Egységben (2009)

EGYSÉGBEN (2009)

Az emberi ego „vallása” az elszeparáltság, a birtoklás kényszere.  Az ego által vezérelt ember a gyanakvás láncait csörgeti; nem bízik senkiben, hiszen tudja, benne sem bízhat senki. Mert a szeretés benne még nem felvállalt eszme, főképp pedig nem gyakorlat. Az egojában élő ember vadász és vad egy személyben – örökös menekülésben és bujdosásban van, miközben akaratosan igyekszik szétfeszíteni a saját maga által épített börtön rácsait. Hiába… Az ember, akit az egoja hajt mindennapjaiban, képtelen csoport részévé válni, mert ellenséget lát minden mosoly és ölelés közvetítőjében. Számára a világ összeesküvés-elmélet, mert elhiszi, hogy oly fontos szerepe van emberi lényként e bolygón, hogy titkos ügynökök hada lesi minden mozdulatát. Az ego-ember fél. Tetteinek, érzelmi és gondolati világának motiválója a rettegés. A teremtő félelem. És legjobban mégis attól tart, hogy egyszer „lebukik” bizalmatlanságában – és kiderül, legfőbb ellenfele: Önmaga.

Az Új Kor új viszonyulásokat kíván.  A közelgő Aranykor embere már a Szeretet Követe, aki a csoportos összetartozás eszményét élteti. Keresi a lehetőséget az összefogásra, mert ő már nyitott Szívében érzi, együtt vagyunk igazán erősek. Nem birtoklásra tör – a megosztás öröme táplálja napjait. Boldog, ha adhat, és köszöni, ha elfogadhat. Közösségben gondolkodik, és bízik akkor is, ha néha oka van a gyanakvásra. De tudja, a megbocsátás oldó ereje által a legsötétebb arc is kitisztulhat. Nem fél veszíteni, mert vallja, a szeretet mindenkoron gyógyító. És megingathatatlan a hite abban, hogy minden embertársa, akivel találkozáshoz segíti az élet – Isten által küldött segítője, tanítója az Úton…
Egy csoport akkor működik, ha egységét Szív-emberek összekapaszkodása adja. Ha egyszerre dobbannak, egyszerre lépnek, és erejüket, tudásukat, tehetségüket összeadva járják a közös ösvényt – Egy cél felé tartva. Világszerelemben. Erre persze fel kell készülni, fel kell készíteni egymást (meg kell szelídíteni az egot, ki kell tárni a szívet). Azok, akik nem érettek e „szárnyas” misszióra, a tudatos tréning során úgyis kiválnak a közösségből, meghagyva a szabadságot azoknak, akik az Egy eszményét követik. Ez a természetes kiválasztódás törvénye – hagyni kell megtörténni, akkor is, ha esetleg sérülésekkel jár a felekben. (Mert a szeretet az, ha engedjük a másikat a saját útját járni, akkor is, ha az a miénktől különbözik, vagy esetleg nem elfogadható irány, számunkra…)
Tudatossá lett szív-emberek csoportja nem ismeri a gyanakvást, a hatalmi harcokat, a pletykát, a rosszindulatot, az irigységet, a kárörömöt… Ezek az ego kicsinyes játszmái; az ön-és emberszeretettől hajtott ember nem táplálja ezeket a fogalmakat. Ő tudja, ha a csoport egyik – bármelyik tagja – tudatosságra ébred, aranyfényével bevilágítja a teljes közösség életét. Aki emelkedik – emel másokat is, így segítve őket a fejlődés útján. A csoporttagok EGYÜTT, egymással szoros összefonódottságban, empatikus kölcsönhatásban változnak, vívják földi harcukat – egy magasabb eszményért. Erőt, hitet, bizalmat merítenek a másik közelségéből, és ezt hűségükkel köszönik. Karmatikus blokkjaikat egymás között feloldják, és a jelen tiszta forrásából merítve szemlélődnek: merre kell haladniuk épülésük érdekében úgy, hogy közben ne okozzanak kárt a másikban. Így válnak egy idő után az érzelmileg összekapcsolódottakból elvárások, előítéletek nélküli, egymásra számítani tudó Harcostársak – Fénytestvérek, akiket (egy bizonyos tudatossági szint felett) már nem lehet leteríteni múlékony játszmákkal, szívbéli egó -forradalmakkal.  Mert ők már egy istenibb célért erősítik a szövetséget – a világ jobbításáért. Mozgatójuk az alázat, a Szolgálat, amely az egekben fogan, és nem a földi mindennapok körforgásában, a karma-törvényben. A felszentelődött Szeretet-harcosok minden lélegzetvételükkel az Egyet segítik, emelkedése útján… hálásan, boldogan.  Önzetlenül.

Cs. Szabó Virág