Tévút

TÉVÚT

Lépésről lépésre – elkerülhetetlenül – gyalogolunk bele az Új Korba, amely születőben van. Sok az egymásnak ellentmondó információ, méghozzá épp az önmagukat felkészültnek valló “ezotéria-guruk” részéről: megfélemlítenek mindenféle torz üzenettel, ahelyett, hogy a várható Valóságra treníroznának mindannyiunkat, a szívnyitásra való inspirációval.
Aki félelmet és szorongást kelt – az hatalomra vágyik, és nem azon dolgozik, hogy a Szeretetlét felfedezésére motiváljon másokat. Aki megváltást ígér, és önmagával való függőségre buzdít – az csak saját fontosságtudatát kívánja masszírozni, és nem a Te evolúciód fejlődéséért imádkozik. Légy éber, és ismerd fel: kinek a közelében érzed azt, hogy saját lényével fejlődésre hív? Ki az, aki megnyilvánulásaival, energiáival egyre mélyebb szeretet-megélésekre mozdít? Nem az a mester, aki intellektuális tudással “tömi” a fejed, hiszen ennek az iránya a fokozatosan izmosodó elme-lét – hanem akinek a társaságában virágba borul a szíved… Akiből ragyog az emberi evolúcióba vetett hit, hiszen önmaga is tudatosan és észrevehetően felfelé lépked a Létrán… A Példamutatás ereje az egyetlen, ami tartós változást generálhat másokban is, az együtt töltött idő során.
A világ erősen csábítható azon irányzatok felé, amelyek azonnali megváltást, gyógyulást, segítséget ígérnek. Ám gondolj csak bele: hol a Te győzelmed, ha a könnyű utat választod? Hogyan is tehetnél szert önbizalomra, ha más kiveszi a kezedből a cselekvés lehetőségét? Ha helyetted valaki – állítólag – feloldja karmáidat: mi lesz a saját fejlődési utaddal, amely erőfeszítések, és megélt tapasztalatok nélkül semmit nem ér? Kinek az életét éled, ha mindent más old meg helyetted? Miért nem hiszel magadban – a Benned élő Isteni Fényben – annyira, hogy képes légy az akaraterődhöz fordulva csatába indulni?
A szikár Igazság az, hogy Te csak önmagadat tudod megváltani… és ehhez még hozzátartozik egy következő félmondat: …és képes is vagy rá. Mert ilyennek vagy teremtve.
A kérdés csak az, hogy véget akarsz-e vetni a szenvedéseidnek, vagy valójában még ragaszkodsz hozzájuk, hiszen az élet ezen arcát legalább már ismered… Ha tudat alatt még egy hajszálnyit is kapaszkodsz az egód kényszereibe – persze, hogy nem nyílik ki az Odaadás Ajtaja előtted, amely a Szabadsághoz vezet.
Tekints magadra! Valóban készen állsz arra, hogy fejest ugorj az Ismeretlenbe? Önmagadat akarod élni – vagy inkább szorongsz tovább attól, hogy az Ajtó mögött valami új vár – ami talán épp annak a felismerése, hogy idáig nem Önvalódat választottad? Talán az, aki fél a Fátyol mögé nézni – érzi legbelül, hogy tilosban jár, nem a Szíve parancsait követve áramolja végig napjait. És ez a felismerés énkép-törést generálhat, ami meglehetősen ijesztő annak, aki évtizedeken keresztül sminkelte arcát.
Félelmet kelt benned elengedni a régit? Ha így van – nem vagy nyitott az újra sem, hiszen annak (fel)szabad(ult) tér kell, mielőtt gyökeret verhetne.
A nyitottság azt jelenti, hogy nemcsak az életnek hagyod meg azt, hogy bármilyen legyen az adott pillanatban – hanem önmagadnak is. Nem begyakorolt szófordulatokkal kápráztatod el a világodat, nem lehúzod a rolót, ha egy élmény bekopogtat hozzád – hanem figyelsz, befelé. Hallgatózol a csöndben. És csak akkor reagálsz, ha megérezted a választ, amit a Szíved üzen – a külvilág felé…

