe bizalommal belefekhetünk; az már segítő inspiráció a jó útra téréshez, a gyógyuláshoz.
Vannak, sokan, akiket bábuként mozgatnak súlyos erők, és olyanok is, akik elkeseredettségüket, magányukat, kudarcélményeiket fojtják rosszindulatba. Ha neheztelsz rájuk – csak erősíted őket fájdalmukban, ezzel tovább sötétítve elméjüket. Megváltó kísérleteiddel sem bölcs zaklatnod őket, hiszen az is csak jelzés számukra: különbnek tartod magad náluk.
Te inkább csak koncentrálj magadra, a saját fejlődésedre, a szíved tisztán tartására – és légy jelen. A többi alakul magától…
És még valami: ne büntesd önmagadat sem, csak azért, mert néha letérsz az Útról, amit hűséggel kívánnál követni. A gyengeség természetes ezen a bolygón. De azt is tudd, van lehetőséged átalakítani – mély önismereti munkával – minden gyarlóságodat, haragodat, félelmedet: fényes erővé. Így válsz naggyá, így közeledsz lépésről lépésre, hosszú-végtelennek ható út során Önmagadhoz, isteni minőségű lényedhez.
Ne akard megúszni az Önmagaddal vívandó csatákat – ezek alakítanak végül IGAZZÁ, HITELESSÉ, követésre méltó PÉLDÁVÁ. És ezeknek a csatáknak épp most jött el felfokozottan az idejük; a Fény présel minket belülről, hogy változzunk végre, legyen bátorságunk HAZATALÁLNI.
Segíteni akarod a világot?
Légy türelmes, fogadd el, ami jön, bármi legyen is az – támadás vagy szürkülő égbolt -; és csak tréningezd magad belső stabilitásra, békére, szívben erőre.
Szép lesz az Út, még ha nem is könnyű… és végig is tudod járni, ha megérted és felvállalod: emberből vagyunk mindannyian… (szabovirag)


szabadnőHarapni lehet a levegőben a változás és a változtatás szükségességét.
Nem görgethetjük tovább megkövesedett problémáinkat, mert azok leküzdhetetlen erővel, teljes súlyukkal zuhannak vissza ránk, épp amikor a legkevésbé számítunk rájuk.
Nem igazságtalan veled az Univerzum, ne hidd.
Támogat. Eleinte szelíd figyelmeztetéseket küld, épp csak megsúgva: nem az Isteni Rend szerint haladsz az Úton. De te nem figyelsz, mert túlságosan leköt a napi rutin és az elméd fanatizmusa – hát jönnek az egyre kínzóbb jelek. Számtalan egyértelműen dekódolható üzenet talál rád, csak hogy ébredj végre, de te Csipkerózsikaként őrzöd meggyőződéseidet, és nem vagy éber arra, amit láthatatlan energiák hoznak számodra lehetőségként, hogy meggyógyítsd végre önmagad, kibonthasd szárnyaid.
A nagy fájdalmak már akkor jönnek, ha megannyi jóindulatú, tanulásra, megértésre ösztönző jelzést figyelmen kívül hagytál. De még akkor is talpra lehet állni, csak maga a folyamat nehezített, épp az ellenállásod és a makacs ragaszkodásaid miatt.
Az Univerzum energiái a fejlődésedet segítik, nem pedig a bukásodat idézik elő.
Aki figyel és tudatosan, őszintén, saját szívét fényesítve él – csodákra és szabadságra talál.
(szabovirag)

Állsz mellettem és nézel. Az elfogadás szeretethullámaival körbeölelsz. Szavak nélkül.
Gyógyító ez a csönd. A Végtelenbe emel.
(szabovirag)

Mozdulatlan a világ?
Készülődik.
(szabovirag)

Mit hoz a holnap?
Azt, amit ma beleültetsz. (szabovirag)

viharosságFáradtál már el úgy, hogy azt érezted, minden, amit addig magadénak hittél – hirtelen kioldódott a lényedből?
A helyén – üresség…
A felismerések, a felvállalt érzések, a hit – minden, de minden eltűnt hirtelen, és a nyomában nem maradt más, csak a kongó magány?
Szorongtál már úgy, hogy azt érezted, a lábaid nem visznek tovább, nincs erőd a folytatáshoz? Pedig megtapasztaltad korábban utad során a határtalanság eksztázisát is… de most… mintha süket volna a lét.
Része ez is az Ébredés Útjának. A szívszorító Nihil. Amikor magadra hagy a Nap fénye. És ez mintha végleges volna…
Borult az ég, de annyira nem érett még, hogy essen; a vihar kitöréséhez sincs benne kellő lendület.
Csak baljós, fenyegető és fáj. Riasztóan néma.
Csak figyelj. Nyílj meg arra, ami jön.
Mert változás közeleg, ami előrevisz…
Csak még formát önteni nem mert, mert szigorú gyeplővel visszafogod, hiszen nem akarod, hogy kínozzon.
Add meg az esélyt az Átváltozásra. Szemléld kíváncsian, mint a gyermek – a bontakozó holnapot…
(szabovirag)

paripaMindig várunk valamire – ilyen az emberi természet. A fehér paripás királyfira/a rózsás arcú királylányra, a megváltásra, a gazdagságra, az erőre, a boldogságra.
A “majd akkor, ha…” ősrégi szlogenje az emberiségnek. És nézz csak körül – nem működik. A királyfik/királylányok fénysebességgel változnak békává, a megváltó épp máshol jár, a fenti értékek pedig valahogy mindig másnak jutnak.
A megoldás isteni természetedben van. A kinti világban hajszolt kincsek helyett befelé és felfelé kell nyújtózkodnod ahhoz, hogy megtalálhasd mindazt, amit keresel. Irányváltás – ez az egy, ami tartós megnyugvást hozhat számodra életed káoszában. (szabovirag)

vandorTe nem adhatod fel. Elfáradhattál, kimerülhettél, de fel nem adhatod.
Törvényszerű, hogy aki őszintén, befelé keres, sokszor elbizonytalanodik magában; úrrá lesz rajta a félelem, a fájdalom, az elkeseredettség, az önvád vagy a világundor. Talán el is bukik hitében – nem egyszer; sokszor. Tévútra is indulhat, elveszítheti a helyes irányt. Ám végül mindig visszatér… mert a szívében megfogant magocska olyan, mint az iránytű: a kitérőink ellenére is hazavezet bennünket. (szabovirag)

fenyharcosBátran kimondjuk: fényt hozni jöttünk… hiszen erről szól a spiritualitás!
Aztán másnap kibeszéljük a szomszédot, és durva gondolatokkal illetjük a díjbeszedőt.
A sok könyv és tanfolyam nem sokat ér, ha a figyelmünk továbbra is kifelé irányul.
Az Igazi Út valódi erőfeszítéseket követel. Időt és mélységeket kell megélned Önmagaddal, őszintén, odaadással, kitartással és rendíthetetlen hittel. És sokszor fájni fog, kegyetlenül. Mert a szembenézés ilyen: az illúziók összeomlása néha a szívet is darabokra töri.
Egészen meztelenné kell válnod – addig, míg ráébredsz: minden ember egyforma. Egy a bánatunk, egy az örömünk, egyfelé tartunk – talán csak a kifejezés módjai különbözőek.
És bele kell szerelmesedned önmagadba – másként ez nem megy. A sebhelyeiddel együtt tisztelned kell, aki vagy – mert csak ez juttathat el téged a teljes Univerzum elfogadásához.
A szolgálathoz, amit nem tudsz már nem felvállalni, mert fájni kezd a Világ jajkiáltása.
És amikor már gyötör az, hogy nem minden létező boldog – jön a küzdelem: a sötétség erői a fényedbe kapaszkodva ráncigálni kezdenek; és ha épp stabil vagy – támadnak, megpróbálnak a saját oldalukra állítani, mert veszélyes lettél: fényt hordozol.
Ám nincs más választásod, mint hogy tovább erősíted magad, mert már nem az egód dominál, nem a félelmeid irányítanak, hanem a szíved. Ami ragyog, akár akarod, akár nem. Az Út lesz az életed – és te hálát adsz azért, mert járhatod. Mert így vagy Önmagad. Ön-azonos.
(szabovirag)

Nézz a másik ember szemébe: ugyanarra vágyik, amire te.
Mi a különbség?
(szabovirag)

A rutin tölti ki napjaink nagy részét. A rutin, ami a múltban fogant, és ami igencsak nehezíti megújulásunkat a jelenben. Régi minták tartanak fogva, és ha néha rá is látunk egy-egy túlérett szokásunkra, a változtatás rítusát valóban végigvinni kőkemény önismereti munka. Még akkor is, ha isteni forrásunkkal kapcsolódva, kivétel nélkül valamennyien képesek vagyunk rá… (szabovirag)

utMinden pillanatban két út áll előttünk; a fény és a sötétség hadakozik a figyelmünkért. Erőkkel, energiákkal dolgozunk mindannyian, akkor is, ha erre a tényre vakon hozzuk meg döntéseinket.  Nem elég hirdetni szándékaink nemességét, ha közben önös érdekek hajtanak bennünket, és elfelejtünk ráhangolódni arra, mit tenne a Szeretet, ha itt és most teret adnánk neki. (szabovirag)
https://www.youtube.com/watch?v=s3ZkeRuwi2E

vilagitoTisztelni a másik ember szabadságát, azt jelenti, hogy hagyod megélni neki az életet – bármit is hozzon az számára, és bárhogyan is fogjon hozzá a megvalósításhoz. Nem befolyásolhatod és nem léphetsz helyette – a manipuláció (legyen bár jószándékú) hosszútávon minden esetben kiégéshez, töréshez vezet.
Te csak légy hű önmagadhoz! Őszintén járd az utadat, tiszta kommunikációval kerüld a játszmákat, ne engedd bele magad sajnálatból vagy félelemből önáltató magyarázkodásokba, önfeladó döntésekbe. Csak így válhatsz világítótoronnyá, élő inspirációvá lélektársaid számára… (szabovirag)

mirrorLélektársak vesznek körül. Kapcsolódunk így-úgy velük; némelyik szövetség egy életen át kísér, a másik egy idő után irányt vált, mert túl sokáig nem mozdítja a benne lévőket előre.
Vannak fájdalmas szerepbeli átalakulások, és még sírósabb búcsúk – de az őszinteség mentén haladva végül minden elkerülhetetlen transzformáció miértjei tisztázódnak. Kiderül, hogy a fölöslegesen tárolt, túlérett érzelmek elengedése felszabaduláshoz vezet. Minden esetben, ha valódi megbocsátás történik – a másik ember és önmagunk felé.
Van egy titok, mélységesen mély: az önmagaddal való kapcsolódás megértése, kibontása legalább annyira meghatározó lépés megvilágosodásod útján, mint a társaiddal való viszonyrendszered rendezése.
Nem elég kifelé figyelni, külső kapcsolataink gubancait feszegetni. Túlságosan elveszve bennük ez is csak a figyelemelterelés egyik eszköze saját félelmeinkről. Ha úgy tetszik: menekülés a tükörbe nézés elől, elfutás a belső erőnk felvállalása elől.
Amíg azt figyeljük, a másik hogyan reagál ránk, milyen módon kínoz vagy provokál bennünket, addig önáltatás zajlik – áldozatszerepünk árnyalatai felett való mélázás.
A születő hős nem felejti benne magát a nosztalgiában, a bűntudatban, az elvárásokban vagy az álmodozásban… hanem megfigyel, megért, és a szeretet megélésének lehetősége felé indul, rendíthetetlenül. (szabovirag)

