A folytatás

Haladni kell, mindig csak előre. Szerepeken, életeken edződve. Útközben újra és újra megválva attól, ami már elavult; és csiszolva azt, ami érni vágyik bennünk.
Meddig tart a jelen történet? Amíg lelkünk választotta. Amíg úgy szolgál az aktuális “kosztüm”, hogy az a fejlődésünket megtámogassa. Ha pedig elnyűttük ezt a “ruhát”, elég egy sóhaj, és lényegünk máris továbbröppen egy következő állomás felé…
Szeress, sokat. Mert akkor teljesítheted be földi küldetésedet… Minden más – az elválás, a búcsú, a gyász -, törvényszerű… Ám ha a lelkiismereted tiszta, és nyugtázni tudod magadban: “megint haladtam” – a kígyóbőr, amelyet magad után hagysz, bár elkopik, majd a körforgásban áramolva Földanyánké lesz – a lelked boldog mosolllyal simogatja gyógyultra a veled kapcsolatban állók megsebzett szívét… És akik itt maradtak, így tudni fogják (ha önzetlenségük teljes feléd), hogy immár magasabb régiókban táncolsz a Szférák Zenéjére… az újabb álarcosbálig.

Cs. Szabó Virág