Cs. Szabó Virág

Előszó az Új Korhoz

Előszó az Új Korhoz

Vakon hinni, amit az ezotéria megszállott hívei hangoztatnak: fanatizmus.
Elutasítani mindazt, ami a fizikai érzékszervek számára tapasztalhatatlan: megint csak fanatizmus.
Valószínűleg e témában is az “arany középút” a helyes mezsgye, vagyis nyílj meg a Pillanat számára! Figyelj, légy éber! Hamarosan észreveszed, hogy valami zajlik a világban, ami más, mint amit eddigi életed során megélhettél. És bizony e változások ijesztőek is lehetnek… egy másik nézőpontból tekintve pedig: varázslatosak…

Az, ami a felkészületlen elme számára rémisztő lehet, hogy semmi nem maradhat a régi (legalábbis az nem, ami illúzió volt az életünkben, illetve a társadalom “játszóterén”). Földünkön ugyanis olyan jelentős energetikai forradalmak dúlnak, amelyek valamennyiünkre hatással vannak, kivétel nélkül. Van, aki már érzi – és széttárja kezeit: “én nem akarok áldozat lenni a Sors kezében”, mások bólintanak: “hát, ez is eljött… tudatosabbá kell válnom” – és ez utóbbi tábor az, aki a tettekbe is átültetve döntését – biztos, hogy áramlóbban, fájdalommentesebben lépheti át az Új Kor küszöbét. Ő az, aki stresszmentesíti napjait – összeköti magát a Természettel, nagy csöndeket teremt önmagában, meditál és búcsút mond önszántából mindannak, ami kacattá vált életében. Lomtalanít a padláson és a pincében, hogy semmi ne terelhesse el figyelmét a jelen pillanatról – egyre tisztábban, befogadóbban tekinthessen a közelgő eseményekre.
Nincs hová menekülnünk, és az ok egyszerű: önmagunk elől hová is szaladhatnánk? Ez az időszak arról szól – és arra inspirál -, hogy tekintsünk végre mélyen Önmagunkba: hol tartunk, mit képviselünk a világban? Azt tesszük e, ami magasabb rendű feladatunk, vagy pedig átadjuk magunkat a 21. század bálványimádatának? Az egónk vagy a Szívünk vezet? A birtokvágy vagy pedig a Szeretet árama az, amire rábízzuk magunkat?
Változnunk és alakulnunk kell, mert csak negatív gondolataink, érzéseink elengedésével, áttranszformálásával léphetünk Önvalónk egy magasabb szintjére, amelynek lényege a Szívközpontú élet. Itt az ideje meggyógyítanunk magunkat – mert már tudósok által is bizonyított tény, hogy mindaz, ami beteggé tesz bennünket, első körben a fejünkben születik, gondolat formájában – most azonban megszabadulhatunk e téves gondolatmintáktól, hogy végre azt tehessük, amiért a bolygón vagyunk.
Ezen a folyamaton át kell esni. Aki ellenáll, és megúszni szeretné – annak fájni fog. Az, aki nyitott elmével és nyitott szívvel fogadja az elkerülhetetlent – odaadása révén, átesve a kellemetlen méregtelenítési szakaszokon, megkapja méltó jutalmát: a boldogságot.