hugsFélelemből sok olyat tettünk, amit azóta megbántunk. Ideje elengedni ezeket az érzelmi terheket, hiszen a mélybe húznak, még sötétebb világok felé. Nemcsak a mások felé irányuló negatív energiák nem engednek felszabadulni bennünket, de önharagunk is pusztító erő, akadály a Szeretet-forráshoz való eljutásban. Eljön a nap – és miért ne éppen ma? – , amikor bölcs szembenéznünk kapcsolódásainkkal és kitisztítani azokat, hogy végre áramlóbbá válhasson az út, hazafelé. A kapcsolat másokkal, önmagunkkal meghatározó, ha saját magunkat és szeretteinket kívánjuk a fény felé segíteni. Nem gondolod, hogy elég volt a szenvedésből? Talán eljött végre a rendrakás ideje. (szabovirag)

méltóságMéltóság – tanuljuk. Mert ha ezzel születtünk is, a sötétség erői elszántan dolgoznak azon, hogy kiirtsák belőlünk. Megszégyenítő szavak, kétséget ébresztő tekintetek, mérgezett energiák – általában ott, ahol a legkevésbé számítanánk rájuk.
A missziónk azonban, tudjuk: a fényben állni, elfogadva, hogy kétoldalú az élet; de tudatosan a szeretetet választva, akkor is, ha a próbatételek néha fájdalmasak.
Tapasztaltuk már, mindannyian, könnyű egyik végletből a másikba zuhanni, mert gyenge pontja mindenkinek van. De ha el is buknál, állj fel ismét, és nyújtózkodj kitartóan az Ég felé!
Méltóság – azt jelenti, hűnek lenni a szívedhez. Akkor is, ha ebben próbál meg leginkább elbizonytalanítani a külvilág.
Mondhatod – ellenségek vadásznak rád.
Miért nem nézed így inkább?: Istenarcok provokálnak az erőd felvállalására, arra, hogy még inkább bízz önmagad fénylő részeiben. Csiszold őket, ragyogóra.
A nézőpontunk határoz meg bennünket, az utunkat, a jövőnket – hogyan látod magad? áldozat vagy – vagy alázatát, tudatosságát élő bölcs, aki hazafelé tart?
A döntés a tiéd.
(szabovirag)

csukÉrzelmeink által tapogatózunk a világban – és éppen ezért megvakultan.
Bölcs felismerni, hogy minden ember energiákkal dolgozik, akár tudatos erre, akár nem.
A fehér küzd a feketével, a fény a sötétséggel – és épp azért nehéz nemet mondani a kötelékekre, mert érzésekből forrasztódnak össze. Tisztánlátásunk és isteni erőnk az egyetlen, amely segíthet elvágni magunkat az ártó mágiától, amely folyamatosan gyengít bennünket és amit néha éppen a közegünkben élő álruhás barát küld felénk, és lehet, hogy tudatlanul. Érezd meg, hol veszíted el az életenergiádat – ott érdemes a határokat komolyabban meghúzva önvédelmet gyakorolni. (szabovirag)

sadcoupleA szeretet kifejezésére van egy mágikus módszer: változtatni mindazon, ami miatt akadályoztatott a boldogság, ezzel példát mutatva lélektársainknak is. Nincs olyan, hogy egy kapcsolódásban csak az egyik fél nem tud helytállni; a fájdalom fenntartásában mindenki közreműködő, akit érint a történet. Fölösleges ujjal mutogatni egymásra – az Univerzum tisztánlátásával szemben nincs játszma, ami működőképes lenne. (szabovirag)

sziklaMi fájhatna erősebben annál, mint látni, hogy szerettünk feladta az életet, nemet mond a változásra, bebetonozta magát önsajnálatába, ezzel betegségeket teremtve önmaga számára? Ennek az energiának ráadásul hatása van rád is, hiszen vagy menekülni kezdesz a lehúzó erő elöl, vagy pedig benne maradsz te is, egyre sötétebb ingoványok felé terelve magad. Nincs nagyobb ajándék, mint lélektársainkkal együtt nyílni tudatos fejlődéssel a kalandban, amit a mindennapok hoznak számunkra. (szabovirag)

mozgasMi az, amit ezekben a különös energiákkal áthatott, döntésekre sarkalló időkben önmagunkért és egymásért tehetünk?
Tudatosan oldjuk blokkjainkat, felmentjük magunkat negativitásunk alól, és ezáltal példát mutatunk másoknak is a változ(tat)ni tudásra. Semmi nem rabolja úgy az energiát, mint a párbeszéd egy olyan emberrel, aki lemondott önmagáról, feladta kalandvágyát, és eldöntötte: “én már nem változom”.
Győzni azok tudnak, akik a jelekre éberen figyelve készek bármikor új formát adni gondolataiknak, ezáltal pedig képesek a megújulásra. (szabovirag)

stormsunHarapni lehet a változás kényszerét a levegőben. Sűrű és felgyorsult lett minden.
A gyengeségeink, kimunkálatlanságaink nagyító alá kerülnek. Az, ami elfojtás volt, a felszínre robban; ami megoldatlanságként settenkedett a nyomunkban, az immár azonnali figyelmet követel.
Az ellenerők mind azon dolgoznak, hogy elvonják a figyelmünket benti világunkról, csöndjeinkről.
Jóleső hívás vagy fájdalmas krízis – a cél az, hogy ne összpontosíthassunk valódiságunkra, hanem veszítsük el magunkat az anyagiság látványos show-műsorát nézve.
Ez a sötét-sodrású hadművelet mindenkire hat. Valamennyien próbatételek kereszttüzében keresgéljük erőnket – hol feladva, hol ismét elhatározásra jutva haladásunkban.
Nem vagy áldozat, ha provokációval zaklat az élet. A kellemetlenség csak azért érkezik hozzád, mert az inspirációra vak és süket voltál: nem változtattál időben azon, ami elválaszt téged a harmóniádtól.
A rendíthetetlen nyugalom azoké, akik belépnek lényük középpontjába, és az itt és most biztonságából indítják energiájukat gondolatra, érzelemre, szóra, cselekvésre. Ők a győzedelmesek, akik őszinték önmagukkal és bátrak a változtatáshoz, ha arra szólítja fel őket az Univerzum. A jeleket értelmezve haladnak előre, nem ragaszkodva hiedelmeikhez, elvárásaikhoz és hamisra vakolt önképükhöz.
Nem mások által megfogalmazottan “spirituálisnak” kell lenni – hanem igaznak. Ön-azonosnak. Tisztának. Mert ez az egyetlen út – Haza.
(szabovirag)

böröndAmíg a batyud tele van, képtelenség új kincseket belepakolni. Engedd el… Hagyd távozni mindazt, ami már nem emel tovább, ami akadályoz az utadon, ami hátráltatja a fejlődésedet.
Ragaszkodunk, ez a mi legfőbb problémánk. Ahelyett, hogy a számunkra már örömöt nem hozó tárgyakat elajándékoznánk az arra vágyakozónak, gyűjtögetünk, felhalmozunk, és csodálkozunk, hogy mégis üres az életünk. Embereinket is sokszor így tartjuk fogva áramlást már nem hozó kapcsolatainkban, ezzel elzárva őket és önmagunkat is a Valóditól.
Lehetne egyszerű is: elfogadhatnánk, hogy mindennek megvan az ideje, hiszen a Teremtő a jelen pillanatban olyan élményeket hoz nekünk, amelyekre aktuálisan szükségünk van. Mi azonban inkább tartunk az újtól, hiszen annak befogadása változást igényelne tőlünk. A változás pedig bátorságot, önbizalmat, hitet abban, hogy elindulni érdemes… kilépni a kényelmesből, a megszokottból az egyetlen mód a növekedésre, a gazdagodásra, a kiteljesedésre.
Kinyílni a világ ajándékaira – ez volna az út, és akkor végre bizonyítékaink lehetnének arra, hogy az élet csodák sorozata. A hála vezetné lépteinket – mindenért és mindenkiért, mert tudnánk, hogy a szembejövők – bármit is hozzanak – minket segítenek áldásukkal vagy épp bosszúságot okozó tetteikkel.
Ez a fajta szabadság a hősöknek jár, akik mernek elindulni, világot látni, tanulni és befogadni…
A boldogság soha nem azoké, akik bebetonozzák magukat a régibe, néma önutálattal várva a külső megváltást. Hanem, akik a kék madár nyomába eredve megtalálják igaz értékeiket és követve a jeleket, feladják terméketlen ragaszkodásaikat…
Mesére fel! A szegény ember mindig győzelmet arat, királlyá válik, ha lustaságát, félelmeit és múltjának hamis bilincseit elengedve egy tiszta cél felé indul… (szabovirag)

Egy nap az ember megérti: tényleg csak a szeretet számít. És ha az valódi, Szívből jövő: elpusztíthatatlan, hozzon bármit is az élet… (szabovirag)

Lehet szeretni nagyon, mélyen, szerepvállalások nélkül is. Ezt csak az érti, akinek a szíve rányílt a világra, és nem saját elvárásait, reményeit, érdekeit védi, hanem képes magasabb nézőpontból vizsgálni az ember kapcsolódásait.
(szabovirag)

viharNem ülhetünk ölbe tett kézzel – az élet nem hagyja a stagnálást. Megelőzöd a krízist azzal, hogy tudatosan keresed a kihívásokat, a tanulás lehetőségeit, vagy pedig megvárod, míg a vihar magával ragad, és akkor próbálsz meg helytállni a zord felhők takarásában?
A lényeg az, hogy fejlődnöd kell, megértéshez jutnod, elfogadnod, felvállalnod. Ez az egyetlen útja a boldogulásodnak. (szabovirag)

Felgyorsult a világ, fény-sebesen kényszerülünk tanulni. Mindazzal szembesít ugyanis az élet, ami gyenge pontként támadási felületet ad bennünk, a sötétség erői számára. Tarts ki, a legnehezebb időkben is tudva: az elsajátított lecke oldást hoz számodra és egyre táguló harmóniát. (szabovirag)

Bölcs, ha megfigyeled, hogy milyen energiákkal veszed körül magad. Ezek ugyanis hatnak rád, formálnak, befolyásolnak, részeddé válnak. A döntés a tiéd, mivel táplálod képlékeny lényedet. Amit magadba fogadsz – azzá válsz”. (szabovirag)

kez_a_kezben_169181_65989Ahol tudatosan bántanak, lehúznak – ott az öngyűlölet az úr.
Nincs, aki durván szólna embertársához, ha békében áll önmagával.
Lehet őszintének lenni, vagy akár szembesítőnek úgy is, hogy közben nem feledkezünk meg a tiszteletről, a másik megbecsüléséről.
Nem kell ott maradnod, ahol gyengítenek.  Mehetsz oda is, ahol finom szeretettel egyengetik haladásodat.
(szabovirag)

Ne várd, hogy az erőd, a fényed növekedésével mindenki a szívébe zár majd. Kapcsolódsz sokakkal, egységélményben, isteni szeretetben, de azokból várhatóan ellenérzéseket, nem várt indulatokat fogsz kiváltani, akik rezgésszintjüket alacsonyan tartják. Készülj fel rá: néha bizony a támadások épp a személyiségszinten számodra leginkább meghatározó emberek felől érkeznek hozzád – tajtékzó családtagok, szerelmek, barátok kívánnak majd letéríteni az Útról. Az élet az energiák harctere, ezt el kell fogadni – és haladni tovább, a Célod felé. (szabovirag)

kommuEgészségtelen olyan közegben élni, ahol bántanak, megszégyenítenek, súlyos, becsmérlő szavak és energiák használatával folyamatosan fosztanak az erőidtől.
Ha áldozatként értelmezed önmagad, nemcsak hogy behívod a világodba ezeket a sértő üzeneteket, de egy idő után saját magad felé is ismételgeted őket, szorgalmasan eltanulva a bántalmazó szókincsét.

