A FÉNYPONT – SZELLEMISÉG:
RÓLUNK,
a fejlődni vágyó emberről SZÓL

_MG_7251_l(Alapítványunk alelnöke, Péter fotója.)

A Fénypont azokról és azokhoz szól, akik:

Saját Útjukat, belső szabadságukat, harmóniájukat, kreativitásukat kívánják megtalálni. Önismeretükben mélyülnének. Alkotásra vágynak. Közösségi élményre szomjaznak. Ébrednének, változnának, változtatnának. Tudatosan haladnának fejlődésük Útján.
Hozzájárulnának a többi ember és a Világ pozitív fejlődéséhez.
Mindehhez különböző (általunk megtapasztalt, minden esetben SAJÁT) módszereket, technikákat, lehetőségeket kínálunk, amelyek valóban áttranszformálhatják mindennapjainkat, és új erőket ébreszthetnek bennünk.
Nem követünk semmilyen vallási, politikai, filozófiai irányzatot.
Az Emberben és Öngyógyító Képességében hiszünk.
Mindenkiben ott a MAG – amelyet ha vízzel, fénnyel, szeretettel és bizalommal öntözünk, ragyogó növénnyé varázsolhatunk. Játékkal, örömmel…
Ahogyan
Szabó Virág 
Mandralínia, a harcosok földje I. című kisregényéből készült musical vezérdala is hirdeti:

 Reményünk, hogy Műhelyünk sokak által látogatott “randevúhelyszínné” nőheti ki magát, ahol találkozhatnak az Egy Célért dolgozók.

A Fénypont Kreatív Műhely 2003-ban született, két szárnyaló-alkotó, egy szebb világért tenni vágyó fiatal, Szabó Virág és Csáti-Ersók Péter szívében. Az alapcél egy olyan tágas közösség létrehozása volt, amelyben egymást támogatva alkothatnak olyan emberek, akik az élet bármely területén tevékenykedve, gondoskodni kívánnak egy élhetőbb, biztonságosabb, szeretet-gazdagabb jövő megalkotásáról. A másfél évtized számos tapasztalata azonban másfelé gömbölyítette a Fénypont Műhely tevékenységét (természetesen az eredeti célt nem megtagadva): olyan rendezvényeket, programokat, tanfolyamokat, táborokat, magazinokat, blogokat stb. hívunk életre, amelyek segítenek összekapcsolódni alkotói energiáinkkal, felszabadítják az elfojtott, talán addig fel sem ismert belső erőket, és így, a résztvevőkkel összefogva, csoportokat alkotva dolgozunk együtt – az eredetileg álmodottnál kisebb, ám mindenképpen hatékonyabb lépésekben -, egy jobb világ megteremtésén. Alapítónkkal közös céljainkat elolvashatod itt. Az elmúlt időszak eseményeiről, konkrét megmozdulásairól pedig ide kattintva tájékozódhatsz (felsorolásunk a teljesség igénye nélkül készült).

A GYAKORLATI MÓDSZER

Mi kell a Boldogsághoz? Önismeret. Önszeretet. És megosztani Lényünk Fényét Másokkal…
(Szabó Virág)

Sokan, sokféleképpen fogalmazzák, de abban mindenki egyetért: a jelenlegi világ tragédiája a női (jobb agyféltekés) minőségek háttérbe szorítottsága, elnyomása. Helyette évezredek óta csak erősödik a racionális elme hatalma.
Az elvárások uralkodnak a belső hang követése helyett… Félelmekkel telítődtünk, amelyek “gombnyomásra” aktivizálódnak, és falakat húznak ember és ember közé. Így élünk – helyesebben: túlélünk, ahelyett, hogy odaadnánk magunkat a Pillanat megismételhetetlen Varázslatának… és szárnyalnánk!
DEFINÍCIÓ: Öngyógyítás = a Szárnyaink kibontásában és használatában való erősödés. 

baba

Hol kezdődik a NEVELÉS?
A fogantatás pillanatában (és már előtte). Ezért tartjuk fontosnak a Fénypont-Rendszer egyik első lépéseként a Fénypont Szülői Képzés létrehozását, hogy már maga a felkészülés az újszülött fogadására tudatos és bölcs folyamat lehessen.
A szülői mintákat örököljük ugyan, de van lehetőségünk változtatni azokon, ha úgy érezzük, mi a jövőben másként szeretnénk, mint egykor édesanyánk és édesapánk velünk tette, szintén az ősök mintáját követve…
A mesében ezt úgy nevezzük: megtörjük a családi átkot, és hetedíziglen felszabadítjuk elődeinket, önmagunkat és az utánunk jövőket a hibás, fájdalmat és szenvedést okozó rögzültségek alól… És persze saját Belső Gyermekünk biztonságérzetéhez is elengedhetetlen a boldog belső szülő, azaz ez a tréning mindenkinek szól, aki önfeledt, kacagó gyermekeket és felnőtteket kíván látni a világban.