Nincs tehát semmi gond Veled, ha úgy érzed, felgyorsult az idő – mert így van. Az is természetes, hogy belső hangod tombol minden igazságtalanság és hamisság hallatán, és egyetlen vágyad végre csak azzal foglalkozni, ami Te vagy. Egyre erősebb az intuíciód, ugyanakkor míg ez bekövetkezik, a böjt mellékhatásaival kell szembenézned: fáradtság, kimerültség, feszültség, idegesség, melankólia, levertség. Hangulataid úgy hullámozhatnak, akár a viharos tenger – váratlan dühkitöréseid lehetnek, türelmetlenné és követelőzővé válhatsz környezeteddel szemben.  Mindez csak azért van, mert az elengedés rítusa ellen tiltakozik az egó – mindent elkövet azért, hogy továbbra is a markában tartson Téged, ezért igencsak megnehezíti az egyébként is kihívásos erőpróbát.
Ha nem a szenvedés mentén szeretnéd megélni ezt a folyamatot, egyet tehetsz: tudatosan dolgozz magadon – azaz odaadással ess túl azon, amin mindenképpen át kell evickélned. Tedd magad pozitívvá, győzd le félelmeidet! Légy türelmes, alázatos, és sajátítsd el szívedben a mottót: “Minden úgy jó, ahogy van. Ezen át kell esni. Minden fájdalom elmúlik egyszer…”. (Mert várhatsz napokat, heteket a fogorvos felkeresésével, de mennyivel bölcsebb felvállalni az elkerülhetetlen foghúzást, minél előbb!)
Ne ijedj meg, ha idáig békésnek tűnő emberi kapcsolataid felkavaródnak, vagy egyszerűen csak véget érnek. Ez természetes folyamat, hiszen ha Te felvállalod a megtisztulást, és a másik nem – közöttetek akkorára tágul a szakadék, hogy nem lesz mondanivalótok egymás számára, vagy egyszerűen képtelenek lesztek megmaradni egymás közelében. Egy olyan időszak ez, amikor minden megoldatlansággal szembe kell nézni. A múlt visszahúzó árnyainak búcsút kell intenünk – és csak azt bölcs megtartani életünkben, ami pozitív ébredésünket szolgálja. Már tapasztalható jelenség: vulkánként tör felszínre az emberben az, amit addig elfojtott magában, vagy amivel egyszerűen szembesülnie szükséges.
És ez jó! Értünk van – azért, hogy véget vessünk pesszimizmusunknak, negatív életlátásunknak – és megtanuljunk végre tisztán örülni a Pillanatnak. Igen ám, de ez nem érdeke az egónknak, aki szenvedni akar. Ő az egyetlen ellenségünk – a bennünk szüntelenül duruzsoló ellenfél, aki olyan üzenetekkel traktál, mint: “úgysem tudod megcsinálni, te ehhez kevés vagy”, vagy “győzd le a másikat, két diadal nem fér meg egymás mellett”, vagy “mi ez a kamu a szeretetről? a világ eddig is működött, ezután is fog” stb.
Tárd ki a szíved – válj elfogadóvá, pozitívvá, örömteljessé… Ismerd fel a másik emberben Önmagad arcát, és szeresd! Csodát fogsz tapasztalni: szíved megnyitásával bevonzod az embereket, és megtelik áldással az életed…
Az Új Kor lehetőség, amellyel bölcs valamennyiünknek élni – mert egyébként sincs más választásunk, ha boldogok szeretnénk lenni…

