Add fel…!

Add fel…!

Feladhatnád a védekezést, mert nem tudsz haladni az életedben mindaddig, míg hárítással vagy épp önostorozással eltolod a felelősségvállalás lehetőségét önmagadtól. Mindegy, hogy kifelé másokat vagy befelé, saját lényedet okolod megtörtént drámákért – az igazság az, hogy mindkét út a rombolásról és a menekülésről szól. A felnőtté válás azt jelenti, hogy megbocsátod és elengeded a múltat, teljesen. Tanulságok sorát emeled a tenyeredbe, és hozzájuk hajolva, nyitott szívvel fogadod azok megsúgott üzeneteit, és hagyod, hogy ezek a jövő kitártsága felé vezessenek.
Hibáztál, bántottál – na és? Akkor és ott a félelmeid vezettek, ennyi az egész. Minden érintett fejlődhetett az élmény által, ha nem a struccpolitikát, vagy a negatív bujdoklást választotta. És ha a tanulás még nem történt meg, egy nap megadathat a tisztán látás képességének felvállalása.  Aki tanulni kész – az magához vonzza az élet ajándékait, akkor is, ha korábban már megtépázta az élet.  A gazdagság a tapasztaltságot jelenti, azt, hogy az emberi létforma hepéire és hupáira egyaránt képesek vagyunk felülről rátekinteni, és megérteni mindazt, aminek bölcsességét egónk sérelmei – gyengébb állapotainkban -, hajlamosak elrejteni előlünk.
Soha nem késő megnyílni… Mindig van lehetőség a megbocsátásra…

Cs. Szabó Virág