Az örvény persze egyre markánsabban húz lefelé, és te lassan nem találsz más megoldást, mint az önpusztító mechanizmusokba való belefeledkezést, miközben siratod saját reménytelen élethelyzetedet, és okolod a világot irántad tanúsított rosszindulatáért.

Hidd el, nem kell benne maradnod abban a fájdalomban, amely egyre távolít önmagadtól, és egyre kilátástalanabbá formálja számodra a létezést. Az ember nem szenvedésre érkezett, hanem tanulásra – és időnként azt kell bizony megtanulni, miként állhatunk ki önmagunkért, saját méltóságunkért.

Mindig van választás – dönthetsz úgy, hogy a szeretetlenségre, az elnyomásra nincs szükséged, és kilépsz a régi, bejáratott minták dzsungeléből – ezzel megadva a lehetőséget a másik félnek is a tanulásra, a változásra, a szeretetnyelv elsajátítására.
Az egyenrangú kapcsolatok és a harmonikus együttélések csakis az önszeretet-öntisztelet alapozásával képesek csak megteremtődni, és ehhez az első lépést mindig az teheti meg, aki ráébredt: másként akarja élni az életét, mint idáig.

Emlékezz, nemcsak az az erőszak, amit a másik megalázó, feléd irányuló szókincsében vagy tetteiben tapasztalsz, de az is, ha nem véded meg önmagad.

Azt pedig nem árt tudni, hogy a lehúzó szavak és energiák nemcsak életminőségünket, önbizalmunkat, énképünket rombolják, de komoly akadályozóink a spirituális úton való haladásban, az emelkedésben is.
(szabovirag)

Siratjuk vagy ostorozzuk a régit, esetleg épp a jövőbe kívánkozva rózsaszín-szárnyú álmodozásba merülünk – és közben megfeledkezünk a MOST rendkívüliségéről. A múlt és a jövő átszínezett valóság, bevonja az emlékezet vagy a vágy érzelmi hártyája. Az alkímia kizárólag a jelenben képes megtörténni, és talán pontosan ezért távolítjuk magunkat olyan elszántan varázsától – mert félelmet kelt bennünk a változás lehetősége. Az egó a megszokotthoz ragaszkodik, nem akarja feladni önmagát – a Lélek javára. Ez az ősi küzdelem szövi át életünk minden egyes mozzanatát. (szabovirag)

hearthugAz elengedés gyógyító.
A beérett, istenivé emelkedett Szeretet döntése, amely képes az áldozathozatalra, az “én” vágyain való felülemelkedésre is.
Előfordul ugyanis, hogy baráti, szerelmi kapcsolatok, kapcsolódások karmikus vagy személyiségbeli okokból zsákutcába futnak, nincs növekedési irányuk tovább. Akkor és ott beteljesült a küldetésük.
Mi mégis ragaszkodunk hozzájuk: megszokásból, félelemből-féltésből, ezzel blokkolva az életáramot, és egyre fullasztóbbá téve a közös Teret. Ezen a ponton azonban a szeretet már függésbe lép át, nem pedig Szabadságot ad, amely egyébként magasabb rendű célja lenne.

Tudjuk, vannak eltéphetetlen Szövetségek, amelyek az Égben köttettek, egy magasabb Valóságban, és ezek a karmák labirintusán is túlmutatnak.
Szövetségek, amelyek a földi világban leginkább szerepbe lépve élhetők meg, hogy így értelmezhetőbben dolgozhassunk mindazon, amit ki kell oldanunk magunkból hosszú utazásunk során, a hazatérésig.
A szerepek változhatnak – de a Szövetség nem.
A Szeretet e Kapcsolódásokban akkor is töretlen, ha a világi körülményhálózat és a dráma eseménylánca mást mutat – akár épp elengedést, elválást, távollétet.

Az elengedés gyógyító, csak épp nehéz elsajátítani a művészetét, mert az ember az elméjében élve ragaszkodásra hajlamos. Belehal az elvesztésekbe, a változásokba, még akkor is, ha azok csak látszólagosak, és kizárólag az alsóbb világokban van létjogosultságuk.
A Szív az, ami érti az Összetartozás Mágiáját. Azt, hogy amit Isten összekötött, azt ember szét nem választhatja.
Ez a Szeretet Nagy Törvénye.   (szabovirag)

útonA spiritualitás nem hókuszpókusz, hanem mély, elkötelezett önismereti munka. Néha fájdalmas, de mindig tudatosabbá tesz, előre visz: lépésről lépésre szabadságodban, szívedben, egységtudatodban erősít.
Ha nincs így – talán eltévedtél, vagy talán kitérőt teszel egy újabb felismerésig, mert épp erre van szükséged ahhoz, hogy tisztábban lásd az irányaidat.
Egyet fogadj el: senki nem fejlődhet helyetted. Nincs ember, aki kívülről megváltást hozhatna számodra, kioldhatná blokkjaidat, mentesíthetne karmáid alól, vagy akár hosszútávon boldoggá tehetne. Vagy ha mégis ilyen ígéretet kapsz, menekülj, olyan messzire, amennyire csak lehet.
Katalizálni persze tud “utazótársad”, példát mutatni, provokálni-inspirálni is, vagy egyszerűen rávezetni a figyelmedet olyan rezdülésekre, amelyeket egyedül meglátnod nehéz.
Ám az, aki csodatevőként mutatkozik be – valószínűleg csak megerősítést vár lénye különlegességére, másként nem hangoztatná magát hatalmasabbnak nálad, és tiszteletben tartaná, hogy fejlődésed igényelte kihívásaidban neked kell helytállni, máskülönben elmarad a győzelem, és csak felszíni gyógyulások következhetnek be. A belső hangra való rátalálás a legnagyobb erők egyike ezen a csapdákkal telített, göröngyös-kanyargós úton.
(szabovirag)

Nem kell befogadnod az életedbe a negatív, gyengítő energiákat. Dönthetsz másképpen – táplálhatod magad akár derűvel, pillangó-tánccal, napsugár-érintéssel, szivárványszín-ragyogással. Amerre önmagunkat gömbölyítjük, abba az irányba erősödünk. (szabovirag)
… 
skyA tudatosságában még nem nyíló ember azt adja tovább másoknak, amit ő maga is kapott. Válogatás nélkül.
Neki is fájt ugyan annak idején a bánásmód, de nem ismer más hozzáállást, és nem bízik önmagában kellően ahhoz, hogy saját szívére hangolódva új utakat találjon. Taposták, hát ő is tapos; megszégyenítették, hát ő is megszégyenít. Pálcát adtak a kezébe – használja.
Le is tehetné – de meg sem fordul a fejében, hogy lehetséges, mert így működtetnek bennünket a fel nem ismert mintáink. Pórázon rángatnak minket – egészen az ébredésünkig.
A világot gyógyítanád? Akkor változz te magad. Ne a saját megoldásaidat erőltesd rá másokra, mert az így nem válhat lényük erejévé. Hagyd az embereket tapasztalni, és mutass példát.
A kondicionáltságból való kilépés számodra az út, amely a Szabadsághoz vezet. Reformáld meg azt, ami nem működik, nem tesz boldoggá – ami szeretetlenséget és hidegséget hoz a Térbe, azzal talán már nincs feladatod.
Döntened kell, elkerülhetetlenül, ha valóban a felemelkedés a célod, hogy kit és mit viszel magaddal az ebben a pillanatban teremtődő jövődbe…
Életed minőségét ugyanis az határozza meg, hogy mi van benned, és milyen energiákkal hagyod magad táplálni földi utad során. (szabovirag)

Boldognak lenni – döntés kérdése. (csszabovirag)

Nem úszhatjuk meg a tanulást. Az élet addig bombáz kihívásokkal bennünket, amíg a számunkra szükséges próbatételeken át nem megyünk. Ez azonban jó hír: azt jelenti, KÉPESEK VAGYUNK RÁ, hiszen a cél mindenki számára a harmónia, a boldogság elérése, kiteljesítése. LEHETSÉGES! Csak bölcs nem a homokba dugni a fejünket, nem elmenekülni – hanem vállalni a tükörbe tekintést, és felismerni: bizony, ez az az irány, amit a legszívesebben elkerülnék; induljunk hát neki!!! Bátraké a Megváltás… (szabovirag)

movingÁllj meg és tekints körbe! Mit látsz az életedben?
Elfogadást, és ennek nyomán kiteljesedő harmóniát?
Örömben foganó vágyakat, amelyek újabb lelkesítő célok kitűzésére inspirálnak?
Jóízű reményt a változásra sarkalló elköteleződés mentén?
Ha igen – úton vagy. Ha nem – a göröngyöket taposod teljes elvakultsággal. A szenvedésben elmerülés nem a hősök választása, hanem az elkényelmesedett áldozatoké. Mozgásban az újjászületés. (szabovirag)

Kiben, miben bízhatsz? Saját intuíciódban, amelyet tudatosan altattak el az elmúlt évszázadok, és amelynek felébresztése a jelenkor egyik komoly feladata, spirituális hazatérésed egyik záloga. (szabovirag)

freedom4Ha odaadó figyelemmel olvasod, hallgatod a meséket, érkeznek belőlük a saját életedre vonatkozó tanítások.
Például az is, hogy a királyi méltóságért és az egyenrangú párkapcsolatért hogyan lehet megdolgozni: a kulcs szinte mindig a családi átok megtörése, a téves, lehúzó generációs minták áttranszformálása.
Szép felismernünk sok évnyi kétségbeesett, szédült lázadás után, hogy a szüleink valójában nem tettek mást, csak ők is követték őseik sejtjeikbe ivódott szokásrendszerét. Nem váltak kellően tudatossá, erőssé a változtatáshoz, esetleg nem hatott rájuk olyan erővel egyetlen életkrízis sem, hogy készek lettek volna az alkímiára: az ólomból aranyat varázsolni.
És persze Te dühös vagy rájuk, hiszen legalább már látod a tükröt; észleled az ő dermedtségükből fakadó saját nehézségeidet, azt, hogy nem tették könnyűvé és áramlóvá az utadat.
És mérges, csalódott vagy főleg azért, mert – hozzájuk hasonlóan – téged is fagyaszt a változtatástól, az újtól való félelem.
Őket kopírozod, az ő mozdulatlanságukat, vagy pedig épp extremitással próbálsz forradalmat szítani – de egyik sem működik, mindkét véglet szakadéktánc, egészségtelen, és nem tesz boldoggá.
freedom6Hőssé válni csak az tud, aki merész, aki képes neheztelés, harag nélkül elengedni a múlt nem működő mantráit.
Aki hátranéz – arra bizony túl erős mágiával hatnak a régi átkok.
Aki előre – az azonban bármit képes megváltoztatni, hiszen a MOST Szabadságából indítja varázserejét.
Ez a Te utad, ha meg akarod váltani saját sorsodat, és fel akarod szabadítani gyermekeidet a múlt fogsága alól: NÉZZ ELŐRE!
Nem az számít, mit kaptál útravalóként; még csak az sem, hogy ebből adódóan milyen hibákat követtél el eddigi loholásod során.
A lényeg, hogy mi az, amit tovább akarsz vinni – mi az, amit kiválogatsz a hamuból, tápláló búzaként, az élet ajándékaként. És ha ezt már tudod – INDULJ EL!
Ekkor és csakis ekkor kezdődik a Nagy Kaland, ami győzelemre visz.
És tudd azt is: végre Te nem adhatod fel. Mert csak így mutathatsz példát azoknak, akikkel kapcsolódáshoz segít az élet. Csak így válhatsz a Fény hiteles közvetítőjévé. Ha felszabadítod önmagad a múlttól – és bátran belegyalogolsz a jövőbe. Valakinek fel kell vállalnia ezt az áldozatot a világért. Valakinek ki kell mondania végre teljes elszántsággal: ÉN BIZONY BOLDOGSÁGRA SZÜLETTEM. (szabovirag)
……………………….
running_beachMeddig futsz még? Mikor jön el a pillanat, amikor kész vagy megállni végre, beletelepedni a csöndbe, és elfogadni, hogy magad vagy a Csoda? Felvállalni erőnket, szárnyainkat, szépségünket – felelősség, ezért könnyebb a hárítás, könnyebb a menekülés, könnyebb még azon emberek elengedése is, akik tükörképként időről időre emlékeztetnek arra, hogy kik is vagyunk valójában. Még az ő elvesztésük sem annyira ijesztő, mint saját szemünkbe nézve kimondani: Vagyok, aki vagyok; és élem, amiért jöttem – bátran, odaadással, boldogan. Folytonosan külső elismerésre szomjazunk, miközben Önvalónk felderítése során épülhetne fel a törhetetlen önbizalom, önbizonyosság.
Belegondoltál valaha, mi elől menekülsz valójában? (szabovirag)