Cs. Szabó Virág

Minden, ami van

Minden, ami van

Ébredni – ez az egyetlen megoldásunk. Világok omlanak össze, egyre látványosabban reng a föld mindannyiunk lába alatt. Mégis azt mondom: nincs semmi baj…
Tudod, mi történik? Csak illúzióink törnek szilánkokra, véresre sebezve szűkölő, élni, uralkodni vágyó egónkat. “Egyikünket sem kímélnek az energetikai változások” – mondja a pesszimista, de sokkal bölcsebb az, aki így fogja fel: “jó, hogy végre szembe kell néznem gyengeségeimmel, és a gyógyulásom, a jóllétem érdekében fel kell vállalnom végre az Élet Pozitivitását, a Szeretetet”.
Feszült vagy? Lehangolt? Életunt? Depressziós? Minden kiesik a kezedből – legfőképpen mindennapjaid gyeplője? Felkavaró gondolatok, egyre erősödő félelmek, izzasztó rémálmok gyötörnek? Kétségbeesett kirohanásokkal reagálsz a legjelentéktelenebb kérdésekre is, miközben magányod perceiben a halálfélelemtől csorog a könnyed? Idegenként tapasztalsz olyanokat, akiket korábban barátként ünnepeltél? Fullaszt, amit idáig csináltál, és azt érzed, azonnal változtatnod kell?
Legyen így! Mert igen, a kulcs ez: VÁLTOZTATNOD KELL. Felismerni, mi az, ami nem működik az életedben, és helyette új lehetőségeket generálni, amelyek a Szívedből szólnak. Fel kell szabadítanod magad, ami nem azt jelenti, hogy fityiszt mutatsz a világnak, hanem hogy befelé hallgatózva megérted: miért is vagy itt igazán… A válasz annyiféle, ahány ember van a bolygón, ám minden megoldás hátterében egyetlen energia áll: a Szeretet. A félelmek kényszerzubbonyának ledobása magunkról, és az IGEN kimondása arra, ami hiteles Utunk, Küldetésünk.
Mit tehetnél? Felejtsd el a hibáztatást, a neheztelést, a bűntudatot – rendezd torzan megszakadt, vagy épp érzelmi terhektől súlyos  kapcsolataidat. Tanulj meg arra figyelni, hogy a belső hangod mit üzen: az ő útmutatásai azok, amelyekben bízhatsz, amelyeket vakon követhetsz – hitelesek és egyértelműek, ha megtisztítod az érzékelésedet. Hogyan? Meditációval, nagy, mély csöndekkel, a Természetben való elvonulásokkal… Nagy szükségünk van az egyedüllétre, a gondolatmentes jelenlétre – ez a legfőbb gyógyító erő számunkra. A csönd olyan, akár a varázsseprű: kitakarítja elménkből a sötét, negatív gondolatokat, amelyek szétmarcangolják eredendően adott isteni harmóniánkat.
Mert mi más lehetne a depresszió, a félelem, a harag, a gyűlölet és a többi kínzó érzelem és állapot oka, ha nem egy megizmosodott gondolatáram, amelynek mi adtunk létjogosultságot, amikor eldöntöttük: szenvedni akarunk, a szeretet művészetének gyakorlása helyett? Óriási a felelősségünk – akkora, hogy gyógyulni is csak mi magunk tudunk. A külvilág ezernyi benyomása inspirálhat ugyan, de a nagy lépés megtétele a miénk.
Miért jelentkeznek tömegesen napjainkban ezek az összeomlások? Miért érnek véget egyik pillanatról a másikra öröknek hitt szövetségek, szerelmek – miért szed bennünket darabjainkra mindaz, amiről azt hittük: elfogadható része az életünknek? Mert a nagy energetikai átalakulásban, amelyről úton-útfélen beszélnek a változásra nyitottabbak, csak az Igazság maradhat fenn – minden más elporlik a Mulandóság örvényében…
Ki vagy Te, és mi a feladatod a Világban? Hallgass, figyelj és tudni fogod… Addig pedig takaríts odabent és idekint – legyőzhetetlen, megingathatatlan szorgalommal… Hogy amikor felkészültél rá – befogadhasd a Boldogságot, amely mindig is a Tiéd volt, és megélések szintjén is az lehetett volna – ha felismered…
Cs. Szabó Virág

Gyermekként

Gyermekként

Gyermeki ártatlansággal tekinteni a világra: ez a Bölcsek Tudománya. Érdekes az ember: évekig, évtizedekig feszül azért, hogy minél több intellektuális tudást felhalmozzon, majd amikor felébred, megérti, ezek nélkül könnyebb volna az Út, amelyet járni hivatott. Elmét edzeni lehet ugyanis azért, hogy hatalmunkat tovább erősítsük az alsóbb síkokon, ám ha a felemelkedés a célunk, izmosra gyúrt meggyőződéseink bizony csak hátráltatónkká válnak a folyamatainkban.
A csoda addig kísérőd, amíg észreveszed a pillangók táncát a réten, és képes vagy ezért az élményért minden gondolatot kisöpörni a fejedből, hogy megnyisd a pillanatnak a Szívedet… és olyannak éld meg azt, amilyen maga az Élet is: varázslatosnak…
Ez a mágia az, amely felszabadít és tapasztalásra vezet – amely dogma-nélküli, az itt és most-ban születik, és bármikor változó… ez tesz Téged egyre tágasabbá a Mezőn, amelyet emberléted helyszínéül választottál egykoron.

Cs. Szabó Virág

Az Út

Az Út (A Torony margójára)

