Önszeretet

hugyourselfÖnszeretet

Megszületett-e valaha benned a gondolat a tükör előtt állva: köszönöm? Dicséred-e magad rendszeresen; tekintesz-e csodálattal, áhítattal saját belső-külső egyediségedre, szépségedre? Vigasztalod-e magad, biztató szavakkal, ha épp elvéted a lépést? Buzdítod-e saját lényedet: sikerülni fog, képes vagy rá, mert Erő vagy és Fény? Hiszed-e, hogy bármely álmodat elérheted, ha felkészíted magad a fogadására? … Mikor ölelted meg utoljára önmagad?
Ha az önszeretet áldása nem kísérője az életednek, nincs más lehetőséged, mint a külvilág véleménye, visszajelzései szerint megítélni önmagad. Ez az állapot azonban távol áll az önismerettől: ez a fogságba esett madár reszketése, gazdája figyelméért, elismeréséért, szeretetéért. Függés és kiszolgáltatottság. Nincs köze a szabadsághoz.
Ha valóban tudnád, hogy ki vagy, nem lennének tartós kételyeid saját értékeidet illetően. Ha élnéd isteni lényegedet, belátnád, hogy az öngyűlölet valójában ateizmus, dacos ön-kirekesztettség az egységállapot megélésének csodájából.
Aktuális megéléseid belső látomásaid kivetülései: amit gondolsz magadról, azt hozod be energiaként a világba. Ha pedig már volt erőd és kreativitásod börtönödet és annak rácsait megalkotni, elhiheted, hogy arra is képes vagy, hogy itt és most kitárd cellád ajtaját – és szárnyra kelj.
Az önszeretet és az önharag egyaránt döntés kérdése; a fejedben kell elhatároznod: milyen életet akarsz magadnak…
Az önismereti út ott kezdődik, ahol megérted: itt és most bármilyenné formálhatod önmagad… és ez a Te felelősséged, senki másé.

Cs. Szabó Virág