Szívdobbanások

Fénygyújtás

Felgyorsultak az események a világban, hiszen a belső transzformáció korszakát éljük, változásainkkal kinti körülményeinket is automatikusan formálva, alakítva. Segíthetjük e folyamatot tudatos önismereti munkával, meditációval, ugyanakkor lehetünk hátráltatói is a fejlődésnek, ezzel erőteljes szenvedést generálva napjainkban. Egy azonban bizonyos: a felelősséghárítás nem visz előre, ideje elfogadni azt, hogy minden történés a mi teremtésünk “gyümölcse”, életünk minőségét mi alakítjuk, gondolatainkkal, érzéseinkkel, szavainkkal, tetteinkkel. Valamennyiünk összeadott energiája pedig a Világ sötétségét növeli, vagy enyhíti – attól függően, hogy mennyire zárjuk el magunkat magányos cellánk szürkületébe, vagy pedig bontakoztatjuk ki saját belső fényünket, csillagszóróként.
Nem különös lény az ember? A felébredés lehetőségteli időszakába lépve is azon munkálkodik, hogy szerethetőségbe, hatalmi pozícióba törekedje önmagát, ahelyett, hogy a Szívét kinyitva az Emberiség gyógyulását inspirálná, egyre mélyebb, ihletettebb átélésben… az öngyógyulás ragyogó erejével emelve önmagát és társait…
………………………….
A szeretet hatalma

Ha igazán szeretsz, nincs más törekvésed, mint hogy valódi alakjához segítsd a másikat. Szomorú, hogy az emberi természet mennyire bezárt módon szemlélődik: ha a saját képmásomra alakítom a kedvest, biztosan jó úton jár… Ez nem így van. Minden út egyedi. Ha teljes elfogadással szeretsz, akkor és csak akkor tudod kiszeretni a királyfiból a békát, és megadni számára a királlyá válás inspirációját… Ám ehhez elengedhetetlen a kölcsönös szabadság megélésének biztosítása…
…………………………………….
Majd…

Azt mondod, az élet áldozattá tesz, igazságtalanul bánik veled az Univerzum? Nem szolgáltat boldogságforrást – harmonikus párkapcsolatot, anyagi javakat, szakmai sikereket -, holott Te mindent megtettél ezekért… Hiába a sok könyv, a sok tanfolyam, a sok kipróbált technika – Neked bizonyára nem jár az, ami másoknak…
Van egy titok: maradj csöndben… Ennyi az egész… És meggyógyulsz…
Hogy majd holnap? Azt is lehet…
De ne reménykedj, a sült galamb holnapig sem kap szárnyra…
………………………………………
Szemléletváltás

Nincs gond azzal, ha hibázol. Csak vedd észre, fogadd el, és legközelebb nyilvánulj meg, cselekedj másként, immár a tanulságot is integrálva személyiséged kincsestárába.
A felelősségvállalás a felnőtté válás útja, ami kizárólag tapasztalatok által érlelődhet. Emberléted velejárója a bukdácsolás, aminek egyik fő hozadéka az önmegbocsátás folyamatának megértése, befogadása. Azért szenvedünk annyit, hogy végül megtanuljunk mindenestül szeretni… mert aki többé nem ítélkezik, nem neheztel befelé és kifelé – szabadságot kap jutalmul… Csak áramolj és bólints rá: az itt és most mágiájában bármilyen lehetsz…
…………………………………………………….
Álmodom

Anyáim imája duruzsol a szívemben… Hordozom benne önmagamat… Cipelem fájdalmukat, építem tovább örömüket… majd egészen elengedek és odaadom magam az áramlásnak… gyógyulva, gyógyítva… évszázadokon át… Álmodom.
…………………………………………………………………..
Az egyetlen tiszta válasz arra, hogy a helyes úton jársz-e: a Szív bólintása, minden Élőlény felé ezen a világon… Az IGEN, mely az Egységből szól. …………………………………………………………………………..

