Lábnyomaink

Lábnyomaink

Haladsz előre az Időben, akkor is, ha nem akarod. Nyomot hagysz magad után, még ha nem is ez a szándékod. Milyet? Rajtad áll. Gondolati, érzelmi és szavakban, tettekben megnyilvánuló mintáid hatást gyakorolnak mindenki életére, még ha ez nem is tudatosodik Benned vagy másokban. Az emberlét felelősség. És határtalan lehetőség is egyben…
Miért fogja fel a szenvedő elme mégis büntetésként, száműzetésként a Földön való tapasztalatszerzést?
Talán mert nem bízik saját isteni származásában… és kóros önbizalomhiányában félelmekbe kapaszkodva félreértelmezi saját küldetését, eltorzítja saját lépéseit.
Ideje ismét felfedezni és felvállalni csodára predesztinált lényünk varázslóképességét…

Cs. Szabó Virág

A Csönd Szimfóniája

A Csönd Szimfóniája

Amit Önmagadért és másokért valóban tehetsz e kihívásos, lehetőségekben gazdag időkben: az elcsöndesülés. A meditáció az eszköz, amely társad lehet e belső forradalom során: kizárólag gondolat-áramod átmeneti kikapcsolása által tudnak ugyanis Lelked üzenetei megérkezni Hozzád.
Tény, hogy nem fájdalommentes a folyamat, de mindenkinek, kivétel nélkül szükséges megélni. Megválni rutinná vált, megkövesedett szokásainktól, téves mantráinktól és fejest ugrani az Ismeretlenbe: erőpróba. Mégsincs más választásunk, ha a Boldogság Útját kívánjuk járni, a szenvedés körforgásába való belefeledkezés helyett.
Az Emberiség Útja a Szabadságról szólna, ha nem korlátoznának bennünket saját, félelemalapú dogmáink. E gyönyörű Isteni Terv jelenlétében hogyan is feltételezhető, hogy korunk próbái ellenünk vannak, nem pedig értünk? Olyan krízisek érkeznek hozzánk, amelyek ébredésünket sürgetik, amikor mi elméből épp nemet mondunk saját fejlődésünkre. Ha e meditációban nyíló csöndek által beengedjük lényünkbe a fényt, az intenzíven átmos bennünket, így segítve az elengedés és a felemelkedés folyamatát.
Légy éber és tudatos: minden, ami a félelem irányába terel, távolít a boldogságtól, azaz hátráltat az Új Kor felé való haladásban. Az egyetlen bölcs Út a Szereteté.

Cs. Szabó Virág

Hív a Fény

Hív a Fény

…de fogadnod kell a hívását ahhoz, hogy kapcsolódni tudjon Hozzád.
Kopogtat is Nálad, ám ha nem nyitsz ajtót neki, kívül marad.
Csak Rajtad múlik, befogadod-e házadba, megengeded-e, hogy gyógyító erejét alkalmazva segítsen Téged a hazatalálásban.
A jelenleg már igencsak intenzíven mutatkozó változások apropóján kétféle nézet is terjed a világban. Az egyik tábor világvégét jósol, a másik azonnali, tömeges felemelkedést – és mindezt december 21-ére jövendölik. Nem indokolt azonban, hogy a világ bezárva épp csak nyíló kapuit, megsemmisítse önmagát vagy akár az emberiséget – de azt is naivitás hinni, hogy különösebb erőfeszítések nélkül megvilágosodhat az addig tévúton járó emberfia. A Tiszta Forrás üzenete: az égiek által igencsak támogatott folyamatba léptünk, amely a múlt elengedését, és a szívbe való  megérkezést kívánja tőlünk. Ha erre készek vagyunk – a Küszöbön átlépve eggyéolvadhatunk Igaz Önvalónkkal, ha azonban ellenállunk – a szenvedésünk markánssá, egyre elviselhetetlenebbé válik. Nincs ellenségünk saját elménk teremtette démonjainkon, félelmeinken túl. Ha képes vagy elszakadni téves mantráidtól, amelyek elválasztanak a Szeretettől, eléred a megvilágosodás állapotát, ezzel felvállalva a mások életét is bevilágító fáklya szerepét. Ez az Ember Útja – őrizni a Bolygót és belső fénnyel megvilágítani a még sötétben tapogatózók Ösvényét. Meditálj, alkoss, engedj el mindent, ami visszahúz… Ám ha erre a válaszod: “majd holnap” – kifutsz az időből. Itt és most kell felvállalni a küldetést, amiért leszülettünk a Földre… Ha pedig ezt megtetted, indulhat a felkészülés… Vigyázz, kész, rajt… Szabadulásra fel!

