Egó-csapdák 2.

Erősítene a fizikai világban való boldogulásunkban, ha felismernénk és elfogadnánk végre: minden ember ugyanazzal a láthatatlan démonnal küzd, csak épp az ellenség megjelenési formája, és harcaink megnyilvánulása különböző. Egyikünk sem különb: valamennyien tapasztalni, tanulni és ezáltal fejlődni érkeztünk a Föld nevű bolygóra.

Az, hogy aktuálisan mit élsz Te, és mit élek én – lelkünk választásának és munkánk tudatosságának a függvénye.
Ha a Szeretet Törvényét működtetjük az életünkben, az adott inkarnációra szóló küldetés teljesítése támogatottá válik, és életünk spirálisan halad felfelé: egyre közelebb jutunk Igaz Önvalónkhoz. Ám ha szembeszállunk az Isteni Tervvel, egyre több szenvedést hozó karmát gyűjtünk, amelyek feloldási lehetősége a jövőre tolódik, vagy akár egy következő életre.

Nem vagy kevesebb és nem vagy több, mint más: egyéni feladataink vannak, amelyekkel előbb-vagy utóbb valamennyiünknek szembe kell nézni, ám azt a lelkünk dönti el, hogy mikor és milyen formában kéri a tanítást.
Ezzel persze csak óvatosan: nem a személyiségünk, nem az egónk határoz, hanem a fizikai testben való leszületésünk előtt a Bölcs Lélek, aki nem más, mint valódi lényegünk. Ő az, aki tisztán látja, mit kell vállalnunk aktuálisan ahhoz, hogy eredményesen haladhassunk az Úton. Minden életre kiosztódnak feladatok, amelyeket ha sikeresen teljesítünk, az emelkedés a jutalmunk; ha pedig elbukunk, a lecke előbb vagy utóbb, de mindenképpen visszatér hozzánk, egyre nehezítettebb formában.

Aki ébredezik, talán már sejti, hogy a sikerért meg kell dolgozni: semmit nem kapunk ingyen. A tudatos életvezetés módszereinek elsajátítása nélkül nincs tartós harmónia (nem kell spirituális szemlélettel bírni ahhoz, hogy ezt elfogadhassuk).
A befelé haladó úton való boldogulás összetett önfegyelmet kíván: fizikai, érzelmi és mentális síkon egyaránt tréningeztetni kell magunkat ahhoz, hogy helyt tudjunk állni a fejlődéssel járó kihívások közepette. A meditáció, a gondolatreform helyes működtetése, a fizikai edzés, és a belső blokkok oldása elengedhetetlen ahhoz, hogy a kinti és a benti világban egyaránt boldogulhassunk, ami nagy erőpróba, de közben varázslatos lehetőség is egyben. Mindenesetre megúszni hosszútávon nem lehet: főként az Új Kor felé közeledve a stagnálás a legkomolyabb tévedés, amit önmagunkkal szemben elkövethetünk.

Aki előrehaladott állapotát éli – az már többet dolgozott a fejlődésért, mint más; ennyi a különbség. Ezen az úton nincs “szerencsés lélek”, vagy “sors kegyeltje” – csak olyanok vannak, akik felvállalják a gyakorlati változásokat, és tették ezt már talán a múltban is; és olyanok, akik nem.
Az Univerzum Törvényei igazságosak – hitelesen tükrözik, hol tartunk éppen önmagunkkal. És ha nem tetszik a tükörkép – íme a jó hír! -, változtathatunk! Bármikor. A világban való boldogulásunk milyensége kizárólag saját döntéseinken múlik, minden síkon.

Mások önmagad fölé helyezése vagy irigylése helyett hagyd inkább, hogy a jelenlét energiája inspiráljon! Tekints a tükörbe és dönts az irányaidról! Mert a vetélkedés, a haragszomrád-irigységből növekedő történetek az egó duzzasztását eredményezik, nem pedig a fejlődés ragyogását keltik életre benned…
Szeress, inspirálódj és inspirálj – a többit bízd az Univerzumra! Így jutsz el a Boldogság Örökfényű Világába.