Ne ítélj meg!
Mert változhatok…
Bármikor átírhatom személyiségem kottáját, hogy új dallamot zenghessek a világban…
…
Aki valójában vagyok – Te magad is AZ vagy…
Minden más, ami elválaszt és megkülönböztet bennünket – arcunk mulandó vonása, nem egyéb… Túlzott figyelmet adni neki azt jelenti: befalazzuk magunkat a múltba…
…
Nem az számít, milyen voltam egykor – az a fontos, hogy változom. Ez az ember legtiszteletreméltóbb lehetősége: hogy a megbocsátás és a belső tapasztalás útján elköszönhet régi, elavult mintáitól – és egészen átlényegítheti önmagát.
Mit tettem, vagy mit nem tettem meg? Hamisan szóltam, mert nem voltam még kész a Tisztaságra? Nem számít… A törekvésben van az erő: egyre tudatosabban felvállalni angyalszárnyainkat… Lélek-szimfóniákat komponálni… az egó sötét mantráinak mormogása helyett…
…
Ne ítélj meg…
…senkit ez a világon…
…hiszen ha ezt teszed, önmagadat sújtod égető ostorcsapásokkal… ezzel is tagadod a változást, mert fáj a benned tomboló félelem, ami elválaszt attól, hogy lényed újjászülethessen.
Nincs sebzés, amely ne sebzettségből születne – kétségbeesett bosszúból azért, hogy törékeny diadalt arathassunk: bizonyítva, hogy a másik is gyáva az élethez…
…
Fogadj el mindenkit az adott pillanatában olyannak, amilyen lenni tud… és a többi úgyis formálódik, alakul – ha megengeded az életnek a szabadságot…
Cs. Szabó Virág