Cs. Szabó Virág

FONTOS INFORMÁCIÓ: 2012. december 31-én a www.fenypontblog.blogspot.com és a www.fenylotusz.blogspot.com blogok bejegyzéseit leszedem az Internetről. Tavaszra a korábbi blogbejegyzésekből kiadvány és e-book készül. Köszönjük, ha ezek megvásárlásával támogatod Alapítványunk munkáját.

A szokások hatalma

A szokások hatalma

Nemcsak azért kihívás a belső forradalom, mert az Ismeretlenbe fejest ugrani ijesztő, hanem mert a rutinként élt viselkedés-érzés-és gondolati minták rabságban tartanak bennünket.
“Hogy vagy?”
És a válaszod már lehetne: “Köszönöm, minden jó” – ám hiába van így aktuálisan, a szenvedés energiája, amelyhez hozzászoktál, visszaránt. Bűvös erő ez, csak épp az ellenségé: nem hagy repülni akkor sem, ha nyitva a kalitka ajtaja.
De Te is erős vagy. A felfedezett, újszerű Boldogság és a Cél izmosítja az akaraterődet. És amikor az ugrás előtti pillanatban visszarántana ismét egy sötét indulat, tudd: ITT és MOST menned kell, bármi áron – beleúszva az Egység Óceánjába.
Mindenkinek sikerülhet, aki eldöntötte…

Cs. Szabó Virág

A Szeretet Korszaka

A Szeretet Korszaka

Talán mostanában nehezebbek a nappalok, és kihívásban gazdagabbak az éjszakák, mégis azt mondom: minden rendben van. A felkészülés, az áthangolódás időszakát éljük mindannyian, amelynek része a tisztulás, így nem meglepő, ha fizikai, érzelmi vagy mentális síkon megpróbáltatások sora vár ránk. Mázsás súlyokat cipelve szívünkben ugyanis nem léphetünk át az Új Korba: annak megemelkedett energiaszinttel vághatunk csak neki. A mi döntésünk – ragaszkodunk a múlthoz, tovább táplálva ezzel szenvedő egónkat, vagy pedig ledobjuk a hátunkról az évezredes zsákot, és egyre könnyedebb léptekkel haladunk tovább, egy szebb, fényesebb Jövő felé.
A világ hajlamos táplálni bennünk azt a félelmet, hogy kemény idők előtt állunk, ahelyett, hogy a Lehetőség szépségét tudatosítaná bennünk: végre evolúciónk egy olyan fokára emelkedhetünk, amely természetes boldogságállapotunk felvállalásával járhat. Eldobhatjuk végre a harag, a neheztelés, a gyűlölet energiáját, és megélhetjük valódi, ragyogó Önmagunkat – méghozzá emberiség-és bolygó-szinten. Az más kérdés, hogy a méregtelenítés folyamata soha nem könnyű, nagy önfegyelem, kitartás szükséges hozzá, de ez az ára annak, hogy szabadságunk útjára léphessünk. Ha tömegesen választjuk a Felemelkedés Útját – ajándékunk az Aranykor lesz. Ha azonban továbbra is lustán nyújtózva várjuk a megváltást, vagy épp szorongásba fullasztjuk viszonyunkat az ismeretlennel – tovább sötétítjük világunkat.

Minden egyes ember döntése meghatározó abban, hogy milyenné alakítjuk az előttünk álló évezredet. Rázhatjuk a fejünket, látszólag kivonva magunkat a felelősségvállalás terhe alól, ám ez már önmagában elköteleződés, méghozzá a szenvedés fenntartása mellett. Mindenki, aki megtagadja magától a változás lehetőségét, a világ és az emberiség sorsát nehezíti, kaotikus, fájdalmas jövőre ítélve saját lényét is. A kulcs a belső átalakulásban van – abban, hogy lépésről lépésre, tudatosan és elszántan felszabadítod magad szenvedést okozó, téves mintáid alól, és megtanulsz örülni a pillanatnak. Átlépsz a jelenbe, ahelyett, hogy a múlton rágódnál, vagy a jövőbe tekintenél kétségbeesetten. És szeretni tanulsz… megfosztva végleg magad mindattól, ami elválaszt a Boldogság Állapotától.

