Telepátia

Az érzékelhető(bb) alsóbb síkokon (fizikai, asztrális, mentális) túl is van Valóság: valamennyiünk a Nagy Egész része. Akkor sem vagyunk külön, amikor elhisszük, hogy sok száz-ezer kilométer választ el bennünket egymástól. A másik felé küldött gondolat megérkezik akkor is, ha ő zártságában nem kész azt tudatosan felismerni és értelmezni. Az öt fizikai érzékszerv befogadókészsége ugyanis korlátozott, és aki csak ezeket hagyta kifejlődni önmagában, megtagadva korábbi “örökségét”, nem tapasztal többet a világból, csak ami ezen a síkon “fogható” jel.
Most hunyd le a szemed egy pillanatra, és mélyülj el a tőled távollévő ismerős lényének szépségében. Gondolj rá és küldj felé üzenetet… Bízz benne, megkapja, eljut hozzá, ami talán csak abban nyilvánul meg, hogy épp abban a másodpercben Te is eszébe jutsz, és az emléked hatására átfut egy mosoly a szívén… ezáltal pedig máris összekapcsolódtatok. A felelősségünk persze komoly, hiszen ugyanígy legyőzi a földrajzi távolságot a bizalmatlansággal, félelemmel, haraggal átszőtt gondolat is, és megsebzi a címzettet anélkül, hogy tudnál és tudna róla.
Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a legfontosabb tennivalóink egyike e felporzó útszakaszban az, hogy elsajátítsuk a megbocsátás művészetét, és megtanuljuk elfogadni a gondolatiság felelősségét minden létező irányában. Szeretetre hangolódva.