Egó-csapdák 1.

Nagy játékos az egó: ravasz és szemfüles.
Azonnal beavatkozik, lecsap Rád, amint egy keskeny rést észlel tudatosságodban.
Eszközei pedig annyira kimunkáltak, hogy észre sem veszed: máris a csapdájába estél. Kijönni belőle már nehezebb…

Nem ellenség – hanem szelídítésre predesztinált vadállat… Ha táplálod erejét, felfal, ahogyan elpusztítja körülötted a világot is; ha azonban tudatos idomítással hű szolgáddá teszed, alkalmazkodó együttműködésben könnyítheti mindennapjaidat…

Ne félj tőle! Fogadd el a meglétét; légy vele könyörületes, igazságos, megbocsátó és leginkább: következetes!

Minden, ami elválaszt a másik létezőtől – alá-vagy fölé-helyez Téged társadalmi, fizikai, érzelmi, mentális, szellemi rangban, státuszban -, egó által diktált hetvenkedés vagy önsajnálat.
Csak az Egyben dobbanva éled valódi Önmagad, fényösszeolvadásban mindenki mással.

Az egó hangos, dicsekvő, vagy épp ál-szemérmes, ál-alázatos játszmákba csábít, miközben az energia – ha éber vagy és bölcs – leleplezi önmagát: ha képes vagy olvasni belőle, felismered, ki az, aki Szívéből szól, és ki, aki saját színpadán épp “szentet” alakít, valósághű jelmezben.
Megérzed, ha tiszta az elméd és nyitott a szíved, hogy kinek a megnyilvánulása őszinte, és ki az, aki csupán hatalmi játszmáit bonyolítja lelki érettség, finomság  átmeneti látszatát keltve.

Emlékezz: folyamatos a harc illúzióvilágunkban az energiáért.  Az emberek győzni akarnak, és ebben az eszköz – így hiszik eltévelyedésükben -: áttaposni másokon, csökkenteni azok értékét, akiknek valódi nagyságától visszariad a bizonytalan létező. Ha pedig e félelem – tudatosan vagy tudattalanul – teret kap az elmében, megindul a hadjárat, amelynek eszköze sokféle lehet: leginkább nyílt támadás, rejtett manipuláció, fekete mágia (negatív gondolati támadás), vagy épp mosolymaszk mögé rejtett sötét taktikázás az irányításért.

Meg kell értened, ha a valódi fejlődés a célod:  a félelemből születik minden, ami később fájdalmat és szenvedést okoz.
És meg kell érezned azt is, ha a másik erejét gyöngíted, csak megvakult önmagadat vezeted a bukás felé.
Mert a Sors bumerángként juttatja vissza hozzád az általad küldött üzeneteket…

Az igazi győzelem az, ha saját gyengeségeink fölé emelkedve szeretni tanulunk.
Alázattal mosolyogjuk meg egónk remegő sejtéseit, miszerint a másik embernek vannak velünk szemben erősségei, hiszen reinkarnációs utazásai során arra az irányra fókuszált, amelyikben jelenleg kimagasló: megdolgozott a sikerért, bármely életterületről legyen is szó.

Az pedig, hogy Te épp azon területen esendő(bb) vagy, egyre buzdítson: hogy figyeld őt, és tanulj általa, így a jövőben e kisebbségi komplexusod útnak engedheted…

Az energiát versengésre tékozolni időhúzás, hiszen ezen egó-tulajdonság nem a célod felé visz, sőt! letérít az Útról, rossz karmát teremt köréd.  Amiért a múltban megdolgoztál – az (és csakis az) a Tiéd.
Érdemes (volna) az önfejlesztésre fókuszálni, a másik ember gyengítése helyett, hogy a jövőre készülve áramlóbbá és tisztábbá tehesd haladásodat… Ez a bölcs taktika, nem a győzelem vágyának újabb és újabb megfogalmazása e múlandó, földi életben.