Tévelygők

Mindkét oldal a sajátod.
Fényt és sötétséget egyaránt hozol a világba, mindaddig, míg nem válsz csillagaid tudatos szelídítőjévé, és nem tanulod meg irányítani őket, szíved erejével.
Aki túllép a csillagain, a Világosság Örömét hozza és Áldást, minden létezőnek. Ez a Cél.
És hogy az Út mennyire göröngyös? Korábbi és jelen teremtőerőnk irányultságán múlik, azon, hogy mit tartottunk ezidáig fókuszunkban.
Ha a figyelmed a Szépségre és a Szeretetre összpontosul(t), illetve az égi-földi eggyéolvadtság harmóniájára, karmáid puhán olvadnak szét, megsemmisülve az Örökkévalóság izzó tüzében.
Ám ha a hiú győzni vágyás lesz úrrá rajtad, időről időre szem elől tévesztve a tisztaság ösvényét, vagy kezedben hevesen pattog az ostor – meredek hegyoldalakra tévedsz, amelyek megmászása fájdalmas, gyötrő erőpróba.
És az eltévelyedés lehetősége óriási…

Választanod kell.

Vágy

Senki nem ígérte, hogy könnyű lesz az Út…
…mégis, haladni kell előre, hálával köszönve átalakulásunk valamennyi apró mozzanatát.
Változni fájdalmas – bármiről legyen is szó -, ám ha nem tesszük, még hosszú életeken át elvakít(hat) a tudatlanság mohó sötétsége.
A kérdés az, hogy MI A CÉLUNK? Győzelmet aratva emberi gyengeségeink felett, végre hazára és boldogságra találni, vagy tovább botladozni a földi útvesztő göröngyein, és sírva vágyakozni egy fel sem ismert, másik világ után???

Csönd

Rikácsol az utca. Az emberek szavak és hangsúlyok által közlik egymással egyéni igazságaikat.
Sír az Idő és a Tér: nincs Megértés. Eltévedt a harsány üzenet.

Az Idő és a Tér mögötti valóságban égi hárfa szeretet-szólamot penget.  Csöndteremtő lágysággal, megfoghatatlan Hatalommal világot teremt.  És embert, dobogó szívvel, az eksztázis mámorával. Találkozás – igazi. Szavakon és hangsúlyokon túli, égig érő Egymásra Ébredés.

Odabent áradó a Csönd.  Az arcokon légies mosoly. Megérkeztünk.. Haza.

Változás

Változni kell. Ez a Nagy Titok: a személyes és globális evolúció elengedhetetlen feltétele.

Az ember panaszkodik, sokat – csak ritka pillanatokban meri felvállalni boldogságát. Panaszai mögött a felejtés tragédiája húzódik meg: ötlete sincs már, hogy ki ő, és merre tart.
Gyökerek nélkül könnyű lelki koldussá válni… Kisemmizetté. Magányossá.
Célokat fogalmaz, de egyik sem az, amit keres. (Hosszútávon az igazság mindig leleplezi önmagát.)
Kintről érkező megerősítések által határozza meg saját korlátait is lehetőségeit, ám emberi törekvései újra és újra kudarcba fulladnak, mert kapaszkodói törékeny vándorbotok,  amelyeket megrág a szú, vagy idővel kettétör a világi próbák markáns ereje.
Didereg hát, és fázik. Kezdi feladni…

… és a kétségbeesés legmaróbb pillanatában megüti a (belső) fülét egy égi muzsika.
Az ébredező meghallja. /A mélyen alvó elhiszi: csak hallucinált; és visszaengedi magát a (rém)álmok mezejére/.
… de az ébredező meghallja, és lefordítja saját nyelvére. Ezt mondja a Hang: “Változnod kell. Itt és most. Nincs mire várnod. Te vagy az egyetlen, aki győzhet saját démonjai felett. Te vagy az egyetlen, aki végigjárhatja az Utat”.

A Főnixmadár kitárja szárnyait, és a magasba emelkedik, lángoló elhatározással…
__________________________

Szeretettel várom történeteiteket a témában. 🙂

Virág(zás)-Blog

Szeretettel köszöntelek újra-induló blogomon. Áradó, napfényes pillanatokat kívánok! Virág