Nem várhatsz el semmit. Légy inkább hálás mindazért, ami szembejön, és tapasztaláshoz segít az Úton. Köszönd meg magadnak, a másik embernek, az életnek, hogy élményekhez juttat, és tanulj mindenből, így válik egyre fényesebbé a jövőd. A legerőteljesebb tanulságok egyike: senki helyett nem változtathatsz, senki más életét nem élheted.  Ha mégis megkíséreled, beavatkozóvá válsz, a jóindulat és a szeretet álarca mögé rejtve lényed agresszív követelőzéseit. Az angyalok hangtalanul hoznak csodát, nem pedig feltételekhez kötve jó cselekedeteiket. (szabovirag)

wingNézz körül: mi fogja le szárnyaidat? Mi az, ami súlyként nehezedik rád, és így eltereli a figyelmedet a repülésről? Lehet elengedni, ám vannak felelősségeink, karmikus kötelezettségeink – és talán ez a nehezék számodra éppen az.  Mégis van megoldás: az adott személyhez, dologhoz, körülményhez való HOZZÁÁLLÁSODAT változtasd meg, és máris új színekben mutatja magát a világ. Nem kell, hogy bárki, bármi áldozatává válj, ezt senki nem várhatja el tőled. A KAPCSOLAT  módosításával esetenként varázslatos szabadságélmények születhetnek, amelyek gyógyítóvá válhatnak minden résztvevő számára.
Az áldozati energia sosem szül szeretetet és békét – csak megalkuvásokat, és hosszútávú sebzettséget. Vállald fel: milyen változástatok szükségesek ahhoz, hogy HARMÓNIÁBA kerülhess ott, ahol most káosz és fájdalom van? Néha néhány apró igazítás elég egy új minőség megteremtéséhez. (szabovirag)  

tükörnőHogyan szólsz magadhoz, amikor elcsendesedik körülötted a világ? Szigorúan mért ostorcsapások a befelé intézett szavaid, vagy dédelgető, megértéssel átitatott odafordulások szeretetvágyó lényedhez? Nem mindegy. (szabovirag)

Megköszönted ma már a Létezés csodáját? Ha nem – itt az ideje… Ez az újjászületés felé vezető út első nagy döntése. (szabovirag)
….
Köszönöm a Világnak és a Másik Embernek, hogy tapasztalatokhoz segít. Ez a legfőbb feladatunk egymás oldalán, hiszen pontosan olyan élményekben részesít bennünket az élet, amelyek fejlődésünkhöz elengedhetetlenek. (szabovirag)

Hug1Nincs élmény, ami büntetés céljából érkezne hozzád. Ami megtalál – mind a fejlődésedért van. Bízz az Univerzum ajándékaiban; időnként, amelyek a legfájdalmasabban hatnak, a legnagyobb kincseid. Rámutatnak fejlődésed szükséges irányaira, ébresztenek, formálnak. Bármi jön – fogadd hálásan, nyitott szívvel, megértve, hogy a jövőben mindenképpen megmutatják feléd gyógyító arcukat. (szabovirag)

Pontosan ma, itt és most megkezdheted az új életedet.
Ne azt nézd, mit tettél vagy mit nem tettél az évek során. Azt találd meg – mi választ el a boldogságtól – és csak azon dolgozz. Nem a múlt sutyorgó árnyai, hanem a jelen pillanat adja meg a választ arra, hogy honnan és merre kell elindulnod a Beteljesedés felé. (szabovirag)

veilElbuktál – na és? Történtek már ennél hatalmasabb krízisek az emberiség történelmében.
Nem figyeltél, hibáztál, hát csatát vesztettél – az élet mégis megy tovább. Meglátod. Talán másképpen.
Mert ráébredhetsz – letértél az Utadról, és a kudarc útjelzés – másfelé kell keresgélned a küldetésedet.
De az is lehet, hogy itt a lehetőség a tanulság megértésére, a változásra.
Egy bizonyos: nem azért történt a “baleset”, hogy egy életen át büntesd magad, hanem hogy ÉBREDJ. Fordítsd növekedésedre, tágulásodra, gazdagodásodra a fájdalmas élményt – így válsz az Élet Mesterévé, kihívásról kihívásra, kudarcról kudarcra, megérlelt győzelemről megérlelt győzelemre. (szabovirag)

Ne merülj el az önsajnálat által féken tartott élet mocsarában, mert az idő múlásával egyre kihívásosabb meglátni – megrekedtél. A bizonyíték arra, hogy a Saját Utadat járod, és nem mások általi diktatúrák előírásait követed, az, hogy boldog vagy, áramlásban vannak benned és körülötted az események. ÉLSZ – tele vagy energiával, tettvággyal és csodavárással. Ha ez nincs így – érdemes kalitkád ajtajának nyitottságát felfedezve kilépni végre a napfényre… Börtönőröd ugyanis te magad vagy. (szabovirag)

Lehet, hogy mások elárulnak – de te ne áruld el önmagad. Az emberlét egyik fő erőforrása, ha tisztán tudsz a tükörbe nézni, még akkor is, ha ellened fordul az egész világ. (szabovirag)

selfloveNem kell, hogy mindenki számára megfelelő légy. Nem is lehetsz az, mert a személyiségek rezgése, elvárása, ideálja más és más; és az emberi viszonyok is túlságosan bonyolultak ahhoz, hogy a motivációk és érzelmi rezdülések mentén tisztán felfedhessük igazságukat. Fogadd el inkább annak magad, aki valójában vagy: tapasztalásra szerződött léleknek, aki bármikor  változhat. Így nem fog fájni az élet… (szabovirag)

tükörKinek akarsz megfelelni? Annak, aki maga is saját köreit rója? Lehet, hogy másban, lehet, hogy másképp, mint te – de ő is tanulni jött a bolygóra.
Aki rendben van önmagával, nem a másik életútja felett tör pálcát, hanem a saját fejlődésére összpontosít – ez a bölcsek ismérve.
Miért nem hagyod hátra a szintén tanulnivalókkal küszködő külvilágnak való bizonyítási kényszert, ezzel megadva a másik félnek is a függetlenedés ajándékát?
Emlékezz: aki ítél – mindig saját tükrére dühös. Mindenki kizárólag személyes története mentén generál indulatokat vagy minősítő megjegyzéseket: nem minden rólad szól. Az azonban, ami rád vonatkozik – befelé irányuló figyelmet követel ahhoz, hogy az oldódás megszülethessen.  (szabovirag)

balerinaNem tud újjászületni az, aki a múlt felhalmozott kincseibe kapaszkodik, fanatikus görcsösséggel. Nosztalgikus sóhajok vagy súlyos ostorcsapások? A lényeg ugyanaz: annyira betöltik gondolatvilágodat, hogy képtelen vagy teret adni az új élményeknek. Egy bizonyos érettségi szinten felismered: önmagad legfőbb ellensége a tükörből tekint vissza rád – az az ember, aki mázsás súlyokat cipel a hátán, és nem engedi el azokat, pedig méretes puttonyát megnyitva akár tudatosan válogatni is kezdhetne: mit visz tovább, és mi az, aminek ideje búcsút inteni. Minden új kezdetet az elengedés mágiája előz meg; a számvetés azzal, hogy egy dicsőségesebb jövendőhöz milyen értékek mentén vezet az út. Továbbemelni csak azt érdemes, ami boldoggá tesz, mert a valódi haladáshoz könnyed, játékos léptek kellenek. (szabovirag)

sziklaMiért terheled magad a múlt súlyos sziklákká összeállt hordalékaival? Miért nem határozod el inkább – elengeded méretes puttonyodat, és tánclépésekben folytatod az Utat, helyet adva így az újnak?
Cipeled, ami már elavult – bűntudatból, kíméletből, megszokásból. De miért gondolod, hogy a másik embernek segítség, ha te fogva tartod őt kéretlen áldozatoddal, ahelyett, hogy mindketten szabadon mennétek tovább, megköszönve egymásnak a korábbi közös kalandozás ajándékait?
Tudomásul venni, hogy a történeteknek időkeretük van, és túlnyújtani őket nagyfokú önzés – az emberi tudatosodás egyik jele. A bölcs felismeri a kiégett helyzeteket, és miután megvizsgálta alaposan szavatosságukat, illetve elfogadta, hogy valóban túlkorossá váltak – továbblép, hogy lehetőséget adjon önmagának és a többi szereplőnek a tapasztalásra.Ezt nevezzük az Út tiszteletének. (szabovirag)

radiateBocsáss meg a világnak, aminek te magad is része vagy. Amíg ez nem történik meg, a fejlődésed akadályoztatott, hiszen a bensődben tárolt hordalékanyagok nem engedik meg az áramlást, sem pedig az átalakító tűz tudatos terjedését lényedben.
Fogadd el: minden, MINDEN, ami történt – érted volt. Azért, hogy ébredj, hogy merj elengedni, hogy legyen bátorságod továbblépni – egyre magasabbra, egyre közelebb ragyogó Önvalódhoz.
Aki haragot táplál elméjében, nem tesz mást, mint menekül – ürügyeket gyárt azért, hogy ne kelljen felvállalnia a Nagy Kalandot. Fél, és nem bízik saját erejében, ezért hibáztatja lélektársait – vagy épp önmagát – az elkövetett “ballépésekért”. Ha nem minősítenénk, nem volnának ekkora vívódásaink sem – csak hagynánk megtörténni mindazt, ami karmikusan megadatik nekünk, fejlődésünket generálva. Mindig az ítélkezésünk, a kontrollkényszerünk az, aminek önhátráltatásunkat köszönhetjük: a bennünk élő női energia, a befogadáskészség felébresztése az egyetlen esélyünk az emelkedésre. (csszabovirag)

lightAkinek túlzott önharag szennyezi belső világát, az vadul menekül önmagától. A csöndtől is fél, amelyben a transzformációja megtörténhet. Pótcselekvések mentén alakítja napjait, ezzel  súlyosbítva még tovább bűntudata sötétségét. A megváltás folyamata pedig bármikor elindítható – csak a döntés szükséges hozzá: mától új ember leszek, készen állok a tanulásra. Nincs senki, aki ne lenne képes áldottá varázsolni életét, amint felvállalta a felnőtté válás mágiáját. (csszabovirag)

cageAz odaadás a Szív szimfóniája. Ám könnyű félreütni egy akkordot, és máris a fanatizmus drámaisága harsog ki belőlünk, erőszakosan elnyomva a világ minden egyéb dallamát. Légy óvatos, ez az energia tesz sérültté nemzeteket, csoportokat, családokat, párkapcsolatokat. A kontrollkényszer, amely egyetlen igazságot ismer el, és minden mást elutasít. A “majd én megmondom neked, hogyan élj” – szólama olyan diszharmóniát hoz a mindennapokba,  amely megvakít, és kalitkába zár, még akkor is, ha azt hisszük, miénk a Bölcsek Köve. És nyomában menekülők, akik kétségbeesetten keresik a megerősítést: a szeretet szabadságot biztosít, nem pedig rácsokat.  (csszabovirag)

