Öleld meg magad…

car_hugÖleld meg magad…

…hiszen mások szeretete önmagad elfogadásával kezdődik.
Tekints befelé, amikor ítélkezel – a Benned lévő diszharmónia és önharag kelti életre benned a vádaskodás, a fölényesség, a felsőbbrendűség, a kifelé irányuló elvárások energiáit. A másiknak ehhez csak annyi köze van, hogy tükörképként szolgál az önmegértéshez, miközben a “kivetítés” által segítséget nyújt az egódnak abban is, hogy ne egyedül kelljen felvállalnia az önbüntetés terheit.
Ez emberi minta – ám légy éber, mert semmi köze a tudatossághoz. Ha valóban a szabadság felé törekszel életedben, a szembenézés és az öngyógyítás az egyetlen mód számodra a boldogsághoz. Minden más elfojtás, amelynek következménye törvényszerűen az Önvalónktól való távolodás.
Itt és most eldöntheted, hogy átöleled önmagad, a félelmeidet, és így, a megbocsátás erejével felszabadítod lényed a bűntudat mázsás súlyai alól.
Szeretni mindenki tud – valamilyen módon és szinten, biztosan. De Te válj azzá, aki isteni fénnyel gyógyít a világban, szárnyalásra inspirálva embertársait.  Engedd el azt önmagadból, aki önszeretete hézagjait varratná kényszeresen össze mások ragaszkodása vagy fogva tartása által.
Figyeld meg magad: miért vagy a másik mellett? Sok esetben a válasz: “mert szeret engem…”… vagyis önmagad szerethetőségének bizonyítékai kötnek a másik emberhez, nem a szabad akarat és a “bármilyenségkor” megnyilvánuló Világszerelem, amely akkor is örök, ha kedvesünknek változnia vagy távoznia kell.
Szeress… Csak úgy… Elvárások nélkül.
És akkor Igaz Úton jársz…

Cs. Szabó Virág