Világszerelmesen

women_and_nature_e3Világszerelmesen

A Kitágultság Misztériuma, amikor lángokban a Szív, és nincs különállás; bármerre tekint is a szem, a Világ Egységben ragyog. A Világszerelem fókuszmentes, személytelen, aranyfényű áramlás, amely végigsimogat mindent, amivel vagy akivel találkozik, de nem ragad le és nem keres kötődést – csak VAN. Lobog, gyógyít, vágyak nélkül. Nem tud nem áradni, ez nem akarás kérdése: megszületett, és hatást gyakorol mindarra, ami körülveszi. Tisztítja, emeli fényével az egész Mindenséget, anélkül, hogy ez bármilyen erőfeszítést kívánna tőle. Ez az az állapot, amely egyre inkább állandósulva megrengethet Eget és Földet; ez az, ami a személyiség határain felülemelve a benne lubickolót, bearanyozza a Létezést. Istenivé avatja az embert, és bizonyítékot hoz: nem vagy más, és nem is voltál más soha, csak maga a SZERETET. Ami pedig ezen túl van: illúzió, szemfényvesztés, elme-trükk… Kockázatos Szerelembe emelkedni a mai világban. Még sincs más lehetősége az emberiségnek az önmegváltásra, a felemelkedésre. Ha fejest ugrunk a Pillanat Csodájába, megértjük: így válhatunk sebezhetetlenné… A Szívben fogant VilágSzerelem a kulcs az Istenesüléshez.
(csszabovirag)

Csönd

4-730_Silence_hdCsönd

Nem kell sietned sehová. Éld meg a pillanatot a maga teljességében, és ráébredsz: mindig is otthon voltál.

Cs. Szabó Virág

Eszmélés

child-thinking

Eszmélés

Egy ideig ringathatja illúziókba magát az ember, elhitetve saját elméjével, hogy a külvilág a felelős a szenvedéseiért. Projekciói mentén egyre több ellenséggel gyarapodik így az élete, miközben a belső ostor fülsértően pattogtatja: “a világ  fájdalmas, igazságtalan hely, amit lehetőleg túl kell élni… szegény, tehetetlen áldozata vagyok ennek a romlott világnak…”.
Aztán – általában katarzis vagy inspiráció hatására -, ha elkötelezett mélyüléssel, és nemcsak divatirányzatok hullámaira ráfeküdve, elindulunk az önismereti úton, az ébredezés is kezdetét veszi, és egyre inkább rálátunk: a világ csak azt tükrözi, ami bennünk van.
Lehet szembeszállni ezzel az igazsággal. Mégis, bölcsebb teret adni neki, hogy bizonyíthasson: alakítsunk hozzáállásunkon egy régóta nem működő helyzetben, kapcsolatban, és megtörténik a varázslat.
Mindaddig ugyanis, amíg kényszeresen megváltoztatni akarjuk önmagunkat és egymást, nincs és nem is lehet más, csak háború az elvárások sortüzében. Abban a meglepő pillanatban azonban, amikor rávirágoztatjuk a másik emberre szívünket, megadva neki az esélyt, hogy olyan legyen, amilyen éppen lenni tud – a transzformáció kezdetét veheti. Ez a női energia gyógyító erejének kulcsa. A megengedő, befogadó, szemlélődő, gömbölyű figyelem… az egyetlen, ami az ólomból kiszeretheti az aranyat. Ezen a ponton pedig ráeszmélünk: a szeretet valóban az egyetlen mód és lehetőség a tartós gyógyulásra, a szabadulásra a múlt sérelmei alól.
A tudatosság azt jelenti, hogy játsszunk, kalandozunk az élet hozta élmények mentén. Ha szembejön egy esemény, rácsodálkozunk, és kiolvassuk tanító üzenetét, majd mindennapjainkban is elültetjük tanulságait. Elfogadjuk azt is, ha hibázunk, tévedünk – mert tisztában vagyunk azzal, hogy a fejlődés útja ilyen: tapasztalásalapú, és nem is lehet más. Elméletekkel, filozófiai felismerésekkel még soha, senki nem váltotta meg a saját világát. Tettek kellenek – amelyek mélyén táptalajként ott a gondolat és az érzelem. Ha ezeket megtisztítjuk, egyre fényesebbé tesszük – haladásunk a boldogság felé egyre áramlóbb és egyértelműbb lehet.
(csszabovirag)

Az élet áhítata

Freedom1

Az élet áhítata

Gyűjtögetünk, amíg szenvedni akarunk: félelmeket, fájdalmakat, sérelmeket. Játsszuk a zsarnokot, az áldozatot, vagy épp a megmentőt, aktuális állapotunk szerint. Mi akarjuk így, a mi választásunk, hogy saját életünk, egyedi utunk és az ezzel járó felelősség felvállalása helyett a panasz és az önsajnálat köreit rójuk, ellenségtudatban a világgal. Bizalmatlansághoz és fázós összehúzódáshoz szoktunk, ám e régi, sötét-tónusú minták mentén – talán már láthatjuk -, a gyógyulásunk nem lehetséges. Lényünk arannyá való áttranszformálása teljes szemléletváltást és a szívben születő gyakorlati tetteket kíván.
Nem elég a könyvek olvasása, az előadások és tanfolyamok látogatása, sőt, az elmélkedés sem hoz megváltást – a mindennapokban elültetett új gondolatok, érzések és cselekedetek kivirágzása hozhat csak megújulást számunkra. E lépésről lépésre újjászülető belső minőségünk az, ami szárnyaink kibontásához termékeny talaj lehet.

A külvilág megbízható tükrünk – ezt felismerni az első tudatos lépés az önismereti úton. Érdemes hát időről időre belenézni, hol is tartunk önmagunkkal. Ellenségeink tekintetében találjuk gyógyulásra áhítozó sebeink visszatükröződését, vagyis fejlődésünk kulcsait. Mosolyarcú lélektársaink pedig azzal támogatnak bennünket, hogy e megvívandó életcsatákban erősítenek, kihangsúlyozzák értékeinket, és hisznek abban az erőben, amely bennünk szunnyad, amelyre elengedhetetlenül szükségünk van e belső viadalok megvívásakor. Győzelemre jutni csak úgy lehet, hogy alapvetően megreformáljuk korábbi gondolkodás-viselkedésmintáinkat, hiszen ami azelőtt sem hozott változást, ezúttal sem lehet célra vezető fegyvernem.
Légy éber: a szíved és a tudatosságod vezessen – ne a múltban felgyülemlett haragod és sértettséged, mert ez utóbbi csak még elvadultabb háborúkhoz vezethet. Minden esetben az elfogadás és a megbocsátás az út – befelé és kifelé egyaránt. Kizárólag így válhatunk szabaddá az elménkben súgó démonoktól, amelyek boldogtalanságunk építészei, és amelyek munkaadói mi magunk vagyunk.

Hibáztunk már, sokat. Mindannyian. Ezért vagyunk a bolygón, emberbőrben – tapasztalni, elbukni, talpra állni, majd – végül a fejlődésre igent mondva – egyre inkább megváltoztatni mindazt, ami nem működő minta bennünk. Így haladhatunk (fel)szabadulásunk útján, tapasztalati megértés által, amelynek legragyogóbb következménye a szívnyitás folyamata, és a végeredménye a megtisztulás – a tisztán látás -, a megvilágosodás. Az élet megélésének minden-pillanatos áhítata.
(csszabovirag)