Áramlás

Áramlás, fényfürdő a Szívben. Akárhogyan is, szép ez az élet, amit választott szerepünkben végigjátszhatunk.

A hála nap mint nap bekopogtat az ajtómon – beengedem. Ünneplünk, mindhalálig, és azon is túl… A fizikai érzékelés korlátain egyre inkább túlnyúlva köszön(t)jük az Új Napot…

A szemébe nézek, csillan benne az Élet – és e pillantás átalakít: bizony, a Szeretet efféle erőket mozgat. Ő Az, tudom, mindig is így volt. A Kedves, aki táncba ringat a szivárványon. Férjem, szerelmem, barátom, testvérem. Igaz tükröm. Áldás, ahogyan mellette az önvédelem páncéljai elolvadnak, és nincs már más, csak az áhítat. Odaadás – egy másik Isten felé, aki velem Egy.

És MOST… Átölelem az egész világot, és benne minden Embert…
Köszönöm, hogy együtt varázsolhatunk… együtt dobbanthatunk a táncparketten… egy ritmusra. Ez a megbocsátás útja: az összefogás. A Világszerelem, amely minden létezőt mozgásba hív.

Meddig tart a jelenlegi útszakasz? Nem számít… készen állok bármire, mert már tudom… MÁR TUDOM… a kaland, amely a Szívben születik, örökre szól… és e fényes inspiráció minden lépésünket végigkíséri… Élni, és megpihenve egy új életbe átsétálni egyaránt jó…

Cs. Szabó Virág