Tükröm, tükröm

In the mirrorTükröm, tükröm

Elkopott minták labirintusában járni az életutat, nem hoz megváltást.
Az újjászületés ugyanis bármely-pillanatos élmény, ami megélhető, ha nem ragaszkodunk énképünk korábbi állapotaihoz. A múltban való megrekedtség, vagy a jövőbe vetített vágy, félelem az elsődleges oka annak, hogy nem éljük belső éberségünket, azaz nem vagyunk jelen az Örökkévaló számára.
Kilépni az ismeretlent kínáló MOST-ba, kihívás: teljes kontroll-mentesség kell hozzá. Ha nem mi irányítunk, elméből, úgy hisszük, elveszítjük hatalmunkat és mindazt, amit addig felépítettünk, vagyis fontosság-és biztonságérzetünket az emberi világban. Nagy csapda ez, hiszen a szubjektív igazságunkhoz való ragaszkodás az, ami megakaszt a fejlődésben, és a spontán jelenlét gyakorlása helyett illúzióinkból épített börtönbe zár bennünket, elszigetelve minket az Egytől. Aki tervez, irányít és diktál – saját maga börtönőrévé válik idővel, amit felismerni már önmagában is fájdalmas lecke. Nemhogy változtatni rajta…
A bármilyenséget megélni csak a szabadságban lehet, ami mentes minden hatalmi vágytól és perfekcionizmustól. A tökéletlenségben felismerni a tökéletességet: ez a harcos ismérve… vagyis megengedni az életnek a kiszámíthatatlanságot… Minden más az egó törtetése, és fájdalommal jár…

Cs. Szabó Virág