Aki boldogságban úszik – ragyog. Rezgése átformálja a világot, aranyfénnyel bevonva azt.
Ezt idáig azonban nem sikerült tömegesen megvalósítani (létrehozva így egy Aranybolygót) – helyette háborúkat teremtettünk, és szüntelen birtokvágyat. Itt és most azonban az égi erőktől kapunk még egy utolsó lehetőséget – nem is akármilyet! Soha nem tapasztalt intenzitással érkezik hozzánk az isteni áldás, teljesen felkavarva életünket, lerántva mindarról a leplet, ami hamis és szeretetellenes világunkban. Nekünk nincs más feladatunk, mint megnyitni magunkat, és átengedni lényünkön ezt a tisztító fényt… Csak hát ezt a legnehezebb elérni, hiszen az egó markánsan küzd hatalmáért, mindent elkövetve azért, hogy függésben tartson bennünket.

Döntenünk kell, és nagyon sürget az idő: a káosz útját vagy a Szeretetét választjuk… Köztes megoldás nincs.
Vigyázz, kész, rajt! ITT és MOST, ebben a pillanatban vállald fel az Utadat – mert minek elvesztegetni az időt, amit akár a Boldogságod megélésére is fordíthatnál?

Cs. Szabó Virág

Hazafelé

Hazafelé 

Rémhírektől didereg a bolygó. A világvége-jóslatok kavargó áramában kócossá bolydul az ember. Biznisszé válik a félelemkeltés: a sötét erők prófétái – megváltó jelmezben – ámítják a tömegeket, szorongást keltve a bizonytalanokban.

Lényeges felismernünk: mi az, ami fejlődésünket támogatja, és mi sodor – ellenerőként – a belső káosz állapotába, ezzel letérítve bennünket az evolúciós haladás útjáról.

Sok évezred óta nem volt akkora lehetősége az emberiségnek, mint napjainkban. A cél: lezárni a Szenvedés Korszakát és megnyílni a Boldogság – Szeretet égig érő Állapotára. Ez azonban egyetlen módon valósulhat meg: ha egyénként, felelősséget vállalva felkészülésünkért, megtisztítjuk magunkat a múlt hordalékaitól, ezzel hangolódva az érkező Fény befogadására. Azáltal, hogy megnyitjuk Lényünket a felsőbb, isteni erőknek, és rájuk bízzuk önmagunkat – megengedjük, hogy isteni minőségünkbe áttranszformálódva beteljesíthessük Sorsunkat.

Minden híresztelés ellenére egyetlen veszély van: az, hogy alszunk tovább, és nem élünk a lehetőséggel – félelemből. Erre épül az evolúciót hátráltatni akarók tudatos kampánya. Az ő céljuk, hogy az ébredési folyamatot akadályozzák, így erősítve a matéria és az egó hatalmát a Földön.

Tény, hogy nem könnyű helytállni az érkező égi és földi energiák kereszttüzében. Két erő küzd egymással: a Szív és az Egó párviadala zajlik, egyre szenvedélyesebben. Más kifejezéssel élve: a Fény és a Sötétség “katonái” viaskodnak az igenünkért. Hogyan döntünk? Ez a közeljövő nagy kérdése. Maradunk a káosz és a félelmek dimenziójában, vagy pedig bátran fejest ugrunk az ismeretlenbe, azzal a stabil tudatossággal, hogy Hazatalálhatunk, a Szívünkbe, és végre aranylóvá tehetjük a létezésünket.

