„Ha egy mondatban kellene megfogalmaznom: Ismét feltöltekeztem sok szép emberi megtapasztalással, amitől több
lettem! Hogy biztos jó lesz, arra szinte garancia volt a szervezők neve, a társaságot is ők vonzották be. Sokszínűek
voltunk, mégis megtaláltuk a közös hangot a játékokban. Önfeledt gyermekekké váltunk. Virág megengedően,
kedvesen, mégis határozottan terelgetett, tanított a drámapedagógia alapjaira. Micsoda lehetőségek, eszközök lehetnek
ma már egy tanár kezében! Kár, hogy előbb nem találkoztam ezzel, amikor pedagógus voltam. De soha semmi nem
késő, hiszen tanítani (tanulni) egész életünkben lehet! A játékon kívül is sok örömet, szépséget éltem meg a tábor
során: a táj szépsége az első pillanatban magával ragadott. A tábortűz, Péter dobolása, zenéje... az estéket betöltötte a
tűz melege, a rét illata, a zene, a barátság, a szeretet. Mindenkinek szeretettel ajánlom ezeket a táborokat!” (Erzsi)
„Én két Radnóti-órán vettem részt, és mindkettő egészen más hatással volt rám. Az első foglalkozás fő témája a
szerelem volt, amivel minden fiatal szívesen foglalkozik, ám Radnóti kapcsán mindez egészen új, mélyebb tartalmat
nyert. A foglalkozás végén, ami Fanni és Miklós elszakadását dolgozta fel, már a fél társaság könnyezett. Később, a
csoportmunka végeztével is egyfolytában ez járt a fejemben, egyszerre volt megrázó és felszabadító ilyen súlyos
dolgokat átérezni. A második foglalkozás is hasonló mélységű, de egy kicsit talán könnyedebb volt. Az Ikrek hava
kapcsán egyszerre jöttek a szomorú és az egészen kedves történetek, amikre aztán az improvizációs gyakorlatok
épültek. Mindenki nagyon jól érezte magát, amihez talán az is hozzájárult, hogy az egész kint a szabadban,
Miskolctapolcán zajlott. Összegezve a két foglalkozás tapasztalatait, mindkét délután valami olyan katarzis-élménnyel
végződött, amire szívesen gondolok vissza. Legyenek azok akár a nevetés, akár a megkönnyebbülés könnyei. (Klári)
„Keresed a helyed a világban? Keresed a céljaidat? A drámapedagógiai táborban megismerheted és megtalálhatod
Önmagad! A dráma megnyitja előtted az eddig bezárt kapukat. Nekem sikerült célt találnom, felfedeznem a bennem
rejlő lehetőségeket. Különleges erőt, és különleges barátokat kaptam. Hihetetlen élvezet és öröm volt együtt lenni
velük, együtt fejlődni, rácsodálkozni az egyszerűség nagyszerűségére, boldogan és felszabadultan játszani. Ettől a
tábortól megkaptam azt a pluszt, amit az élet minden területén örömmel használok, ami segítségemre van a
mindennapokban. Hogy mi az? Elmondani nem lehet, ezt át kell élni, át kell érezni!”(Angelika)