MÁR FUTÓ KÉPZÉSEINK A TÉMÁBAN:
Szabó Virág rendszeresen, országszerte tart előadásokat (szülőknek, nagyszülőknek, pedagógusoknak) a mese fontosságáról; Fonókat (nőknek és időnként férfiaknak) az élet-csomók élvezetes kibogozásáért, a szülői szerepek hiteles megéléséért… mesefoglalkozásokat gyerekeknek és felnőtteknek… kreatív írói tréningeket és workshopokat minden korosztálynak… MÉHERŐ workshopokat a női önfelfedezés megtámogatására… MÉHISMERKEDŐ foglalkozásokat kamaszlányoknak, saját erejük megtalálásáért… 

Mielőtt az Óvoda és az Iskola elindulhat, lényeges, hogy annak majdani pedagógusai, szakemberei megérezzék saját kreativitásuk határtalanságát, és elengedve téves nevelési beidegződéseiket, megismerjék az emberi-gyermeki természet valódi, öngyógyításhoz és fejlődéshez vezető igényeit. Ezt a folyamatot hivatott támogatni a Fénypont Pedagógus Képzés, amely nemcsak gyakorlati módszereket ad át, de az öngyógyításhoz szükséges energiát is.
(Virág már évek óta tart különféle foglalkozásokat, előadásokat pedagógusoknak és szülőknek, amelyek előkészítői egy tudatosan felépített programnak.)

Fénypont Óvoda és Iskola – amely húszéves korig kíséri a Gyermeket/Kamaszt, megtámogatva őt női energiáinak megtartásában, kibontakoztatásában, miközben hagyja erősödni a férfioldalt is. Az eredmény: Szárnyalni Kész, Tudatos, Elszánt, Célok felé haladni tudó, Lehetetlent nem ismerő, Boldog, Alkotó, Önismeretében Erős Felnőtt… OKTATÁSI PROGRAMUNKRÓL bővebben ITT olvashatsz.

kiralylany

Az, aki életkorából adódóan lemaradt egy különleges, gyermekközpontú iskola mindennapjairól – még mindig ne mondjon le a szárnyalásról!
Női Központunk a női energiák gyógyítására, kibontására ösztönöz
(a férfiakat is, hiszen női oldaluk nekik is van!), amelyek stabil alapját képezik a harmonikus, kölcsönös tiszteleten-szereteten-egyenrangúságon alapuló párkapcsolatoknak. Ha pedig a párkapcsolat rendben van, a gyermekneveléshez nem is kell más, mint saját önismeretünk, önszeretetünk stabilitása (kreatív tanfolyamok, workshopok), és a Mese Gyógyító Hatalma, amely által a (belső) gyermek önbizalmat, erőt merít, és rátalál saját bölcsességére, illetve az örök érvényű Tudásra. Az, aki ilyen belső örömérzetben éli a mindennapjait, hamarosan vágyakozni kezd arra, hogy tapasztalatait, boldogságát megossza másokkal – alkotói részlegünk ebben tud segítséget nyújtani, inspirációval, technikai fogások átadásával, biztonságos közeget teremtve hozzásegítünk ahhoz, hogy merj szárnyalni…
Az Öngyógyítás, majd az Erő Felvállalása a Titok – minderre Inspirációt kaphatsz a Fénypont Kreatív Műhelyben! Nincs egyféle módszer, a pillanatban születő VARÁZSLAT van, amelyet a kibontott, virágzó kreatív elme hív életre és ad át a jelenlévőknek.

INTERJÚ SZABÓ VIRÁGGAL – 2017. december

Meséljünk!

“Az ősi, bölcsességet befelé kereső kultúrákban a mese a(z ön)gyógyítás egyik kulcsának számított. Ha lehangolttá, kedvetlenné, célja vesztetté váltvalaki a közösség tagjai közül, a sámán első kérdése ez volt: mikor kaptál utoljára mesét?
A későbbi Fonó hagyománya is erről szólt: megfogalmazni a megfogalmazhatatlant, és ezáltal felszabadulni, másként értelmezni, újjászülni magunkat. És persze közben hangosan, visongva nevetni, vagy elsírni a felszínre kívánkozó könnycseppeket”. (szabovirag)

Szabó Virág író szintén a fenti kérdéssel fordul az őt megkeresőkhöz, mert több mint tizenöt év tapasztalata azt mondatja vele, a mese és a mesélés valóban rendkívüli erőt képvisel. Ráadásul ez a bensőséges munka csak pozitív mellékhatásokkal jár.

– Sok mesét kaptam a szülői-nagyszülői házban. Ötévesen már természetes volt számomra az olvasás, az írás iránti szenvedély, a kreatív erőim bontogatása. Aktív, alkotó gyerek voltam – mellette álmodozó, idealista -, aki nyaranta színházi előadásokat rendezett, magazinokat szerkesztett, meséket, kisregényeket vetett papírra – így Virág. – Gyakorlatilag (kisebb kitérőkkel) ma is azzal foglalkozom, amivel gyerekként: alkotom, továbbadom azt, amit a szívem súg.