Van, hogy látszólag összeroppan alattunk a Világ… Tűnhet úgy, hogy hirtelen minden és mindenki összeesküdött ellenünk, és korábbi napsütésünk mintha megsemmisülne a viharfelhők szorításában… Nincs súlyosabb érzés annál, mint hogy nemrégiben még úsztunk az örömben, azt hittük, hogy magasra ugrottunk Önismeretünk ugródeszkájáról, ám megérkezéskor mégis a jéghideg, zavaros vízben csobbanunk. Reményünk, hogy mostantól minden a fényben való lubickolásról szól majd – szertefoszlik: mintha mélyebbre zuhantunk volna, mint rémálmaink legsötétebb látomásaiban.
A fátyol ekkor félrecsúszik, és megmutatja: hol is tartunk valójában Önmagunkkal. Ez a kép pedig talán megközelítőleg sem olyan idilli, mint azt a tükör előtt évekig, évtizedekig gyakorolva, mesterségesen kidolgoztuk.
A jó hír az, hogy az ÉLET épp ezen a ponton kezdi kibontakoztatni önmagát. Ha képesek vagyunk túllépni csalódottságunkon, bűntudatunkon, szégyenünkön és elkeseredettségünkön, és elfogadjuk, hogy itt és most egy sápadt, sminkjétől megfosztott arc tekint ránk – a tudatos, befelé induló önismereti munka végre elkezdődhet. Mert mindaddig, míg hamis alapokra építkezünk, míg a festék használatának célja szépséghibáink makacs és erőszakos eltüntetése – csak a szerepen való munkálkodás zajlik. Az igazi fejlődés kiindulópontja az, amikor gyarlóságainkat felvállalva, a sminkkészletet a sarokba hajítva ki merjük mondani: lássuk csak, ki vagyok én, amikor levetem az álarcaimat? Hogyan boldogulok trükkök és taktikák nélkül e különös, mindig változó világban?
Az ÚT ennél a bátor döntésnél – és csak itt – nyitja meg magát előtted…

Cs. Szabó Virág

További írások az Útról: fenylotusz.blogspot.com (Cs. Szabó Virág korábbi blogja)

A boldogság kék madara

A boldogság kék madara…

…a válladra száll, ha elengedtél mindent, ami bűntudattal vagy elvárásokkal terhelte volna a szívedet. Nem kiválasztottság függvénye a csoda, hanem nyitottságé. Ha figyelő vagy, éber és befogadó – bármi megtörténhet veled. Még az is, hogy felébredsz, és megérted: MINDIG IS JELEN VOLT AZ, AMIRE ÁHÍTOZTÁL…

Cs. Szabó Virág

Le a szenvedéssel!

Le a szenvedéssel!

Az ember eredendően boldogságra született, ám egy rosszízű reggelen átadta a hatalmat a fejnek. Azóta a szív hiába “dobbanja” hangosan a helyes irányt, mi makacsul és elszántan a szakadék felé vágtázunk… Miért? Mert a bibliánk Az Egó Könyve lett, amelynek tanításai teljesen áthangolják a lényegünket, így téve hamissá belső muzsikánkat. Az Örömhír mégis igaz: egyre többen elégeljük meg a túl sokszor hallott, egykori slágert – és immár új szimfóniát akarunk írni, így a Nagy Könyv lassan a padlásra kerül… és egy Új Korszak veheti kezdetét, amelynek alaphangja a Szív Dallamvilága lehet.
Ne higgy annak, aki azt hazudja: komponálni könnyű… Abban bízz inkább, akinek a tekintetében ott csillog a remény és a tettek iránti elkötelezettség… Mert az igazi harcos ilyen: kitart a végsőkig, akkor is, ha közben végig kell járnia a poklokat… Hiszen nem tehet mást, mint követni egy szólamot, amely az Övé, és amely hívószava lehet azoknak, akik még nem sejtik az Utat… Hazáig.

Cs. Szabó Virág

Pávatoll

Pávatoll
A rezgésszint-emelkedéshez fel kell zárkóznunk. Ez pedig egyféleképpen történhet: ha elengedjük a bennünk gyökeret vert negatív érzéseket, gondolatokat, és rányitjuk önmagunkat belső Napunkra. Ez az időszak senkinek nem könnyű – ugyan ki engedné szívesen szertefoszlani saját illúzióit? -, ám nincs más választásunk, ha az ébredők táborát kívánjuk erősíteni. Nem menekülhetünk többé függésekbe, önámításokba, hazugságokba, ha valóban a Hazatérés a választásunk. A legnehezebb e feladatban talán mégis az, hogy pávatollainkat is merjük elhullajtani, azaz legyen bátorságunk leomlasztani azokat a falakat, amelyeket kemény, elszánt munkával egykor felhúztunk, és amelyek másoknak is gyönyörködésre szolgálnak, ám mégis feleslegesek, vagy hamisak létezésünkben. Az őszinteség a megoldás – ráébredni arra, hogy mire és kire is van valóban szükségünk ahhoz, hogy Megérkezhessünk, Önmagunkhoz.

