Az igazi Én

Régóta találkozunk  álmokban, vagy lángokkal teli, felszabadító látomásokban. És egyre gyakrabban nyitott szemű, éber jelenlétekben.
Tükör előtt állva sokszor faggatom önmagam: Ki vagyok én? – mert a befelé vezető híd egyértelműen Nála talál érkezésre. Összeköttetésben, szövetségben állunk: illúzióim is Hozzá vezetnek, ha végre felismerem hamisságukat.
Ragyogó Szépség Ő – Végtelen Tánc és Ima.
“Szeretlek”.
És amikor az önutálat vagy a bűntudat csápjai tapadnak elmém elvakult tekintetére, már segítségemre siet, és arra inspirál, hogy feltegyem magamnak ismét a kérdést: Ki vagyok én?
És ilyenkor fény járja át a Világomat… mert tudom, hogy akkor is Ő vagyok, ha ideig-óráig megfeledkezem hovatartozásom szentségéről. Egyek vagyunk. Ő és én. Mindenkor.