Tizenkét évvel ezelőtt felkért egy pedagógiai intézet arra, hogy
készítsem fel egy diáklap létrehozására a kb. 20 főből álló
gyerekcsoportot. Inspirálhatott a megkeresés, mert nem sokkal később
már együtt kalandozhattam a gyerekekkel egy kikövezetlen, izgalmas,
sokszínű, jókedvű úton – bebarangolva velük a Média Világát. A siker
hangos volt, sorra jelentkeztek a csoportok – egy idő után nemcsak az
általános, de a középiskolások is, majd – egyre nagyobb számban – a
felnőttek. Pedagógusok, szülők, vagy egyszerűen csak írni vágyók,
önmagukat keresők – így az új módszer folyamatosan formálódott,
csiszolódott: és történik ez a mai napig. Az érdeklődők hol
csoportban, hol egyénileg vesznek részt a kurzuson, és a
visszajelzések szerint, nem csak megtalálták (többen közülük) a
helyüket a pályán – újságíróként, íróemberként -, de szárnyakat is
kaptak az alkotáshoz. Hálával gondolok rájuk – mert mindez Nélkülük, az ő nyitott hozzáállásuk és ösztönös
tehetségük nélkül nem sikerülhetett volna. Magukban őrzik a Csodát, ahogyan Te is. Meggyőződésem, hogy
mindenkiből kihozható AZ, amitől az ember egyedi és megismételhetetlen. És ez nem korfüggő…