Új-Zélandi szívdobbanások

Örökké tartó táncban simulunk össze az életmólón…

Fejest ugrunk az óceán habjai közé, hogy velük eggyéválva teljesülhessen a Végtelen…

Az Álmok kiszólnak belőlem, és összeolvadnak azzal, ami nálam hatalmasabb Valóság – bennem élnek, és bennük élek én, eltéphetetlen összetartozásban – velük Egységben kiáltok ámeneket égi énem felé…
Életem, Táncom, egyként áramló Igazságom… Jövök!

Vagyok Belőled, mint az Áramló Pataksóhaj, színes kavicsöböl övezte látomás… Szertefoszlok, ha nem táplálsz, majd beleolvadok az Üresség Óceánjába. Formát öltök, ha azt kívánod, és belebújok az öledbe – áldott, féltett ajándéka az Univerzumnak -, az vagy Te és az vagyok én… Nem hagysz magamra soha, TUDOM.
Maradok, míg a Világ két lábon járva tanulja az Örökkévalót…
Maradok, míg szívsóhajok áramában suttoghatom füledbe: szeretlek, mint a szavak nélküli Csöndet az Ige. Az IGEN, amely mindig szól feléd, benned, általad, érted… csak legyen bátorságod meghallani… Mélyre rejtett Imaként…
Áldalak.

Életvirágok nyílnak bennem, hogy egyesíthessem lebegő énem Örökkévaló Istenemmel, újra meg újra… beleolvadva a csoda pillanatába…
Áramlok… Mi mást tehetnék?
Hallgatom az Igét, lényembe fogadva a Mindenséget.
Ringatlak Téged is, ember-gyermek, Áldásom, Fényem, Utam.
A Szolgálat felkészít a változásra,
Miközben Szívem kitárva ünneplem belső Szabadságomat.
Mindent beborít a Szeretetpalást. Király vagyok és Királynő.
Veled azonos, Istenember, Ember-gyermek, Útitárs… Haladunk…
Nincs ennél tisztább Út a Megváltás felé, amely már régen megtörtént…
Boldogság vagy, ragyogó fényű megvalósulás az Isteni Rendben.
Köszönlek, Fény.
………………………………………………………………………………………………………………………………………………………
Tiszta Szívvel

Mit jelent spirituális utat járni? Megélni az életet úgy, hogy közben a szívnyitás a legfőbb célod, a szeretet művészetének egyre tudatosabb előhívása önmagadból.
A rideg intellektus általi hatalomszerzés olyan mágia, amely a szív tisztaságát nélkülözve sötét erőket mozgat: egyenlőtlenséget és ítéletet kelt, így egyre inkább távolságot építve ember és ember között. Aki ezzel az eszközzel él, illúziói mentén egy ideig elhitetheti másokkal és önmagával, hogy mesteri lénye az, amely megnyilvánul, ám a stressz saját túlzott elvárásai mentén olyan feszültségfalat húz fel benne, ami előbb vagy utóbb megbetegít, a boldogtalanság börtönébe zár, és rossz karmát teremt. A következmény a szenvedés. Ha tudni akarod, hol tartasz önmagaddal, figyeld meg: boldog vagy-e itt és most? Igaz, elfogadó, támogató, odaadó szeretet fűz-e embertársaidhoz, vagy a tekintetükben megcsillanó hamis csodálat az, ami a közelükben elégedettséggel tölt el? A “szeretve és csodálva vagyok” igézete… Ha azonban a lét mámora az, ami ölelésre hív napról napra… Ha a megélt szerelem áhítata az, ami a megosztás vágya felé terel – Szíved aranyló otthonérzete egyre tágasabb mezőkre emel, Önvalódban.
……………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………..
Kérünk, ha idéznél Cs. Szabó Virágtól, jelöld meg a forrást! További írások: fenylotusz.blogspot.com