Cs. Szabó Virág

Egységben (2009)

EGYSÉGBEN (2009)

Az emberi ego „vallása” az elszeparáltság, a birtoklás kényszere.  Az ego által vezérelt ember a gyanakvás láncait csörgeti; nem bízik senkiben, hiszen tudja, benne sem bízhat senki. Mert a szeretés benne még nem felvállalt eszme, főképp pedig nem gyakorlat. Az egojában élő ember vadász és vad egy személyben – örökös menekülésben és bujdosásban van, miközben akaratosan igyekszik szétfeszíteni a saját maga által épített börtön rácsait. Hiába… Az ember, akit az egoja hajt mindennapjaiban, képtelen csoport részévé válni, mert ellenséget lát minden mosoly és ölelés közvetítőjében. Számára a világ összeesküvés-elmélet, mert elhiszi, hogy oly fontos szerepe van emberi lényként e bolygón, hogy titkos ügynökök hada lesi minden mozdulatát. Az ego-ember fél. Tetteinek, érzelmi és gondolati világának motiválója a rettegés. A teremtő félelem. És legjobban mégis attól tart, hogy egyszer „lebukik” bizalmatlanságában – és kiderül, legfőbb ellenfele: Önmaga.

Az Új Kor új viszonyulásokat kíván.  A közelgő Aranykor embere már a Szeretet Követe, aki a csoportos összetartozás eszményét élteti. Keresi a lehetőséget az összefogásra, mert ő már nyitott Szívében érzi, együtt vagyunk igazán erősek. Nem birtoklásra tör – a megosztás öröme táplálja napjait. Boldog, ha adhat, és köszöni, ha elfogadhat. Közösségben gondolkodik, és bízik akkor is, ha néha oka van a gyanakvásra. De tudja, a megbocsátás oldó ereje által a legsötétebb arc is kitisztulhat. Nem fél veszíteni, mert vallja, a szeretet mindenkoron gyógyító. És megingathatatlan a hite abban, hogy minden embertársa, akivel találkozáshoz segíti az élet – Isten által küldött segítője, tanítója az Úton…
Egy csoport akkor működik, ha egységét Szív-emberek összekapaszkodása adja. Ha egyszerre dobbannak, egyszerre lépnek, és erejüket, tudásukat, tehetségüket összeadva járják a közös ösvényt – Egy cél felé tartva. Világszerelemben. Erre persze fel kell készülni, fel kell készíteni egymást (meg kell szelídíteni az egot, ki kell tárni a szívet). Azok, akik nem érettek e „szárnyas” misszióra, a tudatos tréning során úgyis kiválnak a közösségből, meghagyva a szabadságot azoknak, akik az Egy eszményét követik. Ez a természetes kiválasztódás törvénye – hagyni kell megtörténni, akkor is, ha esetleg sérülésekkel jár a felekben. (Mert a szeretet az, ha engedjük a másikat a saját útját járni, akkor is, ha az a miénktől különbözik, vagy esetleg nem elfogadható irány, számunkra…)
Tudatossá lett szív-emberek csoportja nem ismeri a gyanakvást, a hatalmi harcokat, a pletykát, a rosszindulatot, az irigységet, a kárörömöt… Ezek az ego kicsinyes játszmái; az ön-és emberszeretettől hajtott ember nem táplálja ezeket a fogalmakat. Ő tudja, ha a csoport egyik – bármelyik tagja – tudatosságra ébred, aranyfényével bevilágítja a teljes közösség életét. Aki emelkedik – emel másokat is, így segítve őket a fejlődés útján. A csoporttagok EGYÜTT, egymással szoros összefonódottságban, empatikus kölcsönhatásban változnak, vívják földi harcukat – egy magasabb eszményért. Erőt, hitet, bizalmat merítenek a másik közelségéből, és ezt hűségükkel köszönik. Karmatikus blokkjaikat egymás között feloldják, és a jelen tiszta forrásából merítve szemlélődnek: merre kell haladniuk épülésük érdekében úgy, hogy közben ne okozzanak kárt a másikban. Így válnak egy idő után az érzelmileg összekapcsolódottakból elvárások, előítéletek nélküli, egymásra számítani tudó Harcostársak – Fénytestvérek, akiket (egy bizonyos tudatossági szint felett) már nem lehet leteríteni múlékony játszmákkal, szívbéli egó -forradalmakkal.  Mert ők már egy istenibb célért erősítik a szövetséget – a világ jobbításáért. Mozgatójuk az alázat, a Szolgálat, amely az egekben fogan, és nem a földi mindennapok körforgásában, a karma-törvényben. A felszentelődött Szeretet-harcosok minden lélegzetvételükkel az Egyet segítik, emelkedése útján… hálásan, boldogan.  Önzetlenül.