Angel-Couple-in-Sky-flyingEngedd szabadon azt, ami vagy aki menni akar… Rablétben nincs szeretetáramlás, csak függőségi viszonyok, amelyek minden kapcsolódást feltöltenek ellenséges érzelmekkel, így pedig hosszútávon megbetegítenek. A szeretet azt jelenti, hogy megengeded a másiknak (és önmagadnak), hogy a fejlődéshez szükséges tapasztalatokhoz juthasson az életúton. (csszabovirag)

escapeHa nem volnának tévedéseink, hogyan ébredhetnénk rá arra – mélyen és belülről -, hogy merre érdemes továbbhaladnunk az úton, kiteljesedésünk mentén? Nem a botladozással van a gond, az minden emberi élet természetes velejárója, hanem a vakfoltjainkkal, amelyek kegyetlenné formálnak bennünket a világgal szemben. Aki nem akar látni, az ugyanis menekül, és szédült hajszája során védekezési mechanizmusok sorát erősíti meg magában. A félelem saját gyengeségeinktől, ez az, ami elválaszt bennünket másoktól, pedig lehetnénk barátságosak tanulásra “szerződött” lényünkkel – vállon veregethetnénk önmagunkat minden egyes bátor önleleplezésért. A felismert hiányosságokban való fejlődésvágyunk lehetne akár jókedvű kaland is. Kincskereső misszió. (csszabovirag)

Kell az éberség, a nyitott elme és a nyitott szív életünk összefüggéseinek megértéséhez. A válaszok ugyanis sokszor a legmeglepőbb időzítéssel toppannak elénk, amikor már épp lemondtunk megtalálásukról.  
(csszabovirag)

mesterAz igazság az, hogy nem tudsz meggyógyítani, megváltani másokat. Inspirálni igen, példát mutatni, kiszeretni belőlük saját megoldásaikat. Ám a
 határátlépés, a beavatkozás karmikus következményekkel jár, ráadásul pedig csak tüneti kezelést nyújt, átmeneti enyhülést, és hosszútávú következménye a még erősebb önbizalomvesztés, a függőség kialakulása, a káosz.  Ne akard kivenni a másik kezéből a felelősséget és a tanulás lehetőségét, ezzel elmenekülve saját életed szembenézései elől, a figyelemelterelés elvét követve. Hagyd szabadon fejlődni azt, aki készen áll a haladásra – és bizalmad, elfogadásod, szereteted energiáival, kérdéseid vagy csöndjeid erejével hozzásegíteni őt a felismerésekhez. Ez az ember tanítói szellemének legtisztább megnyilvánulása. (csszabovirag)   


Aki belső erővel bír, annak nincs szüksége mások elnyomására, megfélemlítésére, és arra sem, hogy részvétet, együttérzést, sajnálatot kolduljon a világtól. Ő a játszmák feletti Valóságból merítkezik, közvetlen kapcsolatban áll az Örökkévalóval. Ezt az állapotot nevezzük törhetetlen önbizalomnak, hozzá az út a nyitott szív és az éber elme kiforrottsága. (csszabovirag)

sziaLezárni csak akkor tudsz, ha megbocsátás, szeretet van a szívedben. Amíg sérelmeket, haragcsírákat, bűntudatot éltetsz magadban, az elengedés nem tud megtörténni, és az életet is mozdulatlanságra kényszeríted. Csapda ez, méghozzá mély: azt hiszed, hogy döntöttél, pedig a leválás a személyről, a helyzetről csak a láthatatlanban teljesülhet be. A búcsúszó kimondása  lehet ugyanis önáltatás, menekülés, lázadás, bosszú – semmi köze a felszabaduláshoz. Nem is járhat megkönnyebbüléssel, mert az energia még élő: a csalódottságod táplálja. A hála a kapu a továbblépéshez: “tanultam, sokat, eleget – és most egy új életszakasz vár rám. Köszönöm, hogy idáig kísértél, mostantól azonban nélküled megyek tovább, készen állva az új kalandokra…”. Ez a tiszta-tekintetű lendület a bizonyíték – valóban megtörtént a transzformáció; az energiavesztés, lemerültség, üresség érzete azonban erős jel, hogy a gyász folyamata még javában zajlik, azaz érdemes tovább dolgoznod az elengedés misztériumán. (csszabovirag)

goodbyeAz elválás fájdalmas, hiszen egy identitás-zöngédnek kell nemet mondanod, amikor az elengedést választod. Mégis, lépni kell, a boldogság irányában, másként elvesztegeted az időt, amit ajándékba kaptál – és amit ha nem fordítasz javadra, élettelen bábuvá szürkíted magad, beleolvadva így az önharag óceánjába. Kötelessége az embernek azt az utat választani, ami a belső harmónia virágzásához vezet, mert csak így járulhat hozzá építően a kollektív gyógyuláshoz. Küldetésünk a színtiszta örömök mentén formálni életünket, a múlt hamujának gyűjtögetése és az önámító, önpusztító ragaszkodások helyett. (csszabovirag)

Ha nem söpröd ki életteredből a múlt hamuját, fullasztóvá válik a jelen, és tehetetlenné az ember. Mindennapos nagytakarítás – ez a legtöbb, amit önmagunkért és saját jövőnkért tehetünk: a tisztánlátásért és az új célok megtalálásáért rendet kell teremtenünk nap mint nap magunkban. A pókhálós létforma nem kedvez a fejlődésünknek. (csszabovirag)

íjNe légy túlságosan szigorú önmagaddal, mert azzal elveszíted a változáshoz szükséges ártatlanságodat. Aki íjként feszül rá az életre, előbb vagy utóbb szakadást idéz elő saját lényében, így eltávolodva a fejlődés és az elfogadó szeretet lehetőségeitől.
Valójában a játék a megfelelő hozzáállás – könnyedén, tánclépésekben, mégis mindig éberen, kíváncsian tekinteni a kalandra – kóstolgatni, ízlelgetni azt, és igent mondani rá, belső iránytűnk útmutatásainak megfelelően.
Előítéletekkel, elvárásokkal felszerelkezve nincs más, csak a fokozódó szorongás, amelynek végső hozadéka a kiégés és a kővé vált mozdíthatatlanság.(csszabovirag)


maybe-forgiveness-blogVégre megbocsáthatnál magadnak…
Voltak hibázások, biztosan. Hangzottak el meggondolatlan szavak, sötét tónusú gondolatok nehezítették utadat, és tetteid sem voltak minden esetben bölcsek.
Mégis, tiszteld az aktuális MOST-jaidat: akkor és ott arra voltál képes, sőt, pontosan ezekre az élményekre volt szükséged az ébredéshez. A fájdalomra, amit okoztál, és amit később ezerszer megbántál. Az elhamarkodott döntésekre, amelyek szívszaggató veszteségeket hoztak. A bántó szavakra, és a csúfos energiákra, amelyeket félelemből irányítottál épp afelé, aki számodra fontos volt.
Engedd el mindezt… Így kellett történnie, másként nem talált volna rád a krízis, ami változtatásra ösztönzött, és kioldatta veled a sötétségszikrákat lényed megkövült szigetein.
A tanulság megfogalmazása és mindennapokba való beültetése a lényeg, nem a tökéletes megoldások görcsös hajszolása.
Bocsáss meg magadnak – ez a fénytranszformáció egyik titka; ez a másoknak való megbocsátás és így a felszabadulás alapja.

fenyharcosAz ember egy idő után ráébred: nem a világot kell megváltania, elég, ha a saját portáján kitakarít. Szembenéz karmáival, kioltja azokat, feltölti szeretettel hétköznapi cselekvéseit, beletekint az őt körülvevő emberek szívébe, és kiszereti a sötétséget kapcsolataiból. Ez épp elég inspiráció lehet másoknak is ahhoz, hogy kimondhassuk: fénymunkát végzünk, tudatosan, egy jobb világért. A hősök nem a látványosságra, a hangos sikerekre törekszenek, hanem a pillanatban való helytállásra, amelynek során a gyűlöletből, a békétlenségből megbocsátás és szeretet transzformálódik, bölcs odafigyelés által. (csszabovirag)


lazadMiközben látványosan lázad az ember, fennhangon hirdetve, hogy ő bizony különb, talán épp bátrabb másoknál, valójában nem tesz mást, mint kétségbeesett aggodalommal figyeli embertársai rá irányuló reakcióit.  Ha egyszer mélyen magába néz, ráláthat: éppen ugyanolyan megfelelési kényszerrel küzd, mint azok, akik sorban állva elismerésért kuncsorognak. Minden végletesség mögött félelem rejtőzik. (csszabovirag)

vigyorNem az segít át az élet buktatóin, ha elfojtod igazságaidat, és felszínes mosoly mögé bújtatod kétségeidet. Elbizonytalanodni, elfáradni igenis szabad, attól még nem vagy kevésbé “spirituális”. A hitelesség, az őszinteség önmagaddal szemben – ez az, ami haladást biztosít számodra az Úton. A spiritualitás nem más, mint a változásra való tettbéli nyitottság; semmi köze nincs a “keepsmiling” kifelé villantott, felhabosított megfelelési kényszeréhez.  (csszabovirag)

szemA földi világban minden változó, ez az oka, hogy egyetlen ígéretre sem építhetjük az életünket. Fogadd el, hogy könnyebb legyen: a hűség önmagunkhoz, ez lehet az egyetlen támpont. Mert miközben másoknak próbálunk megfelelni, görcsös helytállás-vággyal, vad erővel árulhatjuk el saját igényeinket, szinte észrevétlenül letérve az útról. Légy őszinte és hiteles, először is befelé – ez hozhat tartós harmóniát számodra. (csszabovirag)

criticÍtélkezel? Ha bölcs vagy, ebben tetten érve magad máris befelé figyelsz, és megfejted, miért is zavar a másik megnyilvánulása vagy története. Csak azzal kerülünk ugyanis belső konfliktusba, ami kidolgozatlanság vagy félelem bennünk, és ami ezáltal szinte borítékolhatóan ránk köszön majd egy nap, hogy elutasításunk végül beleolvadhasson egységünkbe, a “vakfoltok” átvilágításán keresztül. Ne engedd, hogy az ostor a kezedben önálló életre kelve megsebezzen másokat, akiknek az útjáról vajmi kevés ismereted, és így megértésed lehet. Csak az tör pálcát embertársai viselkedése, sorsfordulatai felett, aki túlságosan menekül az önmagával való szembenézés lehetősége elől, és így tereli el figyelmét a számára igazán fontos, kritikus kérdésekről. (csszabovirag)

A hőssé válás útja a változásban van. A törhetetlen önbizalom felépítésének módja ez: kibontani új erőket, győzelmeket aratni önmagunk felett. (csszabovirag)

vicces
Azt, hogy ki vagy valójában, milyen kibontott és kifejlesztésre váró erők rejlenek benned – csak akkor tudod meg, ha mély csöndedbe merülve kapcsolatot létesítesz Igaz Önvalóddal. Teljesen más az az élet, amit őszintén, belülről, Önazonosságban élünk, mint az, ami mások útjának kopírozásával születik. Ezért boldogtalan, otthontalan sok ember – amíg a megfelelési kényszer és az óvatosság hajt bennünket a mindennapokban, esélyünk sincs sorsunk beteljesítésére. (csszabovirag)

