Lépj tovább!

seedling1Lépj tovább!

Saját lényedet gátolod a fejlődésben, ha megállítod magad egy történetben, amely haladni szeretne tovább. Teljesen mindegy, hogy mit tett vagy mondott tegnap a másik, ha volt azóta bátorsága belátni tévedését.
Annak sincs jelentősége, hogy te miként nyilvánultál meg a múltadban, hiszen egy korábbi élmény csak egykori én-állapotod kifejeződése, átmeneti, szubjektív, rögzíthetetlen igazság. Az élet-varázslatot fecséreled el, ha elvárod a világtól az állandóságot vagy bármi mást, ami – szerinted – helyénvaló, ahelyett, hogy a bármilyenné válás forradalmát támogatnád “szavazatoddal”…
Az élve eltemetettség fájdalmas állapot, ami önbizalom-hiányunkból fakad: félünk fejest ugrani az újba, így makacsul ragaszkodunk múltunk megszokásaihoz, hiszen azok – legyenek bár fájdalmasak -, mégiscsak ismerősen hatnak. Ám épp e rutinszerű életforma az, ami elválaszt bennünket a szabadság hozta boldogságtól, e mintákba tapadtan esélyünk sincs megélni az életet – főként pedig újjávarázsolni azt.
A legnagyobb kaland a pillanatról pillanatra való születésé, amely a jelenben enged lubickolni bennünket, a múltban vagy a jövőben való illúzió-utazások helyett. 
Az igazság egyszerű: minden AZ, és neked valójában nincs más feladatod, mint megtapasztalni aktuális AZ-ságodat.
Tapasztalataid persze következményekkel járnak, így bölcs szépséget és fényt hozni magaddal, káosz és szenvedés helyett.
Ám ez még így is csak a felszín – a megélt mélységek (legyenek bármilyenek is) mindenképpen gazdagabbá tesznek, és – egyenesen vagy kerülőkkel -, közelebb emelnek Önvalódhoz.
A mindennapokat átölelő ÉLET legfőbb ismérve a változni tudás. Épp ezért ne hagyd belefeledkezni magad a múlt sérelmeibe vagy bűntudatába – ismerd fel a tanulságokat, és lépj tovább. Ez visz legközelebb téged ahhoz, amit a szíved mélyén keresel…

Cs. Szabó Virág