A csönd hatalma

A csönd hatalma

A spiritualitás nem azt jelenti, hogy divatos könyvekbe burkolózva kizárod magad a Valóságból. Még csak nem is hangzatos előadások fanatikus látogatásáról szól. A spirituális út – ha őszinte -, olyan, mint egy ima. Befelé fordulásra hív, és őszinte önszembesülésre. Változásra és tudatosodásra inspirál. Egyre mélyebbre húz a Szívedben, miközben elméd akarnokságát, egód törekvéseit áttranszformálja fénnyé és alázattá. Ha nem így van – lehetséges, hogy eltévedtél…

Nem kedvez az ébredezés folyamatának mindaz, ami ma ezotéria címszó alatt “fut” a világban. Sok a csalódás, mert számtalan az ál-próféta és az ál-guru. Médiumok és jósok “osztják az észt”,  negativitással és tudatlansággal permetezve a hiszékenyeket. Az Igaz, Tiszta Út nem keresett, mert dolgozni kell rajta, és nincs körülötte túlságosan nagy felhajtás. Áramlik csendesen, és így könnyű nem felfigyelni rá a melldöngető sztárirányzatok mellett.

Egyre több az ébredező – ám megannyi veszély les rájuk: lepkehálóval próbálják befogni őket a spiritualitás megtévedt, gazdagodni vágyó apostolai. Az Igazság persze mindig győz, és a leleplezett hamisságok sorozata után nem meglepő, ha a kereső ismét visszazárkózik autisztikus világellenességébe. Óvnunk kellene magunkat az elvakult követéstől. Fontos megtanulnunk hallgatni megérzéseinkre, ám erre nem ad más lehetőséget számunkra, csak a Csönd. Az üresség e befogadó állapotába pedig a meditáció vezet, lépésről lépésre, kitartó, szorgalmas gyakorlat árán. Ezt megúszni senki nem tudja, aki igazán fejlődni akar.

A jelenkor egyre kaotikusabb világában nincs fontosabb teendőnk a belső csönd megteremtésénél. Kikapcsolni az örökké duruzsoló hangot az elmében – kihívás ugyan, de elérni nem lehetetlen. Döntés kérdése, majd rendszeres gyakorlásé. Minden csoda a kis lépések rítusai során teremtődik, elkötelezettségünk, szorgalmunk, befogadásunk, hitünk jutalmaként. Az, aki nem hajlandó változni, e misztikus belső zarándoklat kikerülésével sokat veszít: nem tapasztalhatja meg az önbecsülésből származó önszeretet varázsát. Merthogy a tiszta önbizalom “bölcsői” a megvívott csaták – a valóra váltott álmok.

Futhatsz, menekülhetsz, de a napok múlásával csak a szenvedésedet erősíted. Aki bölcs – lelassít, megpihen, és befelé figyel – válaszra várva. A csöndben mindig megérkezik az útmutatás: merre és hogyan tovább? Figyelj!

Cs. Szabó Virág