 

 



dragonElkerülhetetlen, hogy időnként alámerüljünk a sötét ismeretlenbe, hogy ott összeszedve minden hitünket és bátorságunkat, rávilágíthassunk mindarra, ami addig rejtve volt előttünk. Ezek az alászállások, alvilági utak rendkívül ijesztőek, érezhetjük úgy, hogy nincs tovább, elkerülhetetlenül magával sodor a mélység. Mégis, ha igent mondunk erőnkre – és épp ennek próbája ez az állapot -, olyan világrészeket járhatunk be, megszelídítve az ott lakó sárkányokat, amelyek korábban félelmeink megtestesítői voltak. Minél több szörnyeteggel merünk farkasszemet nézni, annál szorongás-mentesebb életet élhetünk. Naivitás azt gondolni, hogy a győzelmeket ingyen adják – az önbizalomért minden esetben meg kell dolgozni. Ez az élet rendje: a hőssé válás útja. (csszabovirag)

A világon minden, de tényleg minden az ébredésedet szolgálja… (csszabovirag)

wolfA szeretet tanulásáért vagyunk a Földön. Ez a fogalom azonban tágasabb, mint hinnénk, és hajlamosak vagyunk különösen egy lényeges aspektusát figyelmen kívül hagyni: az Önszeretetet. Nem attól vagy hiteles, hogy mindenki felé kedvességet és odaadást mutatsz – az csak jólneveltséged, és sok esetben áldozatszereped árulkodó jele. A világ bizony éhes, megvadult farkasokkal teli hely, és ha nem vagy kész intuíciódra hallgatva a helyzetnek megfelelően cselekedni – például adott szituációban megvédeni magad -, bizony, könnyen elbukhatsz. Az Önszeretet gyakorlati megvalósítása épp úgy része az ébredési folyamatnak, mint a szív megnyitása minden létező felé. Enélkül nincs kiteljesedés. A kulcs tehát az éberség – figyelj a belső hangra, és kövesd utasításait. Ez és csak ez vezet a megváltás felé… (csszabovirag)

gyaszGyászolni kell, ha elengedésre kényszerít az élet, másként a fel nem dolgozott fájdalom rejtőző kísérőnk marad az úton, épp akkor törve felszínre, amikor a legkevésbé sem számítunk rá. A könnyeket el kell sírni, ha a változás veszteséggel jár, hiszen még a megkopott, vagy felismerten bántó minták áttranszformálása is áldozatot kíván. Az ismerős, megszokott poklot épp úgy nehéz a múltba olvasztani, mint a nosztalgiát ébresztő, szép élményeket.
Halálugrás ez mindenképpen: az ember – mert elküldték, vagy mert sértettségből, talán  (ön)szeretetből a távozást választotta -, az ismeretlenbe veti magát, ahol új szokások, új világok kialakítására kényszerül. Ám az erő érkezik; minden jó szándékú döntés mögött ott menetel a segítők csapata – láthatatlan lények, akik boldogságunkért mantráznak szüntelenül.
A látszat csal: a legnehezebb időkben sem vagyunk egyedül – csak kérnünk kell a támogatást, meg kell nyílnunk rá, és az formát ölt. (csszabovirag)

meditationMinden belülről érkező sugallat arra terel, hogy meggyógyítsuk önmagunkat, ki- és beteljesítsük az életünket, boldoggá ringassuk lényünket. A tévedésünk abban van, hogy inkább figyelünk kifelé, a külvilág zörejei felé hallgatózunk, hogy megfelelőnek bizonyulhassunk mások számára, megtudjuk, milyen igényekkel és követelésekkel fordul felénk környezetünk, hogy aztán annak megfelelően fésülhessük tovább utunkat. Aztán a Gondviselés egyszer csak rávilágít: mindazok, akiknek a véleményére valaha is adtunk, épp úgy emberiek, mint a számunkra közömbösek – elméjük ítéleteit szüntelenül gyurmázzák rólunk, ha bajban vagyunk és akkor is, ha éppen nem – méghozzá saját valóságképük és önszeretetük függvényében. Nemcsak hogy lehetetlen a megfelelés, de tökéletes tévút is: egy másik ember vágyképére formálódva elveszítjük egyediségünket, szem elől tévesztjük életfeladatunkat, feladjuk a világ kikerekítéséhez nélkülözhetetlen sajátosságainkat. Ráadásul jutalmunk meglehetősen múlékony elismerés vagy csodálat – elég hozzá egy figyelmetlen, éberségtől mentes pillanat, és máris összetörtük lélektársunk rólunk alkotott, belőlünk formált tökéletesség-eszményét. Nincs emberi lény, aki nálunk jobban tudhatná, merre kell tartanunk ahhoz, hogy az Isteni Tervet követve kigömbölyítsük sorsunkat. De a tisztánlátásra képessé mi is csak akkor válunk, ha kipillantunk személyiségünk magasra emelt falai mögül, és végre a fénybe tekintünk. Segítőink csoportja ugyanis onnan súg… a szívünk legmélyéről. (csszabovirag)

faA nagy megpróbáltatások a hőssé avatódás rítusai. Ezek harmonizálásával oldódnak a karmák, kelnek életre a mély gyökerű tudástölgyek, amelyek a későbbi nehéz időkben is támaszként szolgálnak számunkra. Ezek a tesztek fájnak, hogyne fájnának, néha úgy érezzük, halálunkat is okozhatják, de ez csak az egó elmúlás-félelme, pánik és nem reális haldoklás-élmény. A bennünk élő isteni erő az öröklétre szól, elpusztíthatatlan… Mindig, minden szűkölő kétségbeesésből talpra lehet állni. (csszabovirag)

viragNéha az ember megérzi, mennyire egyedül van. Leereszkedik egy sötét kút mélységes mélyére, és sokáig fázik a nyirkos hidegben.
Ez az a hely, ahová nem tarthat veled senki. Még az sem, aki kihívások esetén talán szavakkal, ölelésekkel, csöndekkel egyébként melletted áll.
Mert ez a pontja a világnak szent – csak a tiéd. Magányod szigete, ahol nem működnek a hagyományos érzékszervek, és ahol saját jajkiáltásaid is csak visszhangozva jutnak el hozzád.
Itt találkozol önmagaddal, ismeretlen régióiddal, amelyekkel a hétköznapokban félsz szembesülni.
Van, hogy önként zarándokolsz el ide, mert érzed, hogy megfagyott benned az élet, nincs tovább már fejlődés a régi szerepekben és mintákban.
És van, hogy a Gondviselés taszít a szakadékba, mert ellenállsz a szükségszerű változásnak – megrekedtél. Ilyenkor az Isten-erő életet ment: a tiédet.
Engedd meg, hogy így legyen… akkor kevésbé fáj… míg ha tiltakozol, szinte belehalsz…
Ott, a kút mélységes mélyén előbb a fájdalom tör a felszínre, majd a vele együtt-járó szépség, végül a Halhatatlanság Áhítata, és az ezt kísérő bizonyosság: valójában soha nem vagy egyedül… Belső fényed mindenkor kísérőd volt, van és lesz – míg világ a világ. (csszabovirag)

Amikor a legnehezebbé válik a súly a hátadon, akkor bízik benned a leginkább a Gondviselés. Csak annyit kapsz, amennyit elbírsz – erre mindig emlékezz. (csszabovirag)

mamababaTapasztalni jöttünk – és a létezést ünnepelni. Milyen nagyvonalúan természetesnek veszi az ember a lélegzetvételt és a szívdobbanást, miközben mindkettő isteni ajándék, és értük valójában hálát adni volna természetes minden pillanatban. (csszabovirag)

Ami elől menekülsz, utolér, nem kell sokáig loholnod már. Nem zárhatjuk le földi körforgásunkat mindaddig, míg nem néztünk szembe minden félelmünkkel és kioldatlanságunkkal. Az Univerzum bölcs szeretettel támogat – ha megelőlegezzük az önmagunkba vagy a Gondviselésbe vetett bizalmat, és belegyalogolunk a tapasztalásba, angyalokat küld hozzánk, akik a fülünkbe súgják a helyes irányokat. Míg ha hátat fordítunk az eseményeknek, ellenállunk nekik, a próbatételünk igencsak hevesre és fájdalmasra sikerülhet. Bátorságpróba az élet. (csszabovirag)

horseA változáshoz és a változtatáshoz kell a legáldottabb önbizalom.
Belevésődni régi mintákba, százszor bejárt utakon időzni, erre bárki képes. Ám elhinni, hogy új körülmények között, az ismeretlen világban is helyt tudunk állni, ehhez már kell a hit, az erő, a nyitottság, de legalábbis a vezetettség bizonyossága.
Aki nem gyűjt tapasztalatot önmagáról, az egy idő után szoborszerűvé válik, kimarja belőle az életet az idő. Rozsdássá lesz, kopottá, elhasználttá, és csak múltba feledkező nosztalgikus sóhajai adják lélegzetvételeinek ritmusát. Észrevétlenül és mogorván belealszik saját jövőjébe…
Az önszeretet, az önbizalom megalapozásához elengedhetetlenül ki kell lépni a világba, meg kell tanulni önmagunkra rálátni, hogy aztán felismert erényeink gyakorlásával gyógyíthassuk gyengeségeinket is.
A hős a “harctéren”, a “tettek mezején” izmosodik, miközben odaadóan tanulmányozza önmagát és reakcióit a különböző élethelyzetekben. Nincs más módja az erő felvállalásának, mint a mindennapos öntesztelés, a próbatételek során való kalandozás rítusai. Mert csak az akciók során derül ki, mi az, ami már érett aranyként fénylik bennünk, és mit kell még csiszolni ahhoz, hogy a Teljességünk felé közeledhessünk. Az őszinteség bátorságot kíván, de nincs is más útja a fejlődésnek.
Tapasztalj, anélkül, hogy elvárásaid lennének önmagaddal szemben. Csak így mutatja meg magát az Igazság – hol is tartasz önmagaddal, és merre kell tovább haladnod, hogy végül célba érj. Egy hangos, önfeledt gyermeki ujjongással rácsodálkozni: “nahát, én ilyen is tudok lenni?” – és ítéletmentesen befogadni azt, ami jön: ez a bölcs ismérve.
Aki mer változni és van elég bátorsága változtatni – mozgásba hozza az életenergiákat, és behívja maga mellé az Univerzum segítőit. Megérti, hogy nincs egyedül, soha nem is volt; és hogy minden történés valójában az ő javát szolgálja. Nem kérkedik, mert tisztán látja önmagát – van még mit tanulnia; helyette alázattal keresi a lehetőséget a belső gazdagodásra. Az önbizalom ettől erősödik: a fejlődésre való készség az alapja. Aki kész elbukni, hogy aztán újra talpra állhasson; aki képes elengedni, hogy helyet adhasson ezáltal a születni vágyó újnak; aki van elég szerető a szívében, hogy megértse, mikor van ideje a búcsúnak: az biztosan győzni fog. Mert ha visszatekint egy nap saját vándorútjára, megérti: gazdagabban távozik a földi világból, mint ahogyan egykor érkezett… és ezt saját erejének, kitartásának köszönheti. (csszabovirag)

selfloveVan, hogy a búcsú a legszeretetteljesebb válasz. Továbbengedni azt, aki menni akar új élmények, új tapasztalások, új kalandok után: az önzetlen szív ajándéka, amelyben nincs elvárás, csak végtelen bizalom a Létezésben, az Isteni Gondviselésben. Hazugság, hogy a tudatos ember nem gyászol – elsírni a könnyeket mindenkor szükséges. A talpra állás mágiája az igazi megmérettetés, hogy könnyű, önmagadnak és a világnak megbocsátott szívvel vagy-e képes folytatni az Utat, a múltban való megrekedtség helyett. A nagy kérdés, hogy kész vagy-e azt mondani önmagadnak: mindennek volt értelme, üzenete és ajándéka, és mindenből elég a szépséget kihozni, nincs szükség a tökéletesre. Őszintén élni – ez a fejlődés kulcsa. Nem átadni magunkat a külvilág elme diktálta szabályainak és törvényeinek, hanem belső iránytűnk útmutatásai szerint hozni döntéseket; mindez persze bátorság, önazonosság és legfőképpen önszeretet függvénye. (csszabovirag)