Cs. Szabó Virág

Szívdobbanások

Fénygyújtás

Felgyorsultak az események a világban, hiszen a belső transzformáció korszakát éljük, változásainkkal kinti körülményeinket is automatikusan formálva, alakítva. Segíthetjük e folyamatot tudatos önismereti munkával, meditációval, ugyanakkor lehetünk hátráltatói is a fejlődésnek, ezzel erőteljes szenvedést generálva napjainkban. Egy azonban bizonyos: a felelősséghárítás nem visz előre, ideje elfogadni azt, hogy minden történés a mi teremtésünk “gyümölcse”, életünk minőségét mi alakítjuk, gondolatainkkal, érzéseinkkel, szavainkkal, tetteinkkel. Valamennyiünk összeadott energiája pedig a Világ sötétségét növeli, vagy enyhíti – attól függően, hogy mennyire zárjuk el magunkat magányos cellánk szürkületébe, vagy pedig bontakoztatjuk ki saját belső fényünket, csillagszóróként.
Nem különös lény az ember? A felébredés lehetőségteli időszakába lépve is azon munkálkodik, hogy szerethetőségbe, hatalmi pozícióba törekedje önmagát, ahelyett, hogy a Szívét kinyitva az Emberiség gyógyulását inspirálná, egyre mélyebb, ihletettebb átélésben… az öngyógyulás ragyogó erejével emelve önmagát és társait…
………………………….
A szeretet hatalma

Ha igazán szeretsz, nincs más törekvésed, mint hogy valódi alakjához segítsd a másikat. Szomorú, hogy az emberi természet mennyire bezárt módon szemlélődik: ha a saját képmásomra alakítom a kedvest, biztosan jó úton jár… Ez nem így van. Minden út egyedi. Ha teljes elfogadással szeretsz, akkor és csak akkor tudod kiszeretni a királyfiból a békát, és megadni számára a királlyá válás inspirációját… Ám ehhez elengedhetetlen a kölcsönös szabadság megélésének biztosítása…
…………………………………….
Majd…

Azt mondod, az élet áldozattá tesz, igazságtalanul bánik veled az Univerzum? Nem szolgáltat boldogságforrást – harmonikus párkapcsolatot, anyagi javakat, szakmai sikereket -, holott Te mindent megtettél ezekért… Hiába a sok könyv, a sok tanfolyam, a sok kipróbált technika – Neked bizonyára nem jár az, ami másoknak…
Van egy titok: maradj csöndben… Ennyi az egész… És meggyógyulsz…
Hogy majd holnap? Azt is lehet…
De ne reménykedj, a sült galamb holnapig sem kap szárnyra…
………………………………………
Szemléletváltás

Nincs gond azzal, ha hibázol. Csak vedd észre, fogadd el, és legközelebb nyilvánulj meg, cselekedj másként, immár a tanulságot is integrálva személyiséged kincsestárába.
A felelősségvállalás a felnőtté válás útja, ami kizárólag tapasztalatok által érlelődhet. Emberléted velejárója a bukdácsolás, aminek egyik fő hozadéka az önmegbocsátás folyamatának megértése, befogadása. Azért szenvedünk annyit, hogy végül megtanuljunk mindenestül szeretni… mert aki többé nem ítélkezik, nem neheztel befelé és kifelé – szabadságot kap jutalmul… Csak áramolj és bólints rá: az itt és most mágiájában bármilyen lehetsz…
…………………………………………………….
Álmodom

Anyáim imája duruzsol a szívemben… Hordozom benne önmagamat… Cipelem fájdalmukat, építem tovább örömüket… majd egészen elengedek és odaadom magam az áramlásnak… gyógyulva, gyógyítva… évszázadokon át… Álmodom.
…………………………………………………………………..
Az egyetlen tiszta válasz arra, hogy a helyes úton jársz-e: a Szív bólintása, minden Élőlény felé ezen a világon… Az IGEN, mely az Egységből szól. …………………………………………………………………………..

