Engedj el…

Engedj el…

…mindent, ami megtépázza az akaraterődet. A Nagy Döntés előtti pillanatokat éljük, nincs idő már arra, hogy kibúvókat keressünk. Határoznunk kell, hogy beleáramlunk az evolúció fénnyel átitatott forradalmába, vagy pedig a szenvedés mellett végleg elköteleződve, tovább fokozzuk a fájdalmakat, önmagunk – és így környezetünk – számára.
Választ adni egyszerű: “hát persze, hogy boldog akarok lenni” – de miközben ezt hangoztatjuk, hajlamosak vagyunk emberi természetünknél fogva mégis a sötét erőknek figyelmet biztosítani, és nemet mondani a fejlődésre.
Pedig már nem elég intellektuálisan rábólintani az Útra – belső döntést kell hoznunk, amelynek azonnali kísérője a gyakorlati változás. Odaadni magunkból mindazt, ami visszahúz – és teret adni a Szív Örömének.
Milyen csodálatos lehetősége ez az Isteni Tervnek! Boldoggá válásunk által támogathatjuk a Bolygó és az Emberiség felemelkedésének folyamatát. Áldozat ez? Az egónak bizonyosan… Ő ugyanis egyet nem akar: azt, hogy Te Önvalódat éld… és ezért mindent megtesz azért, hogy akadályozzon a Hazatalálás útján.
Nem könnyű ma emberbőrben az élet – ez tény. De tudjuk jól, hogy az erős harcosok a kemény csatákban edződnek… Hinned kell abban, hogy nem kapsz több kihívást a Sorstól, csak amennyit elbírsz… ha felvállalod azt, aki vagy. Anélkül ugyanis nem fog menni: Önmagaddá kell válnod azért, hogy győztesként zárhasd a háborúidat, amely a Lélek és az egó között zajlik…
Amíg áldozatként tekintesz önmagadra – nem számíthatsz másra, mint megalázó körülményekre, és fájdalmakra…
Ám ha igent mondasz saját Erődre, és elfogadod végre, hogy Isteni Sarj vagy: az Élet kitárja előtted Önmagát, és megmutatja a Varázslatot…
Ideje levetni a szürke, koszos gúnyát, és magunkra ölteni a királyi palástot, a koronát… felvállalva a Belső Királyságot, amely mindig is a miénk volt, csak épp megtagadtuk önmagunktól – szenvedésfüggőségünkben…

Cs. Szabó Virág