Szerepeim

Ki vagyok én?
Hosszú lehet a lista, de  egy napon vakító az ébredés: mindez semmit nem jelent. A szerepeimmel azonosítva önmagamat szem elől tévesztem mindazt, aki valójában vagyok.
Maszkom mögött lángoló az Igazság…
Amíg szerep-építő-kényszerem hajt az önmegvalósításban, nem vagyok más, mint egóm felnagyított kényszerképzete: múlékony vízió; megsemmisítésre ítélt Illúzió.
Ám ha egyre többször van bátorságom belepillantani a Tükörbe, és elfogadni, hogy aki visszatekint rám, pillanatemberke, aki leginkább a MOST-ban találhatja meg harmóniáját: kinyílik számomra a Végtelen. Az Aranyfényű Örökkévaló, amely múlt és jövő nélküli áhítatban tapasztalja az Életet.
Szerepeim által élményeket gyűjtök, tanulok és kommunikálok. Önvalóm által pedig boldogságban ragyogom át a Létet.
Játék az egyik; Egy-állapot a másik: félelem-nélküli Megérkezettség.
Játsszunk hát együtt, hogy minél meghatározóbbá tehessük azokat a pillanatokat, amikor álarcunk mögül elővillan valódi arcunk: így inspirálva önmagunkat és egymást az Ébredésre…