Új-Zélandi szívdobbanások

Örökké tartó táncban simulunk össze az életmólón…

Fejest ugrunk az óceán habjai közé, hogy velük eggyéválva teljesülhessen a Végtelen…

Az Álmok kiszólnak belőlem, és összeolvadnak azzal, ami nálam hatalmasabb Valóság – bennem élnek, és bennük élek én, eltéphetetlen összetartozásban – velük Egységben kiáltok ámeneket égi énem felé…
Életem, Táncom, egyként áramló Igazságom… Jövök!

Vagyok Belőled, mint az Áramló Pataksóhaj, színes kavicsöböl övezte látomás… Szertefoszlok, ha nem táplálsz, majd beleolvadok az Üresség Óceánjába. Formát öltök, ha azt kívánod, és belebújok az öledbe – áldott, féltett ajándéka az Univerzumnak -, az vagy Te és az vagyok én… Nem hagysz magamra soha, TUDOM.
Maradok, míg a Világ két lábon járva tanulja az Örökkévalót…
Maradok, míg szívsóhajok áramában suttoghatom füledbe: szeretlek, mint a szavak nélküli Csöndet az Ige. Az IGEN, amely mindig szól feléd, benned, általad, érted… csak legyen bátorságod meghallani… Mélyre rejtett Imaként…
Áldalak.

Életvirágok nyílnak bennem, hogy egyesíthessem lebegő énem Örökkévaló Istenemmel, újra meg újra… beleolvadva a csoda pillanatába…
Áramlok… Mi mást tehetnék?
Hallgatom az Igét, lényembe fogadva a Mindenséget.
Ringatlak Téged is, ember-gyermek, Áldásom, Fényem, Utam.
A Szolgálat felkészít a változásra,
Miközben Szívem kitárva ünneplem belső Szabadságomat.
Mindent beborít a Szeretetpalást. Király vagyok és Királynő.
Veled azonos, Istenember, Ember-gyermek, Útitárs… Haladunk…
Nincs ennél tisztább Út a Megváltás felé, amely már régen megtörtént…
Boldogság vagy, ragyogó fényű megvalósulás az Isteni Rendben.
Köszönlek, Fény.
………………………………………………………………………………………………………………………………………………………
Tiszta Szívvel

Mit jelent spirituális utat járni? Megélni az életet úgy, hogy közben a szívnyitás a legfőbb célod, a szeretet művészetének egyre tudatosabb előhívása önmagadból.
A rideg intellektus általi hatalomszerzés olyan mágia, amely a szív tisztaságát nélkülözve sötét erőket mozgat: egyenlőtlenséget és ítéletet kelt, így egyre inkább távolságot építve ember és ember között. Aki ezzel az eszközzel él, illúziói mentén egy ideig elhitetheti másokkal és önmagával, hogy mesteri lénye az, amely megnyilvánul, ám a stressz saját túlzott elvárásai mentén olyan feszültségfalat húz fel benne, ami előbb vagy utóbb megbetegít, a boldogtalanság börtönébe zár, és rossz karmát teremt. A következmény a szenvedés. Ha tudni akarod, hol tartasz önmagaddal, figyeld meg: boldog vagy-e itt és most? Igaz, elfogadó, támogató, odaadó szeretet fűz-e embertársaidhoz, vagy a tekintetükben megcsillanó hamis csodálat az, ami a közelükben elégedettséggel tölt el? A “szeretve és csodálva vagyok” igézete… Ha azonban a lét mámora az, ami ölelésre hív napról napra… Ha a megélt szerelem áhítata az, ami a megosztás vágya felé terel – Szíved aranyló otthonérzete egyre tágasabb mezőkre emel, Önvalódban.
……………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………..
Kérünk, ha idéznél Cs. Szabó Virágtól, jelöld meg a forrást! További írások: fenylotusz.blogspot.com