Válasz

Az ember félelemre és bűntudatra lett nevelve.
De vajon lehetnek-e orvosolhatatlan hibák ott, ahol a tanulás a cél?
Bármerre is nézünk, a szorongás mantráját súgják a fülünkbe mindaddig, míg az sajátunkká nem válik. Ugyanakkor hogyan lehet rettegés fűszerével permetezett mindennapjainkat ünnepként megélni?
Miközben ez az egyetlen lehetőségünk az ébredésre…
A válasz a maga egyszerűségében rendkívül bonyolult. El kell felejtenünk azt, hogy meg kell felelnünk másoknak. Át kell tudatunkat alakítani úgy, hogy túlléphessünk végre a dualitáson… El kell fogadnunk a valóságot. El kell engednünk a félelmet, és áttranszformálni azt fénnyé.
… ám ha nem tapasztalunk, és ezáltal nem tévedünk, nem követünk el hibákat törvényszerűen – hogyan érthetnénk meg, miért vagyunk itt, és kik vagyunk valójában? A modern világ erős ellentmondásokat szül, megzavarja a kereső elmét. Talán épp ez az akadályoztatás a fő tanítás: hogy széllel szemben is tanuljunk meg…: szívünkre hallgatva, tiszta irányt választani. Mert talán épp e tomboló próbatételek által válunk olyan erőssé, hogy valóban megvalósíthatjuk azt, amiért a földi játszótérre születtünk.