A felkészítés már egy ideje zajlik: a Felsőbb Erők az áthangolásunkon dolgoznak. Azonban ők csak akkor tudnak hozzánk férni, ha nem az egó védőbástyáit húzzuk magunk köré, elbarikádozva önmagunkat félelmünkkel az érkező fényenergiák elől. Be kell fogadnunk a Varázslatot ahhoz, hogy kifényesíthessük a mindennapjainkat, nemet mondva emberi szenvedésünkre. De amíg fenyegetésként éljük meg a változásokat, és nem örömujjongással fogadjuk az érkező segítséget – a transzformációnk folyamatát blokkoljuk, ezzel egyre mélyebben elköteleződve a stagnálás állapotában.

Az emberi természet évezredek óta a szenvedés és a félelem alacsony szintű energiáit erősíti magában. Ezeket elengedni – kihívás, hiszen a rutin nagy úr az életünkben. Ám ha ezúttal sem lépjük meg a Nagy Lehetőséget, vagyis nem vagyunk hajlandók lezárni egyéni és közösségi szinten egy korszakunkat, teret adva a következőnek, az emberiség és a bolygó továbbra is a háborúk tüzét éltetik, folytatva a hatalmi harcokat. Nem volna bölcsebb a boldogság útját felvállalni végre?

Cs. Szabó Virág

Kalitkában

Kalitkában

Mintha lehetnél szabad is… mégsem repülsz.
A kalitka ajtaja tárva, mégis odabent maradsz.
Ilyen az, amikor félsz megélni saját erődet és az Ismeretlent. Biztonságra vágysz, bármi áron – és elhiszed, hogy azt csak kívülről kaphatod meg.
Felismerheted, ha ebbe az állapotba zártad magad, úgy, hogy őszinte vagy önmagaddal. Figyeld meg: nosztalgiázol valami vagy valaki után úgy, hogy gondolatáramod emiatt nem hagy megpihenni az itt és most csöndjében? Úgy érzed, hogy a boldogság csak konkrét keretek között lehet a tiéd, és az élet maga, kusza mindennapjaival az otthontalanság érzésébe kerget?
Az elvágyódás azt mutatja: függőségbe kergetted gyökértelen énedet. Feltételekhez kötöd a boldogságodat, és odamenekülsz mentális világodban, ahol megkaptad vagy álmaid ígérete szerint megkaphatod a “szeretve vagy” érzését. A múltba vagy jövőt idéző vízióidba kergeted magad, a lényeg ugyanaz: lehasítod magad Valódi Énedről, és a fejlődés útjának felvállalása helyett illúziókba száműzöd magad.
Emlékezz: a fizikai síkon semmi nem örök. Így hát, ha efféle múló lehetőségekbe kapaszkodsz, tőlük remélve megváltást – a csalódásod fájdalmas lesz. Légy éber: nem csak emberi kapcsolatok, romantikus szerelmek, különféle szenvedélyek hívhatnak válságba, de a spirituális út is tartogat számodra effajta veszélyeket. Mesterektől, tanítóktól  kapott tanítások – legyenek bármennyire is hitelesek és igazak -,  csak akkor válnak tapasztalattá, ha kész vagy az önállósodásodra, a szabadságod megélésére fordítani azokat; és nem függőségbe lépsz ezen prófétikus, Önmagukra ébredt Szívemberekkel. Mert ha mégis így lenne, nem az ő hibájuk – a te felelősséged észrevenni, hogy kalitkába zártad magad sóvárgó lényed által.
Ha röpülsz, és egyre bátrabban teszed azt – akkor vagy az Utadon.
Ám ha az otthonérzet feltételekhez, körülményekhez, helyszínekhez, emberekhez kötött – a szeretetvágyad túlnőtt a tudatosságodon: bölcs még időben felismerni, hogy az Utad épp nem az Önfelfedezésről, hanem az önkéntes börtönvállalásról szól.
Ha az itt és most, a mindennapok áramában alapállapotod az egyre mélyülő Boldogság – akkor és csak akkor találtál Hazára. Minden más a múlandóság ígérete…

