Játék

goddess_gaia1Játék

Magunkba emelünk megannyi terhet – félelmeket, lehúzó gondolatokat és érzelmeket -, amelyek nem engedik, hogy tánclépésben járhassuk az Utat. 
Önbüntetés ez: ahhoz szoktunk hozzá, hogy a szenvedésünk természetes, ezt érdemeljük emberi gyarlóságainkért. Boldognak, önfeledtnek lenni pedig kiváltság… vagy épp könnyelműség. 

Ideje ráébrednünk, hogy téveszmére épül az életünk. Évezredes kondicionáltságunk zár abba a meggyőződésbe, hogy tévedéseinkért, tökéletlenségeinkért szüntelenül büntetés jár. Szégyenünk feledteti el velünk, hogy az ember lehetőséget kapott hibázni, de erőt is ahhoz, hogy ezen tévedéseit felismerje, felülírja, így felszabadítva magát terheltsége alól. 

Játékosan is felfoghatnánk a földi létet – belelátva a tapasztalás nagyszerűségét, amely a szabad akarattal társulva valóban izgalmas “terepasztallá” avathatja a mindennapok helyszíneit. Mi azonban túlságosan azonosulunk személyiségünkkel és annak megnyilvánulásaival, görcsösen komolyan vesszük az élet dolgait – ezért a gyermeki gondtalanság, nyitottság állapotába legfeljebb ritkán engedjük bele magunkat. 
Holott a titok éppen ez: kalandként megélni és tapasztalni a mindennapokat – befelé hallgatózva dönteni, amikor válaszúthoz vezet bennünket az élet. Ha ezt a döntést képesek vagyunk a szív-méhben érlelni, feloldva ezzel magunkban a félelmeket, az utunk egyre áramlóbbá válik, lényünk pedig beleolvad a Boldogság Óceánjába. Kezdődhet a Tánc… (csszabovirag)