Látszat-út

Olyan sokat vár a kezdő útkereső a spiritualitástól. Hangzatos ígéreteket, csodákat, látványosságot, cirkuszt. Aztán, megannyi külső tapasztalat, csalódás után kimerülten ébred rá arra, hogy harmóniájának kulcsai “az utcán hevernek”, megoldásai a mindennapok ívein nyugszanak. Ezen a ponton talán megtalálja belső békéjét, tudatosságát: ismét rálép, ezúttal egy másik útra, amely immár a hangzavaron túli csönd világába, befelé vezet. Nagy kalandja ezen mérföldkőnél indul igazán.

A spirituális egó folyamatosan a megtévesztésen dolgozik. Az illúzióteremtésre épít, mert tudja, azzal megszédíthető az ember, aki így elhiszi, hogy a fény küldöttjévé vált, miközben valójában egyre duzzadó, torz énképe által éppen a másik oldalt erősíti. Minden, ami falat húz ember és ember között – ellen-ereje az emelkedésnek. Ami elválaszt bennünket egymástól, és akadálya egységlétünk felismerésének – a sötét erők eszköze evolúciónk akadályozására.

A jelenkor nagyra nőni vágyó, önkéntes prófétái és mesterei valójában bűvészek, akik szemfényvesztő produkcióikkal kábítják el a naivitásába veszett keresőt. A legnagyobb gond az, hogy erről általában ők maguk sem tudnak, hiszen tudatalatti elméjüknek, vagy épp asztrál-lényeknek esnek ilyenkor áldozatul. Legfeljebb óvatosan érdemes közeledni ahhoz, aki túl sokat ígér, és túl nagy hangon szól – az önreklám és a meggyőzni vágyó propaganda sosem az Igazság üzeneteinek átadását mutatja, hanem egy hetvenkedő egó önimádó szónoklatát, amelyben a személyi kultusz születik.

Légy éber: a legfájdalmasabb tanulságok épp a spiritualitás útvesztőiben születnek…