Cs. Szabó Virág

Otthon

Otthon

Haladsz az Úton. Ha erre és a Célodra fókuszálsz, könnyebb lesz.
Ha azonban illúzióként felbukkanó szeretet-oázisokban lubickolsz, majd azokat továbblépve ismét az üresség, magány és káosz állapotába engeded vissza önmagad – nem az Önismeret, csak a függőségek mentén ámítod sóvár lényedet.
Kellemes, ölelő körülmények között boldognak lenni nem kihívás, de fogollyá válni megtapasztalásukkor nagyon is könnyű.
Örökké szomjas leszel, mert a kapott fészek-meleg visszahúz… Tudd, hogy ilyenkor téves a fókuszod: arra figyelsz, hol szeretnek – ahelyett, hogy töltekezve a megélt energiákból a tudatos önszeretetre nevelnéd magadat, hálával búcsút intve a múltnak.
A függőség, a fanatizmus, a rajongás – bármi felé kössön is -, veszélyes, mert közben megfeledkezel saját erődről, és a vágyott közegtől várod a megváltást. És ha az nem adott számodra fizikailag – kiapadsz, egyre mélyebb kontrasztot idézve a jelen és a múltbéli, ám szüntelenül visszakívánt emlék között. Nem tudsz megérkezni a Pillanatba, a Bármiség Varázslatába, ha közben örökké az elvágyódásod fésüli lényedet illúzióktól boglyossá.
A fejlődés azt jelenti: egyre elfogadóbb, boldogabb és teljesebb vagy ott, ahol éppen vagy. Itt és most megéled – egyre tisztábban és odaadóbban – az Önmagad iránti szeretetet és tiszteletet, ahelyett, hogy  folyamatosan álmaidba és illúzióidba való kapaszkodással próbálnád oltani szomjadat. Ha nem édes a jelen, azt mutatja: magával ragadott a múlt vagy a jövő – és ez nem spirituális érettséget, hanem gyökértelenséget mutat, saját lényedben. Légy tudatos: nagyon könnyű csapdába esni ott, ahol kívülről érkező szeretetben lubickolhatunk.
Légy ott, ahol feladatod van; ahol kihívások és a fejlődés lehetőségei várnak. Sőt! válaszd azt az irányt, ahol fájó tükörképpel szembesítenek. Nem önkínzásból, hanem azért, hogy szembenézz végre démonjaiddal, megszelídítsd őket, és ráébredj: mindenhol jó, ha Önmagadban otthon vagy. Minden más önámítás, az egó hívása az Édenkert könnyűségének megtapasztalása felé. Jó benne megmártózni, megpihenni fényében – ám túl sokáig időzni az anyai ölben, amely megóv minden kihívástól: a felnőtté válás akadályozója. Ha elfáradtál, kimerültél, pihenj meg az ölelésben, amely kiszakít a világból, ám ha visszatértél – engedd meg magadnak az önállóság kalandját, máskülönben stagnálásra ítéled önmagadat, miközben azt hiszed, hogy a boldogság vett szárnyaira… Ha bölcs vagy, felismered: a boldogságot könnyű összekeverni a védettség, a biztonság simogató érzésével, amely azt sugallja feléd: szeretve vagy. Figyeld meg reakcióidat: ha a fészek elhagyása után az üresség és a vágyódás lesz úrrá rajtad, nem pedig az élet- kihívások hozta izgalom és lelkesültség – akkor függésben vagy, nem pedig szabadságodat éled…
Aki otthon van a szívében, annak minden hely és minden idő – lehetőség az újabb Önfelfedezésre, az itt és most kalandjának megélésére…
Cs. Szabó Virág

Szeress Már!

Szeress MÁR!

