Előszó az Új Korhoz

Előszó az Új Korhoz

Vakon hinni, amit az ezotéria megszállott hívei hangoztatnak: fanatizmus.
Elutasítani mindazt, ami a fizikai érzékszervek számára tapasztalhatatlan: megint csak fanatizmus.
Valószínűleg e témában is az “arany középút” a helyes mezsgye, vagyis nyílj meg a Pillanat számára! Figyelj, légy éber! Hamarosan észreveszed, hogy valami zajlik a világban, ami más, mint amit eddigi életed során megélhettél. És bizony e változások ijesztőek is lehetnek… egy másik nézőpontból tekintve pedig: varázslatosak…

Az, ami a felkészületlen elme számára rémisztő lehet, hogy semmi nem maradhat a régi (legalábbis az nem, ami illúzió volt az életünkben, illetve a társadalom “játszóterén”). Földünkön ugyanis olyan jelentős energetikai forradalmak dúlnak, amelyek valamennyiünkre hatással vannak, kivétel nélkül. Van, aki már érzi – és széttárja kezeit: “én nem akarok áldozat lenni a Sors kezében”, mások bólintanak: “hát, ez is eljött… tudatosabbá kell válnom” – és ez utóbbi tábor az, aki a tettekbe is átültetve döntését – biztos, hogy áramlóbban, fájdalommentesebben lépheti át az Új Kor küszöbét. Ő az, aki stresszmentesíti napjait – összeköti magát a Természettel, nagy csöndeket teremt önmagában, meditál és búcsút mond önszántából mindannak, ami kacattá vált életében. Lomtalanít a padláson és a pincében, hogy semmi ne terelhesse el figyelmét a jelen pillanatról – egyre tisztábban, befogadóbban tekinthessen a közelgő eseményekre.
Nincs hová menekülnünk, és az ok egyszerű: önmagunk elől hová is szaladhatnánk? Ez az időszak arról szól – és arra inspirál -, hogy tekintsünk végre mélyen Önmagunkba: hol tartunk, mit képviselünk a világban? Azt tesszük e, ami magasabb rendű feladatunk, vagy pedig átadjuk magunkat a 21. század bálványimádatának? Az egónk vagy a Szívünk vezet? A birtokvágy vagy pedig a Szeretet árama az, amire rábízzuk magunkat?
Változnunk és alakulnunk kell, mert csak negatív gondolataink, érzéseink elengedésével, áttranszformálásával léphetünk Önvalónk egy magasabb szintjére, amelynek lényege a Szívközpontú élet. Itt az ideje meggyógyítanunk magunkat – mert már tudósok által is bizonyított tény, hogy mindaz, ami beteggé tesz bennünket, első körben a fejünkben születik, gondolat formájában – most azonban megszabadulhatunk e téves gondolatmintáktól, hogy végre azt tehessük, amiért a bolygón vagyunk.
Ezen a folyamaton át kell esni. Aki ellenáll, és megúszni szeretné – annak fájni fog. Az, aki nyitott elmével és nyitott szívvel fogadja az elkerülhetetlent – odaadása révén, átesve a kellemetlen méregtelenítési szakaszokon, megkapja méltó jutalmát: a boldogságot.
Nincs tehát semmi gond Veled, ha úgy érzed, felgyorsult az idő – mert így van. Az is természetes, hogy belső hangod tombol minden igazságtalanság és hamisság hallatán, és egyetlen vágyad végre csak azzal foglalkozni, ami Te vagy. Egyre erősebb az intuíciód, ugyanakkor míg ez bekövetkezik, a böjt mellékhatásaival kell szembenézned: fáradtság, kimerültség, feszültség, idegesség, melankólia, levertség. Hangulataid úgy hullámozhatnak, akár a viharos tenger – váratlan dühkitöréseid lehetnek, türelmetlenné és követelőzővé válhatsz környezeteddel szemben.  Mindez csak azért van, mert az elengedés rítusa ellen tiltakozik az egó – mindent elkövet azért, hogy továbbra is a markában tartson Téged, ezért igencsak megnehezíti az egyébként is kihívásos erőpróbát.
Ha nem a szenvedés mentén szeretnéd megélni ezt a folyamatot, egyet tehetsz: tudatosan dolgozz magadon – azaz odaadással ess túl azon, amin mindenképpen át kell evickélned. Tedd magad pozitívvá, győzd le félelmeidet! Légy türelmes, alázatos, és sajátítsd el szívedben a mottót: “Minden úgy jó, ahogy van. Ezen át kell esni. Minden fájdalom elmúlik egyszer…”. (Mert várhatsz napokat, heteket a fogorvos felkeresésével, de mennyivel bölcsebb felvállalni az elkerülhetetlen foghúzást, minél előbb!)
Ne ijedj meg, ha idáig békésnek tűnő emberi kapcsolataid felkavaródnak, vagy egyszerűen csak véget érnek. Ez természetes folyamat, hiszen ha Te felvállalod a megtisztulást, és a másik nem – közöttetek akkorára tágul a szakadék, hogy nem lesz mondanivalótok egymás számára, vagy egyszerűen képtelenek lesztek megmaradni egymás közelében. Egy olyan időszak ez, amikor minden megoldatlansággal szembe kell nézni. A múlt visszahúzó árnyainak búcsút kell intenünk – és csak azt bölcs megtartani életünkben, ami pozitív ébredésünket szolgálja. Már tapasztalható jelenség: vulkánként tör felszínre az emberben az, amit addig elfojtott magában, vagy amivel egyszerűen szembesülnie szükséges.
És ez jó! Értünk van – azért, hogy véget vessünk pesszimizmusunknak, negatív életlátásunknak – és megtanuljunk végre tisztán örülni a Pillanatnak. Igen ám, de ez nem érdeke az egónknak, aki szenvedni akar. Ő az egyetlen ellenségünk – a bennünk szüntelenül duruzsoló ellenfél, aki olyan üzenetekkel traktál, mint: “úgysem tudod megcsinálni, te ehhez kevés vagy”, vagy “győzd le a másikat, két diadal nem fér meg egymás mellett”, vagy “mi ez a kamu a szeretetről? a világ eddig is működött, ezután is fog” stb.
Tárd ki a szíved – válj elfogadóvá, pozitívvá, örömteljessé… Ismerd fel a másik emberben Önmagad arcát, és szeresd! Csodát fogsz tapasztalni: szíved megnyitásával bevonzod az embereket, és megtelik áldással az életed…
Az Új Kor lehetőség, amellyel bölcs valamennyiünknek élni – mert egyébként sincs más választásunk, ha boldogok szeretnénk lenni…

Cs. Szabó Virág