AJÁNDÉK A FÉNYPONTTÓL: BOLDOG KARÁCSONYT és CSODÁKBAN GAZDAG ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁNUNK, szeretettel!

HO-HO-HO-HÓ… (Örök Gyerekeknek)

Akiről ez a történet szól, mindig is létezett.

Ha azt mondom, kortalan, csapdába szaladok – a kislányom szerint ugyanis nagyon öreg, és persze már kisgyerekként hófehér volt a szakálla.

Nehéz a Télapót újszülöttként, kamaszként vagy fiatal Rómeóként elképzelni. Egy bizonyosság mégis van róla: nála népszerűbb örökké idős személy aligha létezik a Földön. Vagy az égen. Mert mégiscsak ott pillanthatjuk meg őt leginkább – ahogyan rénszarvasszánján száguldozik a csillagok között, miközben azt kiabálja: HO-HO-HO-HÓ… és olyankor tudhatjuk, nemsokára hullani fog a HÓ! Persze csak ha jól viselkedünk…

Előfordul azonban – egy titkos legenda legalábbis ezt állítja -, hogy még a Mikulás sem viselkedik jól. Na, ne higgyétek, hogy csintalanságokat eszel ki mások ellen, vagy a falra keni (hangos, visító tiltakozások közepette) a spenótot. Nem.

Amikor ő komoly bajba került (állítólag egyetlen egyszer történt ilyen), akkor bizony önmagáról feledkezett meg. A mindig adakozó, szívét a gyermekek felé kitáró Télapó egész évben nem figyelt oda arra, amire máskor, szolgálatból, mindenképpen: hogy vigyázzon magára. Elfelejtette dédapja sokszor hangoztatott mondását: fiam, jegyezd meg jól, üres kosárból adni nem lehet…

Igen ám, de abban a különösen fagyos esztendőben a Télapó nemhogy üres kosárral (pontosabban puttonnyal) szorongott a novemberi szürkületben, de a kosara tele volt szomorúsággal, magánnyal, félelmekkel – és önbizalomhiánnyal. Abból továbbadni másoknak pedig – hajaj, bele sem merek gondolni… Ő sem mert. Éjszakánként azonban rémálmok gyötörték. Például, hogy járja a világot, végiglátogatja a gyerekeket, és amikor belenyúl a puttonyába, hogy a legmegfelelőbb ajándékot odacsempéssze az ablakpárkányra, abból kiszökik egy szomorú könnycsepp, ami belehelyezkedik a fényesre simogatott kiscsizmába, majd a kisgyerek mindennapjaiba. És mondanom sem kell, ilyenkor Télapó verejtékezve ébredt, szinte belebetegedett a bűntudatba.

Nem vagyok elég jó – zokogta hangosan. – Nem vagyok elég…

Krampuszai hiába sugdosták a fülébe, hogy néha mindenki rosszalkodhat, ehhez igenis jogunk van – a Mikulást ez nem vigasztalta meg. Ő példát akart mutatni. Jóságból.

Egy ideig aggódón figyelgették rénszarvasai is, sőt, komolyan el is gondolkodtak, mi lesz, ha gazdájuk nem szedi össze magát decemberre. Elmarad idén az ünnep? – kérdezgették egymástól, aztán csak visszatértek legelészni, hiszen az volt a feladatuk.

Ám egyikük, Rudolf nem tudott megnyugodni. Megérezte, hogy az öreg teljesen elmerült az érzelmeiben, egyedül nem tud kimászni a gödörből, amibe beejtette magát. Így aztán egy este, titokban, amikor a többi rénszarvas már nyugovóra tért, agancsával óvatosan megkopogtatta a Mikulás-lak jégvirágos ablakát, és azt suttogta: Hé, gazdám, gyere ki! Vesd le a bundát, és a sapkát – nyaralni megyünk!

Mikulás annyira el volt keseredve, hogy meg sem kérdezte, hová tartanak, csak nagy nyögések kíséretében felmászott Rudolf hátára, és hagyta magát világokon át utaztatni.

