Egyben

Elhiheted: ha Neked fáj, nekem is fáj.
Még akkor is, ha fizikai síkon ebben az életben idáig nem segített találkozáshoz bennünket a sors.
Lélekszinten kötődünk, bár hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla…

Ha Egyek vagyunk, hogyan is lehetne másként, mintsem aranyfényű óceánlétezésben hullámozva, nem különösebben fontos, mégis elengedhetetlen vízcseppként másokkal közösen mantrázni az Igét?

Egymás tükrébe pillantva kiolvassuk azt is, amit bevallanunk nehéz. Például azt, hogy egyformák vagyunk – esendőek, mint mindenki ezen a bolygón: tanulásra, változásra, tudatosodásra érkeztünk – és arra, hogy emlékezzünk, kik is vagyunk valójában.

Elhiheted: ha bennem áramló az öröm, abból Neked is szívesen adok.
…mert az egyik emelkedése a másikra is inspirálóan hat: nem tudunk egymás nélkül mozdulni – szimbiózisunk kötelez.

Így nem kérek mást tőled, mint azt, hogy ragyogj – hiszen belső fényed felvállalása által gyógyulni kezd az egész Világegyetem…
Nem lenyűgöző, hogy mosolyunk által tesszük a legtöbbet önmagunkért, EGYmásért?