Diktátor

Elengedhetnéd végre mindazt, ami – a múltba kötve – fájdalmat okoz.
Szükséged van rá? Emlékeztetlek: legfeljebb az egód igényli, hogy általa áldozatként definiálhassa önmagát.

A neheztelés, a harag, a bűntudat mind elme-eszköz arra, hogy távol tartsa a Lelked a felébredéstől: figyelemelterelő-hadművelet, amelynek Te csak a vesztese lehetsz.

Fogadd el, hogy bárki tévedhet.
Követünk el hibákat – ez törvényszerű! -, mert míg az egó irányít, az áramláson – amely bölcsességünk felszínre hozója – kívül állunk.
Olyan sok az ok a tévedésre, de mind elme hozta helyzet: milyen szép, hogy mindez természetes segítője tanulási folyamatunknak.

Mindketten – Te és a másik ember – a Félelem áldozatai vagytok.  Korábbi tapasztalatok, megkeményedett gondolatcsomók blokkolnak haladásotokban, ezzel elválasztva Benneteket a Szeretet-Döntésektől. Automatikus reakciók ezek, gombnyomásra aktivizálódnak és addig növekednek, míg energiát adtok számukra.

A másik ember nem azért bánt vagy tapos beléd, mert rosszat akar – hanem mert reszket a sötétben, és saját tükörképére dühös. Miután azonban Te, mint utazótársa épp szembe jössz az Úton, és emlékezteted őt adott gyengeségére – természetes, hogy ellened tör ki, hiszen belső rettegését a lényed mozgósítja, és ez nem épp fájdalom-és szégyenmentes folyamat.

Ha valaki beléd rúg – önmagát bünteti. Csak az önszeretet hiánya képes szenvedést és igazságtalanságot generálni a világban…