© Copryght: Minden jog fenntartva, Fénypont Kreatív Műhely 2009 Gyermekeink jövőjéért – a Föld jövőjéért (Gondolatok a készülő Fénypont – oktatásról) Iskolásként szembesülnöm kellett azzal, hogy valójában kevés tanárom kíváncsi arra, hogy ki is vagyok valójában, és milyen erők munkálkodnak bennem. Többségük számára a könnyen kezelhetőség, az „eminensség” számított a legfőbb értéknek. Holott, a mai napig vallom, hogy azok a pedagógusok, akik készek voltak pozitív figyelmet szentelni annak, amiben különböztem a társaimtól – valódi mesterek voltak számomra, akik emléke a mai napig inspirál. És ezzel valószínűleg nem csak én vagyok így… Minden gyerek más és más adottságokkal, képességekkel, készségekkel érkezik abba a közegbe, ahol talán a legfontosabb hatásokkal szembesül – ráadásul életének egyik legérzékenyebb periódusában. Nem mindegy, hogy a 6-tól 18 éves koráig terjedő szakaszában milyen visszajelzéseket kap a környezetétől, milyen módszerekhez és lehetőségekhez jut, hogy felfedezhesse Önmagát, és a Világot, amelyben él. Ez az életszakasz, „tapasztalatcsomag” döntően befolyásolja, milyen felnőtt személyiség válik később belőle. Tizenhat éves voltam, amikor tudatosult bennem: az iskolai lehetőségeken változtatni kell, hiszen amiben nekem akkor részem volt, inkább szárnytördelésnek, mintsem inspirációnak, motivációnak nevezhető (tisztelet azon kivételes pedagógusszemélyiségeknek, akikből – nagy szerencsémre – összeakadtam néhánnyal). Egy este – emlékszem – nagy elkeseredettséget éreztem, nem akartam többé iskolába menni. Egy üres papírlap és toll volt előttem – írni kezdtem. Nagy meglepetésemre egy sajátos iskolarendszer képe rajzolódott ki a betűim nyomán. Sokáig rejtegettem. Aztán egyszer csak arra eszméltem: változtatni vágyó, csodálatos pedagógusok és szülők (emberek) gyűltek körém, biztatva: kezdjük el, együtt! És akkor tudatosult bennem: minden korábbi barangolásom az oktatás világában a tapasztalatgyűjtésért volt – hogy belekóstoljak sok mindenbe, és megérezzem, mivel vagyok képes azonosulni, és mivel nem. Összefogtunk, és ma is lelkesen dolgozunk egy olyan oktatás-komplexum megvalósításán, amelynek inspirálója a Szív, a Tudás, a Tapasztalat (ebben a sorrendben). Természetesen nem gondoljuk, hogy mindent el kell vetni a mai gyakorlatból – ellenkezőleg! Olyan programot kell létrehozni, ami működőképes, ami valódi értékeket közvetít a gyerekek felé – befogadható, kellemes, élvezetes formában. És ami fontos: olyan pedagógusok által katalizálva, akik kellő önismerettel rendelkeznek ahhoz, hogy megértéssel, elfogadással, előítéletek nélkül, tanítás közben is tanulva készek kézen fogva vezetni a gyerekeket – engedve nekik a tapasztalás, az önfelfedezés inspiráló élményét. (Manapság több reformiskola éledezik – szép volna megtalálni egymást, összefogni!) Folyamatosan várjuk azon tettre kész pedagógusok, szakemberek, szülők, szponzorok, gyerekek megkeresését, akik úgy érzik, örömmel hozzátennének programunk megvalósulásához.