Woman Among Lit Votive CandlesBocsáss meg önmagadnak. Minden, amit történt, elkerülhetetlenül a fejlődésedet szolgálja, még akkor is, ha akkor és ott úgy élted meg, sok mérföldes, égbekiáltó hibát vétettél. A bűntudat az egó mocsara – mélybe visz, de a magasba emelkedést akadályozza. Körbeteker, és mindig, amikor szabadulni vágynál, méregfogával visszamar a sárba. Ha úgy érzed, elvétettél egy lépést, fejtsd meg tévedésed misztériumát – olvasd ki belőle a tanulságot és ugyanígy, az ajándékait. A tiszta, elfogulatlan megértés mentén oldódik ugyanis a szorongás és a félelem, hogy aztán minden szenvedésközpontú lélegzetvétel áttranszformálódhasson megbocsátássá és szeretetté.
Érdemes megfigyelni, a legsúlyosabb köveket önmagunkra vetjük. Másokat valójában csak akkor csapkodunk ítélet-ostorral, ha saját lényünkkel haragban állunk. Minden ellenségeskedés és rosszmájú gondolatszikra alapja a befelé irányuló indulat. Bocsáss már meg önmagadnak, itt az idő. Miért ne éppen most? (csszabovirag)

doorMerni hibázni – bátorság, nyitottság és önszeretet kérdése. Nem az a fontos, hogy tökéletes életet élj (azt úgysem lehet), a nagy próbatétel sokkal inkább az, hogyan fogadod és kezeled a hozzád érkező tapasztalatokat. A Karma Ura tud meglepetéssel szolgálni, hiszen nem, vagy csak kevéssé emlékezünk mindarra, amit korábbi életeinkben felhalmoztunk, és ami talán éppen most – vagy hamarosan – kiegyenlítésért kiált. Az igazság az, hogy bármi megtörténhet velünk,  legfőképpen pedig az, amivel kapcsolatosan erős a félelem, a szorongás vagy az ítélkezés vágya bennünk. A kérdés minden esetben az, hogy elfogadással, szeretetre való törekvéssel reagálunk-e mindarra, ami bekopogtat életünkbe, vagy inkább harcos ellenállással csapjuk be az ajtót előtte, ezzel felkeltve haragját és még kitartóbb érdeklődését irányunkban. Lehet dacolni az Isteni Akarattal, és megkérdőjelezni annak igazságosságát, de lehetünk akár alázatosak is, és elhihetjük, hogy ami érkezik, bárhogyan is tűnjön, mégiscsak a fejlődésünket szolgálja. A bölcs belátásnál nagyobb erő aligha létezik, ha a megvilágosodás a célunk. (csszabovirag)

Be-YourselfA másoknak való megfelelni vágyás helyett gyakorolhatnánk inkább a hálaadás belülről fakadó rítusait. Meglátni minden történetben az ajándékot – ez az igazi nagyság. Bajban úgyis elítéltetik az ember, a nagy siker pedig túl sok rosszmájú megjegyzést hoz felénk a külvilágból. Miért ezekre alapoznánk? Mindannyiunk útja egyedi, ráadásul mindaz, ami szembejön, szükségszerűen érkezik hozzánk, azért, hogy teszteljen bennünket. Nincs baleset, sem tévedés – ami veled történik, azt pontosan azért kapod, mert szükséged van rá. A kérdés mindig az, hogyan fogadod az élményeket. A nehézségeket és félelmeket domborítod ki velük szemben, vagy a szeretet mentén bontod ki ébredező érzéseidet. Nem a makulátlan, bukásoktól mentes élet a bölcs sajátja, hanem a tévedésekből való tanulni tudás és a megbocsátás képessége: a sötétség áttranszformálása fénnyé. Ez az út azonban biztosan nem járható úgy, hogy közben a külvilág véleményeinek megfelelően formáljuk megmunkálatlan, kiforratlan lényünket. Aki ezt az irányt választja, az igen gyorsan elveszíti önmagát. (csszabovirag)

selfloveAz egyetlen barátság, ami törhetetlen – az önmagaddal való mély, intim kapcsolat. Ha egyszer felébredt benned a valódi önszeretet, bármi történjék is, képes leszel ringatni és gyógyítani magad. Ha egy nap úgy érzed, hogy magadra hagyott a világ, és szilánkokban hever körülötted az élet, akkor is tudni fogod: az istenmag benned ragyog. Ez hitet ad, minden körülmények között, még ha úgy is tűnik, minden és mindenki más eltávolodott tőled, elhagyott. A belső vezetőd akkor is, ott is vigyáz majd rád, és nem engedi, hogy túlságosan letérj az Útról, ami Hazafelé visz… (csszabovirag)

Neheztelhetsz akár az egész világra, amiért mostohán bánik veled, de fontos, hogy előbb ránézz az Igazságra: Te vajon miként kezeled önmagad? (csszabovirag)

friendNem építkezhetsz mások véleményére, meglátásaira, rólad és a te életedről alkotott képére. Ha így teszel, elég egy szélvihar, és máris romokba dőlt mindaz, amiben hittél vagy bíztál. Az emberek valódi arca ugyanis a bajban vagy a jóban mutatkozik meg, nem az eseménytelen mindennapok során. Az is lehet, hogy amikor elengeded mindazt, amit hozzád kapcsoltak, neked tulajdonítottak, kiderül, hogy egészen magadra maradtál. De akkor se add fel… Ezek a mélységes mély összeomlások, bénító halálélmények kellenek, mert ezekből nő fel az igazi belső erő, ami elvehetetlen tőled. Ami múlhatatlan hűséget hoz el számodra – saját lényed törhetetlen és megingathatatlan, örök barátságát… Önszeretetet. (csszabovirag)

angyalEgy nap megérted: csak egyedül oldhatod ki életed blokkjait, és bizony sokszor komoly fájdalmak árán. Segítőid érkezhetnek, tapasztalati megosztással, inspirációval, provokációval, a legáldottabb esetben őszinte, odaadó figyelemmel és tiszta öleléssel, de a csatát nem vívhatják meg helyetted. A nagy átfordulást az jelenti majd, amikor ráébredsz, hogy mindezek ellenére mégsem vagy egyedül: isteni éned mögötted áll, vigyázza lépteid. Ha kapcsolódsz hozzá, érzed. Ez a bizonyosság az ember legerőteljesebb önvédelmi eszköze a világban. Nincs más, ami bennünket valóban erőssé tehet. (csszabovirag)

 


lightElfogadod vagy sem, attól még igaz: nélkülözhetetlen “alkatrésze” vagy az Univerzumnak, amelynek ébredése, önmagára találása nélkül nem megvalósítható a Teljesség. Előbb vagy utóbb mindenkinek át kell esni a Nagy Beavatáson. Van egy titok: ha önszántadból teszed, segítséget és támogatást kapsz az Úton. Ám ha ellenállsz, a felemelkedés folyamata igencsak fájdalmas megtapasztalásokat ígér. Egy azonban bizonyos: elkerülni, megúszni, elmenekülni előle nem lehet… (csszabovirag)

Az elengedés nem más, mint szabaddá tétel. Tehermentesítése a másiknak és önmagunknak az egymás irányában táplált függőviszonytól, és annak minden hozadékától. Nem áldozatszerepbe öltözés, hanem tiszta szívű áramoltatás. (csszabovirag)

goldenwingsBármi, ami a múltban történt veled vagy általad, előkészítője volt a jelenednek, ami pedig itt és most, ebben a mágikus pillanatban is a jövődet formálja. Az, aki a történelem felett kesereg, annak az energiájába szövi a tudatosságát, és az oldódás helyett az érzelmi függéseket szilárdítja. A szabaduláshoz kell a rálátás, a megértés, a szeretet és a megbocsátás. Ezek mentén enyhülhet csak a fájdalom, a bűntudat, és kaphat szárnyakat – egyre inkább aranyfényben – a lélek… (csszabovirag)


tgether

 

 

 

 

 

Ha azt mondod: “ez az, ami soha nem történhet meg velem” – garantáltan megkapod egyszer tapasztalatként. Amivel kapcsolatban elutasítást, ítéletet fogalmazol meg magadban, egy napon megtalál, hogy kioltsa belőled az ellenállás energiáját. Érdemes megérteni, hogy bármelyikünk kerülhet nehéz, akár kilátástalannak tűnő helyzetbe, épp azért, hogy a kihívás tanulásra, fejlődésre adjon alkalmat számunkra. Milyen más lenne a világ, ha látva egymás nehézségeit, azzal erősítenénk épp küzdelmeket élő utazótársunkat: “Csodálatos, hogy tesztelheted az erődet, és a próbatételen való felülemelkedés által egy újabb szintre emelheted önmagad. Köszönöm, hogy mindannyiunkért dolgozol e kihívással való szembenézéseddel. Bátor vagy, és bízom abban, hogy sikerrel jársz. Ha tehetek érted valamit, csak szólj…”. Nem a vetélkedésről és a versenyről szól(na) ez a világ – hanem az egyéni harcok megvívásáról, és e győzelmek általi kollektív tudatemelkedésről. Egymásért is dolgozunk, egymásnak is hívjuk a fényt, mert ez a misszió csak összefogással véghezvihető. (csszabovirag)

babaMegértem, hogy félsz. Sok millió év sötét lábnyoma kullog mögötted – megaláztatások, bántások, ellehetetlenítések emléke… De most van segítség: a Fény érted dolgozik, intenzívebben, mint valaha. A megváltásodhoz szükséges energiák érkeznek, a kérdés csak az, készen állsz-e befogadni őket, vagy inkább dermedt önsajnálatban várod a “sült galambot”, siratva eltékozolt (újabb) életedet… (csszabovirag)

Nem kell az egész világot megváltanod, egy életút épp elég lehet arra, hogy önmagadat felszabadítsd. A csoda pedig épp így mutatja meg magát: rajtad keresztül lélegzethez jut egy sejt a sok milliárdból… A spirituális munka lényege ez: oldd ki félelmeidet, transzformáld át őket szeretetté, és máris sokat tettél az emberiség gyógyításáért… (csszabovirag)


face-in-the-mirror3Tarthatod spirituális beállítottságú embernek magad, de ha nem a szíved és az együttérzésed fokozatos ébredését éled mások felé, hanem csak a szakadékok mélyülnek benned, kiválasztottság-tudatod pedig erősödik, nem teszel mást, mint az ezotériát választod menekülésképpen önbizalom-hiányos realitásoddal szemben. Könnyű függőséget kialakítani a belső út irányzataival, és eltévedni is túl egyszerű ezen a kanyargós ösvényen: légy hát éber. A valódi utazás alapja az őszinteség önmagaddal, az Igazság feltárásának megingathatatlan törekvése, a sötét területek átvilágítása fénnyel. A gyakorlott utazó már tudja, ahol az ítélkezés energiája kap teret benne, ott kell a legfigyelmesebbnek lennie: minden, ami elválasztja őt a másik embertől, lehetőség az önfelfedezésre: mely ráncok nem kaptak még elfogadást saját arcunkon… (csszabovirag)

