Félelemből

Félelemből

Támadtál valaha félelemből?
Bántottál-e úgy valakit, hogy közben szeretted… ám nem volt bátorságod ezt kifejezni felé, így inkább elűzted magad mellől?
Törtél és zúztál-e bizalmat, barátságot, és aláztál-e meg mást csak azért, hogy nagyobbnak és erősebbnek érezhesd ezáltal önmagad?
Menekültél-e már úgy, hogy tudtad, a másik csak Téged tükröz, de fájó volt szembenézni az Igazsággal?

Ilyen az ember – amíg fél, nem tud tisztán jelen lenni, képtelen a kapcsolódásra. Csak csapkod mentális ostoraival, és menekül fiktív ellenségei elől… maga sem tudja, hová és meddig… csak fut, szalad, és közben nem veszi észre talán azt sem, hogy egyre távolabb kerül önmagától… aztán pedig már csak didereg a sötétben… és nem érti, őt miért nem találja meg a Szeretet…

Talán mind éltünk már így, kirekesztetten saját világunkból.
…mind ismerjük a görcsös félelmet, amely elválaszt mindentől, ami élettel táplálhatna bennünket…
És talán bántunk már meg mindannyian gyáva, önző, bántó lépéseket…

…ideje a bocsánatkérésnek. Súlyos terheket cipelve ugyanis nem könnyű haladni. A szárnyalás pedig így szinte lehetetlen…

Merülj el most a csöndben, és figyelj befelé. Idézd meg azon útitársaidat, akiknek fájdalmat okoztál – és bocsáss meg ezért, önmagadnak. Amíg ezt nem teszed meg, hiába az újabb találkozás, a tekinteted megint csak, rutinszerűen a régi minta fényét tükrözheti felé – és így nem születhet Megváltás.
Engedd el a bűntudatot végre, és mondd ki: szükségünk volt mindarra, ami történt, és ez igaz akkor is, ha még mindig nem tudod,  mi volt a fájdalmas kölcsönhatás valódi oka és célja… de tanulhattok belőle, általa… mert az Isteni Törvény így dolgozik. Tanulságokat szolgáltatva az eltévedt emberfiának.

Kérj bocsánatot, és fejezd ki szeretetedet a másik ember felé. Nem feltétlenül személyesen – elég a szívedben… És ha mégis szükség van a kölcsönös szembesülésre – úgyis megtörténik. Az erősödő energiák közepette nem maradhat megoldatlan egyetlen belső konfliktus sem.

Szeretni csak akkor lehetséges, ha nincs mellette jelen, kísérőként a félelem. Mert ha az felbukkan, szürkévé színez mindent maga körül…

Itt és most merjük kimondani: ha bántottalak, nem miattad volt –  miattam. Mert féltem. És félelemből elvesztettem, elvesztegettem a Szeretet lehetőségét.
De ma már az ébredés útját választom, és gondolatban, szívben átölellek, a legjobbakat kívánva Neked… mindegy, mi történt a múltban, ami örök: szeretlek, mint az életem részét, azt, aki elhozta számomra ezt a mágikus pillanatot: amikor fénnyé olvadhat végre a kővé dermedt, régóta cipelt bűntudat…

Ideje a megbocsátásnak… kifelé és befelé…

Cs. Szabó Virág

Szerelmesen

Szerelmesen

… odaadás, befogadás, áramlás…
… ölelésben egyesített világok násza…

Miért fél szeretni az ember? Miért rejti megkeményedett férfimaszk mögé valódi természetét? És miért védekezik akkor, amikor nincs miért?

Gyanakvás nélkül szemlélni a világot, elengedve az önvédelem rítusainak kényszerességét – emberfeletti kihívás.
A szerelemre hangolódott szabad lélek önfeledt tánca kell hozzá.

Éltél már így? Kapcsolódtál valaha istenmagoddal úgy, hogy saját fényed ragyogásába takarózva önkéntelenül is felmelegítetted azt, aki közeledett hozzád?