Sokáig sötét volt, és élesen fújt a szél.

Még hogy nyaralás! Az Északi-sark kellemesebb hely ennél… – futott át az agyán, de gyorsan hozzátette: – Megérdemlem a rossz sorsomat.

Aztán meg forróság lett. Egy pillanatra megijedt, hogy leolvad róla az úszógumi – olyan kitartóan gömbölyítette pocakját az elmúlt évszázadok során, most meg ez a szaunázás romba dönti az eddigi eredményeit. Ám még mielőtt elmélyülhetett volna az elkeseredésben, nyirkos, denevérekkel telített barlangokon repültek keresztül – őszintén, a jó öreg Mikulást kirázta a hideg. De tartotta magát, nem panaszkodott – viselte, ami várt rá. Ő hívta a bajt magára.

Mígnem… Rudolf végül leparkolt. Egy hatalmas, türkizszínű tó közepén, egy teknősméretű sziklán. Ez volt ám a büntetés! A Télapó ugyanis – mióta a világ a világ -, egyetlen félelemmel birkózott – a víziszonnyal!

Rudolf biztatóan bólintott, majd ennyit mondott: Időben visszajövök érted – és elrepült.

Öreg Mikulásunk egy ideig tanakodott, mitévő legyen, hogyan is tudná megúszni a helyzetet. Logikus elméje számtalan ötletet hozott fel, de egyikben sem bízott annyira, hogy kövesse őket. Elfáradt, összeroskadt. Egyedül érezte magát. Könnycseppeket engedett szabadon. Jó nagyot sírt, még sosem engedte meg magának. Örült, hogy nem látta senki.
Majd nagyot sóhajtott, és annyit mondott: Legyen úgy, ahogy lennie kell… Dédpapa, készen állok tanulni a hibámból…

Ebben a pillanatban megmozdult alatta a szikla – ami bizony nemcsak hasonlított egy teknősre…

…és ami egyszerre csak fogta magát, és alámerült… Először Télapó megdermedt a félelemtől: talán az örökélet csak illúzió, és így most mégiscsak vége mindennek. FÉLT. Ám legnagyobb megdöbbenésére: a víz alatt is lélegzett, sőt… az első rémület után határozottan erőre kapott, és élvezni kezdte a különös felfedezést. Figyelt, szemlélődött. Majd.

Egy váratlan mozdulattal leválasztotta magát újdonsült ismerőséről, és önfeledt lubickolásba kezdett: Ho-Ho-Ho-Hó…- rikkantotta – Ettől féltem én évszázadokig? Mi mindenről lemaradtam, te jó ég!

Úgy kacagott, mint egy gyermek, játszott a hullámokkal, kergette a halakat – és bizony kellően hosszú időre volt szüksége ahhoz, hogy megfogalmazódjon benne: Nahát, én tudok úszni! Tudott.

Ebben a pillanatban egy női hang szólt hozzá a mélységből – az édesanyjáé: Miki, bármire képes vagy, ha nem engeded elvakíttatni magad a félelmeid hozta sötétség által. Emlékezz, a félelmeid akkor kúsznak be a világodba, ha nem figyelsz… ha kimeríted önmagad, és nem simogatod át a lényed napfénnyel…

Gyermekkorából érkeztek e szavak, nem először hallotta őket.

Ez történt hát. Megfeledkezett a Napfényről. Annyira átadta magát feladatának, sőt, feladatán túlívelő gondolatainak – mert megijesztette a világ millió baja -, hogy kimaradt a mindennapjaiból az ünnep. A hálaadás, a létezésért. Bekebelezte a félelem: mi lesz a gyerekekkel egy ilyen világban? Ő is beállt a jajveszékelők sorába. Fényhozóból szorongó ember lett – és ez a szorongás kimerítette, beteggé tette. Kiürítette a puttonyát, az ajándék helyét átvette a ború és az aggodalom. A pánik. Ahelyett, hogy együtt játszott volna a gyerekekkel, bízva a jövőjükben, amit szívük erejével ők maguk teremtenek fényesre.

