Kalitkában

Kalitkában

Mintha lehetnél szabad is… mégsem repülsz.
A kalitka ajtaja tárva, mégis odabent maradsz.
Ilyen az, amikor félsz megélni saját erődet és az Ismeretlent. Biztonságra vágysz, bármi áron – és elhiszed, hogy azt csak kívülről kaphatod meg.
Felismerheted, ha ebbe az állapotba zártad magad, úgy, hogy őszinte vagy önmagaddal. Figyeld meg: nosztalgiázol valami vagy valaki után úgy, hogy gondolatáramod emiatt nem hagy megpihenni az itt és most csöndjében? Úgy érzed, hogy a boldogság csak konkrét keretek között lehet a tiéd, és az élet maga, kusza mindennapjaival az otthontalanság érzésébe kerget?
Az elvágyódás azt mutatja: függőségbe kergetted gyökértelen énedet. Feltételekhez kötöd a boldogságodat, és odamenekülsz mentális világodban, ahol megkaptad vagy álmaid ígérete szerint megkaphatod a “szeretve vagy” érzését. A múltba vagy jövőt idéző vízióidba kergeted magad, a lényeg ugyanaz: lehasítod magad Valódi Énedről, és a fejlődés útjának felvállalása helyett illúziókba száműzöd magad.
Emlékezz: a fizikai síkon semmi nem örök. Így hát, ha efféle múló lehetőségekbe kapaszkodsz, tőlük remélve megváltást – a csalódásod fájdalmas lesz. Légy éber: nem csak emberi kapcsolatok, romantikus szerelmek, különféle szenvedélyek hívhatnak válságba, de a spirituális út is tartogat számodra effajta veszélyeket. Mesterektől, tanítóktól  kapott tanítások – legyenek bármennyire is hitelesek és igazak -,  csak akkor válnak tapasztalattá, ha kész vagy az önállósodásodra, a szabadságod megélésére fordítani azokat; és nem függőségbe lépsz ezen prófétikus, Önmagukra ébredt Szívemberekkel. Mert ha mégis így lenne, nem az ő hibájuk – a te felelősséged észrevenni, hogy kalitkába zártad magad sóvárgó lényed által.
Ha röpülsz, és egyre bátrabban teszed azt – akkor vagy az Utadon.
Ám ha az otthonérzet feltételekhez, körülményekhez, helyszínekhez, emberekhez kötött – a szeretetvágyad túlnőtt a tudatosságodon: bölcs még időben felismerni, hogy az Utad épp nem az Önfelfedezésről, hanem az önkéntes börtönvállalásról szól.
Ha az itt és most, a mindennapok áramában alapállapotod az egyre mélyülő Boldogság – akkor és csak akkor találtál Hazára. Minden más a múlandóság ígérete…

Cs. Szabó Virág