Bátorság

The Hunger GamesBátorság

Az önmagunk fölé emelkedés rítusai hozzák el a belső, rendíthetetlen önbizalmat számunkra. Ismételgethetünk mantrákat, azok lehetnek a tudatosodás segítői, ám vélt határaink tágítása nélkül nincs fejlődés. A “sült galambra” persze lehet várni, de nem érdemes, mert a világon senki nem tud szembeszállni belső démonjainkkal, csak mi magunk. Az időhúzás így nem más, mint az egó hatalmi pozíciójának kényszeres fenntartása, lehetőség arra, hogy továbbra is a gyengeség látszatát éltetve felelősséget háríthassunk, benne maradhassunk a gyerek-és áldozatszerepben. Ennek azonban ára van, méghozzá a mélységek nélküli öregedés, amelynek során lemaradunk megannyi csoda-pillanatról, hiszen az az önmagukat felvállaló hősöknek jár csak, nyitottságukért és bátorságukért… (csszabovirag)