Otthon

Otthon

Haladsz az Úton. Ha erre és a Célodra fókuszálsz, könnyebb lesz.
Ha azonban illúzióként felbukkanó szeretet-oázisokban lubickolsz, majd azokat továbblépve ismét az üresség, magány és káosz állapotába engeded vissza önmagad – nem az Önismeret, csak a függőségek mentén ámítod sóvár lényedet.
Kellemes, ölelő körülmények között boldognak lenni nem kihívás, de fogollyá válni megtapasztalásukkor nagyon is könnyű.
Örökké szomjas leszel, mert a kapott fészek-meleg visszahúz… Tudd, hogy ilyenkor téves a fókuszod: arra figyelsz, hol szeretnek – ahelyett, hogy töltekezve a megélt energiákból a tudatos önszeretetre nevelnéd magadat, hálával búcsút intve a múltnak.
A függőség, a fanatizmus, a rajongás – bármi felé kössön is -, veszélyes, mert közben megfeledkezel saját erődről, és a vágyott közegtől várod a megváltást. És ha az nem adott számodra fizikailag – kiapadsz, egyre mélyebb kontrasztot idézve a jelen és a múltbéli, ám szüntelenül visszakívánt emlék között. Nem tudsz megérkezni a Pillanatba, a Bármiség Varázslatába, ha közben örökké az elvágyódásod fésüli lényedet illúzióktól boglyossá.
A fejlődés azt jelenti: egyre elfogadóbb, boldogabb és teljesebb vagy ott, ahol éppen vagy. Itt és most megéled – egyre tisztábban és odaadóbban – az Önmagad iránti szeretetet és tiszteletet, ahelyett, hogy  folyamatosan álmaidba és illúzióidba való kapaszkodással próbálnád oltani szomjadat. Ha nem édes a jelen, azt mutatja: magával ragadott a múlt vagy a jövő – és ez nem spirituális érettséget, hanem gyökértelenséget mutat, saját lényedben. Légy tudatos: nagyon könnyű csapdába esni ott, ahol kívülről érkező szeretetben lubickolhatunk.
Légy ott, ahol feladatod van; ahol kihívások és a fejlődés lehetőségei várnak. Sőt! válaszd azt az irányt, ahol fájó tükörképpel szembesítenek. Nem önkínzásból, hanem azért, hogy szembenézz végre démonjaiddal, megszelídítsd őket, és ráébredj: mindenhol jó, ha Önmagadban otthon vagy. Minden más önámítás, az egó hívása az Édenkert könnyűségének megtapasztalása felé. Jó benne megmártózni, megpihenni fényében – ám túl sokáig időzni az anyai ölben, amely megóv minden kihívástól: a felnőtté válás akadályozója. Ha elfáradtál, kimerültél, pihenj meg az ölelésben, amely kiszakít a világból, ám ha visszatértél – engedd meg magadnak az önállóság kalandját, máskülönben stagnálásra ítéled önmagadat, miközben azt hiszed, hogy a boldogság vett szárnyaira… Ha bölcs vagy, felismered: a boldogságot könnyű összekeverni a védettség, a biztonság simogató érzésével, amely azt sugallja feléd: szeretve vagy. Figyeld meg reakcióidat: ha a fészek elhagyása után az üresség és a vágyódás lesz úrrá rajtad, nem pedig az élet- kihívások hozta izgalom és lelkesültség – akkor függésben vagy, nem pedig szabadságodat éled…
Aki otthon van a szívében, annak minden hely és minden idő – lehetőség az újabb Önfelfedezésre, az itt és most kalandjának megélésére…
Cs. Szabó Virág