Szerelembe emelkedni az tud, aki belülről fűtve engedi át magán a boldogságot, és áramoltatja azt, csöndesen, alig hallhatóan… jelen van, anélkül, hogy beavatkozóvá válna más életébe… csak simul, és megenged, majd rácsodálkozik… és továbbhalad, puhán, ringva…

Szerelembe esni könnyű. De fölrepülni a Szerelemhez – alázatot kíván. Kitárni a szárnyakat bátorságot igényel, és csak a beavatottak képesek ezt előhívni magukból, időtlenül.

Otthonom vagy. Társam, szeretőm, apám és gyermekem. Barátom és néha ellenségem. Mert így kerek a világ… Nem tudok már csalódni Benned, mert a lényegedhez tartozom. Megtanultam, hogyan kell… és tanulom még, életeken át…
De ez még nem Szerelem. Ez csak Összetartozás, mélyből jövő erő, amely átível a Mindenségen.
A Szerelem nem Tőled van, bennem. És nem tőlem, Benned. A Szerelem csak van, és magához hív, ha fogékony rá a lélek. Áhítattá formálja azt, ami lehetne enélkül akár hétköznapi.

Nézlek. AZ vagy. És ez az, ami nem változhat. Soha már.
Mert már megláttalak.

Cs. Szabó Virág

Tükör

Tükör

Sminkelheted magad, takarhatod festékkel arcod sebhelyeit – hosszútávon nem megoldás. Bármilyen énképet éltetsz is magadról, az igazságot mégiscsak emberi kapcsolataid minősége tükrözi a leghitelesebben feléd. Családtagjaid, barátaid, ismerőseid tekintetéből, reakcióiból olvashatod ki legtisztábban, hol tartasz önmagaddal. És ha torz az arckép, örülhetsz: csak azt jelenti, hogy végre bátor lettél a szembesülésre, engeded korábban rejtegetett árnyaidra immár a fényt rávetülni…
Nem számít, hogy itt és most milyen újabb foltok mutatkoznak életed fehérnek remélt vásznán – a lényeg, hogy ismerd fel, merre bölcs továbbhaladnod a belső gazdagodás, a fejlődés útján.
Amíg a tökéletességet hajszolod, a stressz az állandó kísérőtársad, és nem engedi be a harmóniát az életedbe. A spirituális emelkedés útján könnyű beleesni a csapdába: türelmetlenül sürgetni a változásokat, az itt és most spontán megélése helyett. De ez tévút, és talán zsákutcává is válhat: a maximalizmus mély szakadékot teremthet Belső Mestered és közötted, miközben elhiszed, hogy már a “barátkozás” fázisát élitek.

Ne félj rálátni arra, hogy mi az, ami az adott élethelyzetben félelmet kelt Benned… légy bátor felvállalni, esetleg nem tartasz még ott, ahová vágyakozol. Az emberlétet a tökéletlenség szálaival átszőni – természetes. Ami naggyá tesz és erőssé: az a változásra való készség…

Cs. Szabó Virág

Tombolda

Tombolda

A Lelkünk és az egónk egyre komolyabb összetűzésbe kerül egymással, most, hogy sürgetetté vált az ébredésünk. Fogadd el: ennek a háborúnak mindenképpen meg kell történnie. Az Út pedig kétarcú: igent mondhatsz végre istenlényed hívására, vagy pedig akadályozva a fejlődést, még mélyebb szakadékba taszíthatod magad, hozzájárulva ezzel egy újabb sötét korszak születéséhez. Eljön a pillanat, amikor már késő lesz dönteni, és nem biztos, hogy előtte markánsabb lesz a figyelmeztetés az aktuális jeleknél. Ne várj arra, hogy különleges égi hangok rázzanak fel a végső lépés megtétele előtt – változnod, felkészülnöd máris szükséges, sőt, elengedhetetlen, ha az Aranykor fényének idézését, a boldogság útját választod.
Ha nyitottan barangolsz a világban, egyértelművé válik számodra: az Univerzum szüntelenül bombáz üzeneteivel, és világosan megmutatja, merre kellene tartanod ahhoz, hogy felolvaszthasd megkeményedett egódat.
A kérdést tedd fel újra és újra önmagadnak: ki irányít téged itt és most?
Ha a Lelked, a megérkezésed garantált, ám ha az egód megfékezhetetlen paripája vágtázik és fújtat a mindennapokban, ideje elcsendesedned, és megnézni, mit is akarsz valójában. Materiális vagy álspirituális köntösbe burkolózva a sötétség terjedését szolgálni, vagy pedig megszelídíteni azt, ami keménnyé és fagyossá teszi a szívedet – és ezáltal felszabadulni…?
Szeretsz-e tisztán, bizalommal, elvárások és kritika nélkül, teret adva a másiknak? Ez a spirituális érettség első számú ismertetőjegye. Minden más elmélet és az intellektuális regényíró hajlam megnyilvánulása…

