Kapaszkodók?

Foggal-körömmel kapaszkodunk, hogy megtartsuk mindazt, amiről azt hazudjuk önmagunknak, hogy a miénk. Birtokolt embereink és kisajátított tárgyaink által feledjük el – ideig-óráig – kényszeresen azt, hogy milyen kíméletlenül kong bennünk a fájdalmas üresség…
… és miközben szüntelenül keresünk, vakságunkban csak azt nem vesszük észre, hogy épp boldogságunk forrásában taposunk… amely gyönyörű Igékkel biztosítana arról, hogy minden rendben van – ha ezen égi Muzsika nem süket fülekre találna…
Nem a világ rossz, hanem az ember amnéziája erőteljes.
Ébredj fel a gyötrő álomból és ismerd fel – SZABAD vagy és TELJES… az Öröklétben.