Jó reggelt, Télapó – Nagy meglepetésére Holle anyó állt mellette. Már nem a vízben volt, hanem hegy tetején, egy kis házikóban. Előtte a kandallóban tűz pattogott, a kezében bögre, az orrában forró csoki illata. – Pihenj meg nálam, kincsem – mondta lágyan az öregasszony. –  Kiringatom belőled a fájdalmat… Meglásd, mindjárt jól leszel.

Ringatózás közben a Télapó lelkében mintha ima szólt volna. Észrevétlenül hozta az újjászületést számára.

Látod? Ennyi az egész… Bízz a világban, bízz a gyerekekben. És ne tégy többet annál, mint ami a feladatod: Télapóként ajándékozz, hittel, örömmel. Hiszen az tesz teljessé, és ez teszi teljessé a világot is. Nem utolsósorban pedig: kell, hogy maradjon tennivalója a bolygó többi lakójának is… attól érzik otthon magukat… attól válnak erőssé.

Ebben a pillanatban eltűnt Holle anyó, elmosódott a hegytetőn álló kis kunyhó képe.
Az Északi-sark hófödte birodalmában, megtöltésre váró puttonya mellett dudorászott már Télapó, átadva magát a decemberi tetterőnek.

Jöjjön hát a szép világ – rajta, gyerekek, itt az idő! Cselekedjünk!

És rénszarvasszánján száguldva, belekiabálta az éjszakába: Ho-Ho-Ho-Hó…

Hálás volt a létezésért. Így történt. Történik. Időtlenül.

És persze, hogy ettől az üdvözítő Jelenléttől máris szállingózni kezdenek a hópelyhek…

Áldott karácsonyt, Örök Gyermekek. Itt az idő, cselekedjünk!

Lejegyezte: Szabó Virág, 2018. www.viragszabo.hu

………………

A FÉNYPONT KREATÍV MŰHELY aktuális programkínálata – 2019. 

JELENTKEZÉS és INFORMÁCIÓ:
Hyross Katánál: fenypont.hyrosskata@gmail.com, 06/20/222-08-65

– NŐI FONÓ: Törökbálint, február 7, március 21, április 25, május 9.     8-9.30

-VARÁZSOLJUNK MESÉVEL! Másfél órás előadás a meséről, a mese gyógyító-építő lehetőségeiről, a mesélés hogyanjairól szülőknek, nagyszülőknek, pedagógusoknak és önismereti úton járóknak… Törökbálint, 2019. április 10. (szerda) 18-20 óra)
Érdeklődés esetén havonta, alkalmanként másfél órás előadássorozat indul szülőknek, nagyszülőknek, pedagógusoknak – amikor is konkrét mesék segítségével tekintünk a gyermeknevelés, az anyaság kritikus kérdéseire.  Tervezett indulás: 2019. szeptember

Szeretettel hívom MŰHELYMUNKÁRA azokat, akik részt vettek nálam korábban bármilyen mesés foglalkozáson – állítsunk össze együtt egy segítő Gyógyító Mese – gyűjteményt, mindenki örömére és támogatására. Jelentkezés Hyross Katánál, egy rövid bemutatkozással (január 20-ig), amelynek a témája: Kapcsolódásod a mesével.

TOVÁBBI PROGRAMOK: www.viragszabo.hu

TUDNIVALÓK
A programváltoztatás jogát minden esetben fenntartjuk. 
A programokra előzetes bejelentkezés feltétlenül szükséges, azokat ugyanis csak a minimum létszám elérése esetén tudjuk megtartani. Kérünk, ha jelentkeztél, de később úgy alakul, hogy mégsem tudsz velünk tartani, jelezd felénk időben és mindenképpen, hogy lássuk a pontos létszámot. Köszönjük az együttműködésedet.
A programokról részletes információt a weboldal egyéb menüpontjainál találhattok.

Az előadásokon és a tanfolyamokon hangi és képi felvétel NEM készíthető!
Az egyéb menüpontokra kattintva bővebb információt kaphattok a programról és az előadóról. 

FELTÖLTÉS ALATT…