Ha még önmagadat sem ismered – a másik döntései, sorsa felett ugyan hogyan törhetnél pálcát? (csszabovirag)

Amitől menekülsz, az fog beköszönni hozzád, és általában a legváratlanabb pillanatokban. (csszabovirag)

skyAz élet időről időre kihívásokkal motivál a változásra. Ha rugalmasan, nyitottan, megoldás-központúan reagálsz, az Univerzum ébredő energiáid kísérőjeként útmutatást és segítséget küld számodra, bebizonyítva, hogy harcaidban nem vagy egyedül. Ám ha belekényelmesedve a régi rutinba, mindent megteszel azért, hogy elkerüljenek a próbatételek, és békén hagyjon a világ, a kényszerítő erők heves támadásba lendülnek ellened, hogy szétfeszítve látszatnyugalmadat, mozgásra serkentsenek. Az utóbbi fájdalmas szembenézés, míg a tettvágytól fűtöttek jutalma az önbizalom-alapú hőssé válás útja. (csszabovirag)

femaleangelEgyre több az ébredező a világban. Gyógyítók és segítők lelkesült csapata dolgozik azon, hogy az emberiség végre megértse: itt a lehetőség a tudatos felemelkedésre. Fontos azonban éberségünk megtalálása és az önismeret: tenni másokért akkor tudunk, ha példamutatóan éljük a mindennapokat. Tisztában lenni az újkori definíciókkal nem elég, sőt, a hangzatos szónoklatok a különféle spirituális praktikákról sem elegendők a sikerhez. Az igazság az, hogy a Fényeddel inspirálsz, ami pedig megtisztultságod és rezgésszinted emelkedettségének eredménye. Ez az, amit megtanulni nem lehet, ennek megérlelésére nem elegendők a könyvek és a tanfolyamok – ezt a gyakorlati megélések során való helytállás hozza el számunkra – a TAPASZTALAT. Keményen meg kell dolgozni érte, minden-pillanatos helytállásban. És amikor úgy érzed, nagyon magasra léptél fejlődésed létráján – na, akkor érdemes igazán tükörbe tekinteni: hol is tartasz igazán önmagaddal. Az egyetlen bizonyíték arra, hogy a Fénnyel dolgozol, a szeretet és az egység megélt bizonyossága, a szívedben. (csszabovirag)

Ne a múlt-szilánkok fölött görnyedve sirasd sorsodat, helyette azt figyeld, a MOST energiáiból milyen lehetőségek építhetők ki, amelyek felfelé ívelővé formálhatják utadat… (csszabovirag)

ítéletAnnyi minden megeshet velünk. Ráadásul a történet rétegelt okai sokszor rejtve maradnak előttünk. A karmikus előzmények ugyanis legtöbbször láthatatlanok, holott azok irányítják a ránk zúduló eseményeket; a gyökerük a múltban keresendő. Hogyan lehetne hát pálcát törni saját utunk, vagy akár mások élete felett, ha még a tájékozottságunk sem kielégítő? Az ítélkezés és a pletyka nem más, mint figyelemelterelő hadművelet, a szégyentől reszkető egó menekülési iránya azért, hogy ne kelljen saját félelmeivel szembesülnie. Gyengeséget, tökéletlenséget vetíteni másokba, hogy ideig – óráig ne önnön szorongásaink árnyai vetüljenek ránk – túlélési stratégia, amely azonban épp az ellenkező hatást váltja ki. Megidézi életünkben azt az eseményt, amely korábban megbotránkozást vagy ellenérzéseket váltott ki belőlünk, ezzel is motiválva bennünket az empátia, az együttérzés fejlődésünkhöz nélkülözhetetlen elsajátításában… (csszabovirag)

Bármit is hozzon az élet, Te csak fordítsd a Fény felé az arcodat, és emlékezz: minden értünk van… (csszabovirag)

kreatHa sokáig halogatsz valamit, aminek megtétele időszerű volna, egyszer csak az élet dönt helyetted: egy fájdalmas eseménnyel rákényszerít, hogy végre a helyes vágányra tereljen. A villámcsapásszerűen érkező változások felborítják mindazt, ami addig számodra megszokott volt, és arra ösztönöznek, hogy egészen újszerű tapasztalatokkal nézz szembe. “Ki vagyok én, ha nem a régi, motorikusan végzett reakcióimmal vagyok a világban?” – íme, a nagy lehetőség az újjászületésre! Ha sikerül a váltás, olyan, mintha felgyorsulna minden körülötted és benned – az idő már nem megfáradt gebeként próbálja követni utasításaidat, hanem táltosként vágtázva teríti “terülj terülj asztalkáját” feléd. Áramlás van – mint amikor gyermekként beleengeded magad az óriáscsúszda mélységébe, és a lendület könnyedén, ide-oda lebbentve vinne az éltető vízhullámok felé…Ilyenkor ÉLSZ. Amikor mozgásban van minden. (csszabovirag)

ágyTudj megállni és azt mondani: most nekem van szükségem önmagamra! Természetes, hogy ha örökké szétszórod figyelmed gyöngyszemeit, egy idő után kisemmizettnek érzed egyensúlyból kibillentett lényedet, és nincs más vágyad, mint hogy végre rólad gondoskodjon valaki. A nők többsége ismeri ezt a hullámvasút-létet, megélte már a kiüresedés után jelentkező házisárkány-állapotot, amely nem más, mint kétségbeesett segélykiáltás az ÉLETÉRT. A bölcs felismeri magán az első jeleket, és azt mondja: jár nekem a megpihenés, minden nap. Néhány perc önmagunkkal és kisimulnak a ráncok, örömmé válik ismét az ajándékozás, a másokról való gondoskodás. Miért nem engeded meg magadnak, hogy emberi légy, és ezt mások is észrevegyék? Miért félsz attól, hogy kiderül, neked is lehetnek igényeid? (csszabovirag)

swordNéha szigorúvá kell válnod, hogy megvédhesd belső birodalmadat. Egy szellemi kardvágással kijelölni határaidat, elengedhetetlen lépés fejlődésed útján: enélkül nincs biztonságérzet, nincs áramló szabadság. Épp úgy tanulnivalód ez is, mint az odaadás, az önzetlen ajándékozni tudás mágiája; mély tiszteletet kíván saját lényed és mások világa felé. Kiforgathatod zsebeidet, erőszakkal elhallgattatva közben belső hangodat, de vajon ezzel nem az áldozatszerepet választod-e, megfosztva magad belső méltóságodtól, kitörni vágyó vulkánt rejtve áhítatos arckifejezésed mögé? Ha magadat éhezteted, az épp oly zsarnoki tett, mintha más ellen fordulsz – a nemes megoldás mindig az “arany középút” gyakorlatában van.  A bölcs táplálkozik, mert tudja, csak akkor táplálhat másokat szerető gondoskodással, ha van miből adnia. Máskülönben nem marad más, csak a kizsákmányoltság érzete, és mögötte a forrongó számonkérés és a növekvő harag… (csszabovirag)

loneVannak döntések, amelyeket meg kell hozni. Lépések, amelyeket meg kell tenni. Ha te nem reagálsz megengedéssel a változásra hívó jelekre, a fájdalom fokozatosan nőni fog benned, míg végül elveszíted a kapcsolatot önmagaddal. Nem érdemes halogatni, nem érdemes hazugságokkal terhelni lényedet: aminek mennie kell, úgyis menni fog. Legfeljebb külső körülmények dolgoznak meg azért, hogy elengedésre kényszerítsenek, ha időben nem hagyod távozni azt, aki vagy ami menni akar. Kellenek a könnyek, a gyászfolyamat természetes. Ám ha áldozatszerepbe taszítod magadat, a világot okolva szenvedéseidért, igencsak távol kerülsz bölcsességed forrásától. A gyógyulás megtisztító mágiája helyett ez esetben egy örvény lehet a jövőd, amely vakságba hív. Épp azt nem látod meg fanatizálódó önsajnálatod hozományaként, ami felfedeztethetné veled az Igazságot: minden változás új energiákat, friss lehetőségeket hoz feléd az Életúton, segítve ezzel áramlásodat és Önmagadra találásodat. (csszabovirag) 

Nézz körbe – a Világ megannyi csodát tár eléd. Hív, hogy belegyalogolj végre a Tapasztalás Áhítatába. (csszabovirag)

A földi létben nincs tökéletesség, és ha azt keresed, időről időre fájni fog az élet. Az ÉLET, amit akár élvezhetnél is, sőt, valójában ez volna a fejlődésed kulcsa: megérezni az Isteni Szépet a múlandóban.  Az Imádkozó Ember ezt teszi, a Szíve Szentélyébe lépve felfedezi az Örökkévalót Mindenben. (csszabovirag)

labdaNem kell tökéletesnek lenned, de még kísérletet sem érdemes tenned rá. Lehetetlen kezdeményezés, kudarcra van ítélve, ezért csak feszültséget hozhat és növekvő önmegvetést. Törekedj inkább az elfogadásra, ami az örömök bölcsője. Lásd meg mindenben a szépet, és játssz az élményeiddel, akár egy gyermek, így formálva személyiségedet, lényedet és világodat egyre gömbölyűbbé. (csszabovirag)

iroVannak kihívások, nehézségek, megvívhatatlannak tűnő csaták, fenyegetéssel érkező külső és belső háborúk. Ám mindig emlékezz, lehetetlen nincs; Téged szolgálnak, erősítenek az élet e viharos kihívásai: ha hagyod. Ha vagy kellően bátor beengedni a változás energiáit. A megvívásra hívó csaták ugyanis lehetőséget adnak számodra a növekedésre; arra, hogy minden erődet és bátorságodat összegyűjtve bebizonyítsd önmagadnak: KÉPES VAGY RÁ. Bármire, ami mellett elköteleződsz. Korlátaid átlépése az egyetlen esély a rendíthetetlen önbizalom felépítésére. Bizony, a Hős a Tapasztalás Útján születik – erről tanítanak az Egyszervolt-Holnemvolt történetek is. (csszabovirag)

 

 

loveAz elengedés? Önmagunk, egy másik ember, egy adott élethelyzet megajándékozása a szabadsággal, és ennek következményeként a “bárkivé, bármivé válhatok” tapasztalatával. Olyan ez a folyamat, mint egy kiadós lomtalanítás. Rátalálni túlzsúfolt mindennapjainkban arra, aminek továbbvitele már nem támogató életünkben. Leporolni belső szobáink megterhelt polcait, így teret adva az újnak. A sötétítő függönyöket szétlibbentve, a kitárt ablakon keresztül beengedni a friss levegőt, a nap gyógyító fényét. A fák is útnak engedik túlérett leveleiket, ha itt az idő, és ezzel máris jelet küldenek a Tavasznak, hogy készülődhet. A Természet tudja, amit az ember elfelejtett: a szenvedésünk oka az Isteni Terv, a Mágikus Körforgás, a Felsőbb Törvény megtagadása – a régi halmozása, a mohó birtoklás, a megtartani-felhalmozni vágyás, vagyis az energiaáramlás akadályoztatása. Az elengedés így valójában megengedés: megengedem a távozni vágyónak, hogy egy új közegbe lépve felfedezhesse, kipróbálhassa önmagát; és megengedem önmagamnak is, hogy egy megrekedt állapotból kitörve, újraformálhassam régi mintákkal összeforrt, ezáltal megfakult lényemet. Az elengedés és a megengedés – SZERETET, Önmagunk és a Másik felé: Szeretet, méghozzá a legodaadóbb és a legáldozatteljesebb. Merthogy elengedni és megengedni a legkínzóbb halál, és a legragyogóbb újjászületés egyszerre. Emberfeletti méltóságot és alázatot követel Isteni Önvalónk felé, az Önmegvalósítás Útján. (csszabovirag)