Mindaz, amivel örömmel foglalkoztam az elmúlt évtizedek során, egyre inkább egységben forr össze. Ebből alakult ki és fejlődik folyamatosan a módszer, amivel dolgozom. A módszernek a Gyógyító Mese elnevezést adtam, mert bármihez is fogjak, az mindig a belső képteremtés állapotába lépve, onnan elindulva történik.
Amikor (egy ember vagy) egy csoport leül velem szemben, összekapcsolódom a jelenlévőkkel, megérzem, mire van valójában szükségük. A kapcsolat megszületésének pillanatában már érkezik is az inspiráció: mivel és milyen formában dolgozzunk együtt ahhoz, hogy a szükséges átalakulás megtörténhessen.
Sokan tudjuk, milyen felszabadító naplóbejegyzést írni, kiadni magunkból mindazt, ami – ha ezt nem tesszük -, betegítő feszültségként kövesedik meg bennünk. Ha mindezt szimbólumok és játékos gyakorlatok mentén gyakoroljuk, támogató körben, a hatás igencsak megdöbbentő.
A programokra olyanok is érkeznek, akik alkotás terén analfabétának gondolják magukat, ám a körbe lépve és tollat ragadva, varázsmeséket hoznak világra – rálátva ezáltal mindjárt problémáik feloldási módjára is.
Vagy például egymás élettörténetét vetik – sajátos módszerrel – papírra, anélkül, hogy valaha szót váltottak volna történetük hősével (aki azon a napon épp mellettük ül). A mese meglepő módon hiteles! Sőt, kiegészül éles-szemű “kiutakkal”…
A tudatalatti elme nyitogatása – ami ezen találkozások alkalmával történik -, valóban fantasztikus és mélységesen gyógyító. Ráadásként nem függővé, hanem önállóvá tesz – később is alkalmazható módszer ismerőjévé avat.

Nemcsak az írás, az önfeledt közös játék, a tánc, a csöndben levés, de maga a mesével való munka is sejtszinten oldja a feszültséget és hozza a megoldásokat életünk blokkjaira. A fizikai gyógyulások törvényszerű velejárói ezeknek a mentális, érzelmi egyensúlyba lépéseknek. Nem is szólva arról, hogy a mese, illetve az azzal való munka gyökeresen alakítja át világlátásunkat, személyiségünket, LÁTNI és élni tanít. Megváltoztatja a Kapcsolatunkat Önmagunkkal, Másokkal, a Világgal – felszínre segíti belső bölcsességünket.
Szoktam mondani, nem én gyógyítok (Isten ments’ ettől) – én csak szabaddá teszem az átjárót a Gyógyulni Vágyó és Története között, gyakorlatok és energiák közbeiktatásával. Ő ugyanis csak így válhat saját Élete Hősévé, ha ő vívja meg csatáit, ő ébred rá fontos igazságokra, ő lépi meg a meglépni valóit. Én Bábaként segédkezem a születésénél.

Sokat dolgoztam (dolgozom) gyerekekkel, különböző korosztályokkal – jó hallani egy-egy együttlét után, ahogy a résztvevők hangosan kiabálnak: “én olyan boldog vagyok!” és összekapaszkodnak azokkal, akikkel addig szóba sem álltak. Gátlásos gyerekek önbizalomra találnak, meglelik saját hangjukat.
A felnőttekkel megint más a munka – ott erőteljes, világokat felforgató önismereti barangolásaink vannak, alászállunk a kút-mélybe, ránézünk sose sejtett arcvonásainkra. Természetesen én is teszem ezt, velük együtt, mert a transzformáció nem következhet be anélkül, hogy át ne égetném magam minden egyes történeten, mesén. A hitelesség számomra alapvető.

Hogyne mesélnék a kétéves kislányomnak? Azóta, amióta bizonyossá vált, hogy a pocakomba költözött, minden nap mesélek neki – és esténként a papája is.
A kicsi lány mesefüggő, ez kétségtelen, és most már ő is ontja a saját történeteit, plüssállatai szájába adva azokat. Vagy a szoba közepére áll, és teljes átéléssel, erős gesztusokkal ontja lelkében születő sztorijait.
Mi szüntelenül mesélünk egymásnak. Látom, ahogy nyílik számára a világ, ahogy összeköti a megélt élményeit az olvasottakkal. Sőt, olyan is van, hogy leültet és a tőlem korábban hallott mesét adja vissza nekem, a maga kevert tündenyelvén. Táncba kezdenek ilyenkor a számunkra érthető és nem érthető, magyar és angol szavak – és egy aprócska tündér színes előadásában új értelmet nyernek, valahogy mélyebbet, ősibbet, tisztábbat.

Érdemes mesélni magunknak, egymásnak – örökkön örökké , – mert így felfedezhetők a világ rejtett, fizikai látással láthatatlan, utunkat segítő csodái…

Szabó Virág foglalkozásai: www.fenyhordozok.hu