Átölelem a félelmeimet – részlet

Emberi párbeszéd az Új Kor hajnalán – részlet Cs. Szabó Virág rendelhető kisregényéből

Olvasói visszajelzés: “Olyan, mint egy erős, intenzív terápia, ami önmagammal szembesít, felszínre hozza az elfojtásaimat, és segít kilépni a hazugságköreimből”.

“- Jól sejtem, hogy eleged van?
– Túl sok a próbatétel mostanában. Nincs türelmem hozzájuk. Elfáradtam. Mégis itt vagyok… Miért?
– Tudod a választ, amikor nem falaz el tőle a félelmed.
– A tapasztalás?
– Kérdezed, vagy mondod?
– Kimerültem. Felgyorsult körülöttem és bennem minden. Nem vagyok biztos abban, hogy helyt tudok állni. Nem vagyok biztos abban sem, hogy elég vagyok az élethez. Félek.
– Nem bízol önmagadban…
– Nem bízom önmagamban… Mindent megpróbáltam… Úgy érzem, hogy tényleg mindent… De időről időre rám tör valamiféle szorongás… Mintha fogyna az erőm… Halványul a hitem… Nem tudom… Te miben hiszel?
– Néha semmiben. Máskor mindenben. De a szívemben tudom, hogy ki vagyok, és mi a feladatom. Csak épp a félelmeim ideig-óráig megvakítanak, elveszik tőlem a látás képességét; és olyankor azt hiszem, sőt, van, hogy elhiszem: sötétségbe borult a világ… Holott csak én zárom el magamtól a világosságot. Elfüggönyözöm a szívablakomat, és azzal ijesztgetem magam, hogy a külvilágból kifagyott a fény…
– Miért teszed ezt, amikor tudod az igazságot?
– Olyankor nem tudom.  Amnéziába ringatom magam. Érdekes, kettős állapot ez: amikor a lelkem lobog, áradó szeretet van bennem, és TUDOM, hogy minden rendben van. Aztán… az elmém elkezd bolondozni velem, és én belemegyek a játékába. Miért? Fogalmam sincs. Talán, mert valahol még mindig imádok szenvedni, és felvállalás helyett inkább az önsajnálatot választom… Azt az állapotot, amikor kimondhatom, hogy áldozat vagyok, bábu az Univerzum, vagy Isten kezében… és ilyenkor élvezem, hogy nem kell felelősséget vállalnom a sorsomért. Könnyebb így lenni, sebeket nyalogatva, még akkor is, ha tisztában vagyok azzal, ez az átmeneti kábaság később megbosszulja önmagát. A „macskajaj” tünetei nem mondhatók éppen kellemesnek.”