A varázsló

Ha tudod, és szívedből hívod a csodát, bizonyosan megérkezik.
Ám ha belső és külső passzivitásod megfoszt az élet megélésétől, ne reméld, hogy az álmaid teret kaphatnak: lemaradsz a nagy kalandokról. Ha szétnézel mindennapjaid színpadán, és üres, sivár látvány fogad, ráismerhetsz gondolkodásmódod egyhangúságára, “fejbéli” megkövesedésedre.

Az élet törvényszerűsége a mozgás, a változás.
Ha Te barikádokat vonsz magad köré,  és kívülről várod a megváltást, ahelyett, hogy nekiindulnál az ismeretlennek – ezt a mozgást, ezt a változást merevíted állóképpé egy félelemtől reszkető állapotodban. Természetesen az Univerzum erre a rezgésre reagál, ezzel máris további kietlenséget csempészve életedbe.

Amit fontos megértened: nem tudsz nem teremteni. Amire a figyelmed irányul, amit az elmédben gondolatként újra meg újra megforgatsz, folyamatos erősödésben van – tudatos vagy tudattalan – tevékenységed által. Ha pedig kellő sűrűséget kap az adott gondolati minta, máris valósággá válik a fizikai érzékszervekkel tapasztalható világsíkon is.

Most pillants az életedre: működik? azaz harmóniában táncolod végig a napokat? Ez esetben a gondolataid fénylőek,  elsajátítottad az egyik nagy Univerzális Törvényt.
Ám ha élményeid fájdalmasak, inspiráció nélkül valók, aggodalom-teljesek és szomorúak: valamit rosszul csinálsz…

El kell engedned a “bűnbakkeresés” rögeszméjét akkor, ha valóban boldogságra vágysz. Az irányítás ugyanis kizárólag a Te kezedben van. Te vagy a felelős mindennapjaid minőségéért, senki más. Varázsló-létünk felvállalása az egyik nagy lépés a befelé vezető Úton.