Cs. Szabó Virág

Változás

Változás

Régi minták, rutinszerűen ismételt reakciók fogságában nincs esély a Feltámadásra. Kondicionáltságunk komoly akadály a befelé vezető Úton, hiszen míg eltanult szabályok fogságában toporgunk saját tengelyünk körül, nincs lehetőségünk fejest ugorva az Ismeretlenbe, kitágítani Önmagunkat.  Kígyóbőrünk levedlése az első lépés az Önismeret Ösvényén, hiszen amíg nem engedjük szabadon múltunkból hozott rögeszméinket, belső dogmáinkat, csak ismétlődés lehet az életünk, az itt és most-ban való szabad áramlás helyett.
A saját életedet éled vagy másokét? Esetleg régi éned makacs ragaszkodásának árnyéktáncát járod? Ha igen – mozdulnod kell, az Igazságod felé, mielőtt végképp megkövesednek elavult eszméid benned.
A leginspirálóbb példa embertársaink számára is az, ha megmutatjuk számukra a Változás művészetét. Ennél nagyobb biztonságot nyújtó gyakorlati Bölcselet aligha lehet a világban…

Cs. Szabó Virág

A SZAKRÁLIS NŐVÉ VÁLÁS ÚTJA

Köszönetnyilvánítás

Hálás köszönettel és szeretettel fordulok Feléd – inspiráló, hogy végigvitted életedben A szakrális Nő programját. Ha ez csak egy-két lépés megtétele erejéig sikerült – akkor is vállveregetés jár… Ha pedig teljességében, tudatosan felvállaltad a Változást, fejet hajtok előtted… 🙂 CSODÁLATOS VAGY. És bizonyos vagyok benne, hogy RAGYOGSZ, így persze beragyogtatva környezetedet is. Tudod jól, ez a NŐ szakrális feladata.
Szívből kívánom, a befelé figyelés váljon rutinná… Őrizd meg, tedd mindennapjaid részévé mindazt, amit megtanultál az elmúlt 21 napban, ha úgy érzed, méltó arra, hogy szokássá tedd életedben. Ahhoz, hogy egy gondolat, cselekvés beépüljön a mindennapokba – épp 21 nap szükséges… ITT a LEHETŐSÉG virágba borítani a jelened, és általa a jövőd. Csak Rajtad áll.
Vallomással tartozom: az elmúlt három hetem nagyon sok váratlanságot hozott, így bár minden nap ráhangolódtam a Női Csoportra – a gyakorlatok mindegyike nem volt elérhető számomra. De nem baj, örülök annak, amit sikerült megvalósítani. Minden lépés győzelem, az is, ami csak apró változásnak tűnik az elme számára. FIGYELJ MINDIG ARRA, hogy ezek az apró változások máris közelebb vittek – egy apró lépéssel – a teljesség felé… és ez már óriási eredmény, főleg, hogy a sok apróság bizony összeadódik… és csodát generál az életedben.
Köszönöm a sok visszajelzést – nagyon az érződik, szükség van ez efféle lehetőségekre. Ha úgy érzed, bármikor újrakezdheted a programot – de közkívánatra márciusban együtt is megismételhetjük… örömmel várom az ötleteket, hogy a kreativitásod által hogyan, miként gazdagodott, finomodott gyakorlatban a program.

A következő találkozásig: áldott szárnyalást kívánok, szeretettel – mert a SZÁRNYASSÁG a NŐI LÉT egyik alapeleme.

Ha pedig személyes találkozásra és NŐI ÖNFELSZABADÍTÓ programokra vágysz, látogass el ide, és válassz kínálatunkból.

Örömmel… Virág