Nincs más reményük Rád vonatkozóan az érkező energiáknak, minthogy befogadod őket, ezzel felvállalva az öntisztítás, öngyógyítás és boldoggá válás útját. Mit tesz az ember válaszként? Félelmeket gyárt, mert az elméje máris az összeesküvés-elméletek világára hangolódik, és azt keresi, hogy ki fogja bántani őt ebben a folyamatban… Ahelyett, hogy azt kiáltaná az ég felé: “köszönöm, hogy támogattok az Önmagammá válás folyamatában! Hála azért, hogy végre kapok egy lökést, hogy igent merjek mondani a Szabadságra és a Belső Örömre!”
Az ember még a Nagy Ajándékozás idején is azt keresi, milyen szenvedésre kell felkészülnie… ahelyett, hogy karjait és szívét kitárva örömmel üdvözölné a Vendéget…
Ébresztő! Isten gyermeke vagy – áldott és végtelenül szeretett… És nincs más kérése Szüleidnek, mint hogy érezd magad jól a bőrödben… Miért hiszed azt mégis, hogy bántani akarnak, és bátorságodnak fájdalmas következményei lesznek…?
A szenvedésed oka nem a Segítők egyre intenzívebb jelenléte – hanem az ellenállásod. Az, hogy eldöntöd, szenvedni akarsz…
Merthogy ITT és MOST akár a boldogság mellett is dönthetnél, és érthetetlen, hogy miért nem tetted meg idáig… Az égből pottyanó áldás erre inspirál… és figyel… hogy a megfelelő pillanatban megérkezhessen hozzád.
Ám ha te nem készülsz fel erre, és lezárod magad előtte – nem lesz más választása, mintsem nagy erővel felrázni: azért jöttél, hogy hazatalálj a Szívedben! Hogy végre igent mondj Belső Ragyogásodra, a Határtalanságodra…
Vajon hogy szivárog be ebbe az Áldott Megélésbe már megint a félelem?

EMBER – AZÉRT VAGY ITT, HOGY SZERESS és E SZERETETERŐ ÁLTAL VISSZATALÁLJ ISTENI GYÖKEREIDHEZ.

Cs. Szabó Virág

Ébredés

Ébredés

Hajlamosak vagyunk félelmet gerjesztve túlmisztifikálni a világban zajló eseményeket,  amelyek annyira tágasak és sokrétűek, hogy logikus elmével hiába is próbálnánk megérteni őket. Bölcsebb, ha intellektuális magyarázatok helyett – amelyek elterelik a lényegről a figyelmünket -, a gyakorlatra összpontosítunk, és a mindennapok változásait helyezzük az életünkben előtérben.
Lehet félni az emberiség körében terjedő jóslatokat hallva, de nem érdemes: ez ugyanis az ellenerők akciója, amelyek tudatosan vagy tudat alatt, de mindenképpen belesodornak bennünket az örvénybe, ha hagyjuk magunkat… Gondolj bele: ha félsz, az egód vezet, vagyis egyértelműen az evolúciót hátráltatók csapatát erősíted.  Még akkor is, ha azt hiszed, hogy az emelkedés mellett döntöttél. Ez csapda.
Emberek ezrei szaladgálnak médiumokhoz, jósokhoz válaszokért, de légy éber, az asztrális sík kalandorai nem a Forrás üzeneteit közvetítik feléd – sőt, ígéreteikkel gyakran kényelemre vagy szorongásra hívnak, a Szeretetállapotba törekvés inspirációja helyett. Az igazi segítő-gyógyító azáltal ismerszik meg, hogy hallgat, kérdez és inspirál – bízva abban, hogy Te magad ismered fel a válaszaidat. Jelenléte szívnyitást eredményez benned, és ezáltal áramolni kezdenek hozzád a felismerések, saját életedre vonatkozóan. Minden más beavatkozás – így karmát eredményez, amely tovább nehezíti mindkettőtök útját.
Ha tudatosan szeretnél felkészülni az Aranykorba való átlépésre, támogatva önmagadon túl embertársaidat is az egyre erősödő folyamatokban – dolgozz azon, hogy a szeretet virágai nyíljanak a szívedben. Engedd el lehúzó, szorongást keltő beidegződésedet, tágítsd határaidat, nőj – lépésről lépésre – jelenlegi Önmagad fölé… Minden, ami nem a Szív kitárása felé terel – tévút, az idő pedig sürget… Akkor vagy a helyes vágányon, ha egyre szeretetteljesebben és elfogadóbban közelítesz Önmagadhoz és Embertársaidhoz… Ám jól vigyázz, ébernek kell lenned: a Szerető, Nyitott Szív nem azonosítható a ma divatos “keep smiling” irányzattal – attól, hogy az arcodra fagy a mosoly, nem biztos, hogy jól is érzed magad a bőrödben. Lehetséges, hogy csak az egód hív keringőzni, azzal hitegetve: Te már túl vagy a nagy csatákon… Az igazi győzelmet a világ elfogadása mutatja – az, hogy rendíthetetlen nyugalom van benned akkor is, ha hibáznak körülötted, vagy ha te magad elvéted a lépést…

Cs. Szabó Virág