Lélek-ölelésben

two-children-huggingLélek-ölelésben

Lélek-találkozások. Áramoltatott szeretetenergia, amelyből töltődést és inspirációt nyer mindkét fél, időtlenül.
Nincs kötődés, csak az itt és most varázsa van. Mágikus egymásra ismerés, amely a múltból hozza sugallatait, de a jelenben teljesedik ki, egy mindent magába ölelő összetekintésben.
A Karma nagy úr. Az Új Kor felé haladva pedig a feladat is adott: kibogozni évezredes kapcsolati csomóinkat. Ez történhet bármely síkon – érzelmi, mentális és fizikai szinteken egyaránt.
Nem az a kérdés napjainkban, hogy vajon megérkeznek-e hozzánk színdarabunk elfeledett hősei vagy sem. A felgyorsult energiák közepette nem is tehetnek másképp: betoppannak (ismét) a színpadra, amelyet magunk húztunk fel az évszázadok során. Az sem téma, hogy felismerjük-e őket vagy sem. Valószínűleg igen, ráérzésként feltétlenül. Az azonban már komolyabb kihívás, hogyan kezeljük ezeket a találkozásokat.
A tudatosság magaslatából tekintve elfogadással, megbocsátással, elengedő szeretettel, vagy pedig a régi rossz minták mentén, harccal, háborúval, csatazajjal. Esetleg hagyva csapot-papot, jelenlegi életünkből kilépve áttaposunk egy újnak remélt ösvényre, a tettekben fogalmazva meg lélekszövetségünk örök-idejű pontjait?
Csalóka játék ez. Tudatosság híján könnyen beletörhet a szívünk. Különösen, ha párkapcsolati reményekkel indulunk neki egy-egy karmikus találkozásnak… mert emberi gondolkodásmóddal ez a legfoghatóbb módja a kapcsolódásnak…
Holott a történet nem (csak) erről szól… hanem elsősorban és mindenek előtt a Tanulás lehetőségéről. Arról, hogy emberfeletti ösztöneinket kinyitva, tudatos életvezetéssel haladjunk előre, gyógyulásunk felé, szembejövő lélektársaink üzeneteit megfontolva, a Szeretetbe, Világszerelembe emelkedés útján.
Az ember maga teremti fájdalmait, mégpedig azzal, hogy képtelen a jelenben maradva hálát mondani a kapott ajándékokért. Egy-egy lélek-ölelés megélése a legáldottabb csoda, amelyben részesülhetünk. Ám mit tesz az elme? Máris kombinál – elvár, remél, követel… és emberi fogalmakba csomagolja azt, ami pedig az öröklétre szól… Függőségei, hiányai kielégítésére hívja meg a másikat, aki talán szintén csak boldogságpótlékra szomjazik, így máris születik egy ideig-óráig tartó párkapcsolat… amely a karmikus csomó kibogozásával törvényszerűen kiüresedik. Mert már nincs mit mondani egymásnak…
Becsüld, amit az élet hoz. És figyelj, nyitott szívvel… mert a válaszok úgyis megjönnek arról, hogy mi is a feladat egymás oldalán – és meddig… Az akarás nem tesz mást, mint ólommá fakítja azt, ami aranylétre rendeltetett a tiszta szeretet áramlása által. Szeress, remények és elvárások nélkül – a többit pedig eldönti helyetted az élet, e kavargó, félreértelmezhető energiák közepette.

Cs. Szabó Virág